Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-11-05 / 42. szám

Bemard Shaw és a világháború

Egy szarkasztikus levél a világhírű angol írótól, amelyben éles elmével kifigurázza H. G. Wells-t, a másik hires angol irót, aki könyvet irt a békéről.

A világszerte ismert angol, drámairó, Bemard Shaw nemrégen egy nyilt levelet tett közzé a sajtóban, válaszolva abban H. G. Wells-nek, a nem kevésbé ismert nevti angol írónak ama könyvére, amelyben ez azt az ajánlatot teszi, hogy Anglia szólítsa föl a német népet, hogy detrónizálja a császárt, törje össze ezzel a militarizmust és csináljon a német birodalomból köztársaságöt_ Ez után pedig, ha a németek mindezt megteszik, kössön békét velük Anglia. Bernard Shaw óriási viccet csinált ebiből a fantasztikus ajánlatból és nyilt levele, amelyet H. G. Well?-r.ek adresszált, tele van éles és maró szatirával, metsző gunynyal. Az érdekes írásnak kivonatát alább adjuk:

Shaw azt írja Wellsnek:

“Mr. Wells azt mondja, hogy ha Németország nekünk biztosítékot ad arra nézve, hogy komolyan szándéka van köztársasággá lenni, akkor nekünk (angoloknak) azonnal barátsággal kell Németország felé fordulnunk. Ebben az esetben — írja Mr. Wells — a közvélemény nem fogja megengedni, hogy a kormányok folytassák a háborút.

Reméljük — irja Shaw — hogy ez igy lesz és amit Wells ajánl, az egyszerű dolog; de vizsgáljuk csak meg a dolgot az ellenkező oldalról is. Tegyük fel, hogy Németország csakugyan garantálja azt, amit kérnek tőle és úgy a Hohenzollern mint a Habsburg dinasztiákat elűzné, valamint a junker osztálynak és vele a militarizmusnak véget vetne. Akkor mi, angolok, nagyon meg volnánk a dolgok ilyen kimenetelével elégedve és beszüntetnék a frontokon a tüzelést, a háborút. De képzeljék el, hogy a németek a történtek dacára mégsem szüntetik be a tüzelést s amikor megkérdezzük őket, hogy miént nem teszik, igy felelnének:

— “Igaz, hogy a mi országunk köztársaság lett, de a tietek még nem az, és Oroszország sem az, s mi nem azért kergettük el a Hohenzollerneket és Habsburgokat, hogy helyettük az orosz Romanov-ok és az Edwardok utódai maradjanak Európa egyedüli zsarnokai; mi ezt a gyökeres változást nem azért idéztük elő, hogy a Grey-ek és Asquith-ok kaparintsák magukhoz amazok hatalmát és hogy az angol néptől elrabolják azt, ami önrendelkezése eddig megvolt”. ..

— “És most mi — németek — tőletek, angoloktól követelünk biztosítékot arra nézve, hogy ti is köztársaságot alkottok, s ha ti ezt megadjátok, akkor szívesen szövetkezünk veletek, hogy együttesen kényszentsük az orosz zsarnokságot a pusztulásra s az orosz népet felemeljük, hogy önálló és szabad legyen.”

— “Most még — mondhatnák a németek

— azt látjuk, hogy az angol junkerek még mindig a nép nyakán ülnek és ezért nektek

— angoloknak — nincs jogotok tőlünk azt követelni, hogy támadjunk mi a junkerek ellen, csak mi és ti nem.”

És a németek helyett érvelve, igy folytat ja Shaw:

— “Elismerjük, — mondhatják a németek — hogy a német militarizmus veszedelmes és aljas dolog volt, s éppen ezért leráztuk azt a nyakunkról, de az önök Wells-e maga is kijelenti, hogy viszont az angol militarizmus tökéletesen német mintára rendezkedett be És ha valóban igazak azok a brutalitások, amiket felőletek hallottunk, s amelyekkel ti üldözitek öntudatos ellenfeleiteket, akkor a mi (német) tisztjeinknek iskolába kell járniok az angolokhoz, hogy a brutalitásban és aljasságban leckét vegyenek.”

— “Azzal tehát, hogy Németország köztársaság lett, még nem áll be köztünk és az angol-orosz szövetség között a békés állapot, hanem ellenkezőleg, ti angolok és orosz barátaitok vagytok a béke legutolsó ellenségei, akiket le kell tiporni.”

— “Ha Sir Grey és Mr. Wells azt akarják, hogy Németországban forradalom támadjon, akkor ezzel csak az a céljuk, hogy a maguk és Oroszország számára monopolizálják Európában a militarizmust és Japán számára Ázsiában... Teszik ezt pedig azért, hogy Angliáról elhárítsák a forradalom tüzét.”

Majd igy folytatja Shaw gúnyos modor. ban:

“Az uj német köztársaság most a következőket tervezi: El akarja szakítani a Francia köztársaságot természetellenes, hozzá nem illő kebelbarátaitól: a zsarnok angol, orosz és japán uralkodóktól s ezzel megnyerni Amerika rokonszenvét; valamint a Skandináv államok, Hollandia és Belgium barátságát; az olaszok támogatását Trentino árán biztosítja magának és iparkodik a kivégzett Sir Roger Casement tervét valóra váltani, Írország függetlenitésével és ezzel a tengerek szabadságát biztosítani (mert a szabad Írország partja nem volna angol érdekterület) és mindezek után Európa népei kikacaghatnák az angol junkerek militarizmusát és az orosz nagyhercegi klikket, amely keresztül-kasul ivan szőve a német-szellemű bürokratizmussal.”

“íme igy cselekedhetnének a németek, ha Mr. Wells szavára hallgatnának, viszont ha mindaz tényleg bekövetkezne, amit Wells a németektől követel, akkor rajta lenne a sor megoldani a nehéz problémát és a béke megteremtésére megszerezni azokat a biztosítékokat, amelyeket — a már köztársasággá lett — Németország tőle teljes joggal követelhetne.

Mr. Wells álmodozó, ha “igazságos és tartós békéről” szónokol vagy ir, mert: a jelenlegi körülmények között lehetetlen álom az “igazságos” béke, maga az Isten sem tudna most “igazságos” békét létrehozni a háborús felek közt; természetes, hogy a diplomaták semmi esetre sem.

A béke árául sokan szeretnék azt az áldozatot hozni, hogy Németországot meg- ‘ semmisítsék. Ezt nagyon könnyű mondani, de majdnem lehetetlen keresztülvinni, nemcsak Németországot illetőleg, hanem bármely más európai nagyhatalomra vonatkozólag is, mert bármely nagyhatalom megsemmisítése óriási bonyadalmakat, uj ütköző pontokat és nem békét hozna létre. Itt van példának Törökország, Európa “beteg embere”, amely minden betegsége dacára két hatalmas győzelmet aratott Anglián is. Sőt az, hogy Németországot anynyira meggyöngitsék, hogy Európában egyáltalán hatalmi szerepet ne játszhasson, ez is óriási felfordulást idézne elő Közép- Európában. Tehát nincs más hátfa, mint más módot keresni a béke létrehozására és örökre letenni arról a hiú reményről, hogy Németországot megsemmisítsék.”

*

1

így gúnyolódik Bemard Shaw, a világhírű angol drámairó saját irótársa és honfitársa, H G. Wells “béketervein” Jellemző a dologban az, hogy mindkettő, Shaw is és Wells is fegyelmezett tollú és mélyenszántó gondolkodású Írók, akik telve vannak a modern szocializmus — náluk bár sokban utópisztikussá, fantasztikussá formálódott — gondolataival és egyik sem meri vagy akarja- megírni a béke lehetőségének legbiztosabb módját: a nemzetközi kapitalizmusnak a megdöntését. Wells is és Shaw is szellemesen forgatják a tollat, egy-egy forradalmi gondolatot érintenek is ebiben a vitában, de a kapitalizmus háborújában nem tudtak mentesek maradni bizonyos nemzeti, speciálisan angol érzéstől, amely eltakarja bennük a valószínűleg meglevő, de most félreállitott: nemzetközi gondolkodót.

— 2 —