Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-11-05 / 42. szám
A BÁNYÁSZOK IPARI BETEGSÉGEI Irta: GERÉB JÓZSEF Az ipari hygeniával, mint ahogy az ipari betegségekkel foglalkozó tudományt nevezik, az orvosi tudomány jó ideig csak nagyon elvétve és fölületesen foglalkozott Amerikában. Akármelyik, e kérdéssel foglalkozó szakkönyvet vegyük is a kezünkbe, azonnal az iró ama panaszával találkozunk, hogy az illetékes körök nemcsak azelőtt, de még ma sem fordítanak elég gondot e kérdés tanulmányozására. “Az ipari hygeniával csak az utóbbi években kezdenek foglalkozni és eddig egészen figyelmen kivül hagyták ezt a tényezőt” — Írja Dr. David L. Edsal, a Harward egyetem orvosi fakultásának egyik tanára az “American Labor Legislation” cimü munka második kötetében. Ezt a munkát a Labor Department (munkaügyi minisztérium) adja ki időről-időre és összefoglalják -benne azokat a törvényeket, amelyeket időközben a munkások védelmére hoztak. Megtaláljuk e műben, hogy ma már az Egyesült Államok csaknem minden államában törivények biztosítják a foglalkozás közben szerencsétlenül járt munkás részére járó kárpótlást. Minden államnak meg van a maga kárpótlási törvénye, (Compensation Law), amelyekben azonban csak elvétve találunk valamit a foglalkozással járó megbetegedésekre vonatkozólag. Maga ez a tény is azt bizonyitj-a, hogy az ipari hygeniával itt Amerikában eddig még nagyo keveset foglalkoztak. Az utóbbi pár évben azonban mindinkább -többen foglalkoznak ezzel a kérdéssel és a foglalkozásokkal járó megbetegedések (occupational diseases) irodalma kialakulóban van. A Department of the Interior (belügyminisztérium) kötelékébe tartozó “Bureau of Mines” is többirányú vizsgálatot folytat abból a célból, hogy a bányászok között uralkodó betegségeket, amenynyire lehet, csökkentse. Eddig ez az iroda n-agyobbára csak a bányaszerencsétlenségekkel foglalkozott^ Közben azonban a vizsgálattal megbízott -tisztviselők rájöttek arra, hogy a bányászok életét a szerencsétlenségeken kivül még sok más -veszély is fenyegeti és ezek között nem utolsó helyen állanak a bányászattal járó megbetegedések. A Bureau of Mines, vizsgálatainak eredményéről itöbb füzetben számol be. A 105- ös számú füzetét a bányászok között uralkodó tüdőbetegségeknek szenteli, mig a 93-as bulletin a bányászok között uralkodó szemjárványokkal foglalkozik. Az előbbeni cime “Pulmonary Diseases Among Miners”. Ez a munka az iroda 1915-iki kiadása, mig a másik füzet, amelyet 1916-ban adtak ki, a “Miners’ Nystagmus” nevet viseli. A tüdőbetegségekkel foglalkozó füzet előszavából megtudjuk, Ijogy a Bureau of Mines csak 1914-ben jutott abba a helyzetbe, -hogy a bányákban uralkodó ipari megbetegedéseket vizsgálat tárgyává tegye. A vizsgálatot orvosok és bánya-mérnökök végzik. Az ily kutatások éveket vesznek igénybe és az iroda még csak egy csoport jelentését adhatta ki. Ez a csoport csak Missouri, Arkansas és Tenessee államok ércbányáiban végzett vizsgálatokat, -de az itt talált eredmények némi eltéréssel minden bányára érvényesek. I A levegőben úszó porszemek sokszorosan nagyitva. Ebben a jelentésben Dr. A. Lanza, a vizsgálatok vezetésével megbízott orvos, a következőket írja. Az utóbbi években a tuberculotikus (tüdő) betegek száma rendkívül megszaporodott a Missouri állam délnyugati részében fekvő bányák munkásai között. Ez nemcsak hogy feltűnt, de e vidék lakói között valóságos rémületet keltett. Hogy a betegség továbbterjedésének elejét vegyék, Jasper megyében antituberculosis egyesület alakult és a bányatársulatok is több bizottságot küldtek ki a baj tanulmányozására. Az Antituberculosis Society ápolónői által összegyűjtött adatok szinte megbecsülhetetlenek. A bányatársulatok az utolsó két évben -több olyan intézkedést foganatosítottak, amelyek javitanak valamit a földalatti munkások egészségügyén, habár ez idő alatt maga az állam is közbelépett és különböző törvényeket hoztak, amelyeknek betartására az állami bányafelügyelők ügyelnek. Lanza Dr. szerint a bányában a tüdőbetegség kifejlődését a por okozza. Minden bányában ahol robbanószerekkel dolgoznak, a robbantás után a levegő porral telik meg. De nemcsak a robbantás, hanem a fúrás, amelyet a robbantószerek elhelyezésére eszközölnek és a lapátolás is megteli-tik a levegőt a bányászott anyag porával. Ugyancsak port ver fel a bányász midőn csákányával dolgozik avagy midőn ékeket farag magának stb. Nagyon természetes, hogy a különböző bányákban a levegő portartalma is különböző. Azonban a portartalom még ugyanazon bánya ugyanazon helyén is nagy változásnak van alávetve. A joplini kerületben tartott vizsgálatoknál úgy találták, hogy a portartalom 100 liter levegőben 1.14 és 6.57 milligramm között változik. Az előbbi eredményt olyan tárnában találták, amelyben már napok óta nem dolgoztak. A levegőben úszkáló porszemecskék gyakran nem nagyobbak egy mikronnál (a milliméter ezred része), fajsúlyúk az anyag minőségétől függ. Az ércbányák pora általában nehezebb, mint a szénbányák pora. Itt tehát a felszállt por hamarabb leülepszik. Edwin Heggins bányamérnök egy érdekes kis számítást mutat be az előbb említett füzetben, amelyben azt számítja ki, hogy ezek a porszemek meddig lebegnek a levegőben, ha azt semmi nem háborgatja. A számítás túlságosan tudományos jellegű arra, hogy itt leközöljük és csupán az eredményt adjuk. E számítás szerint az előbb említeti nagyságú quartz (üveg-kő) porszem, amely két és félszer nehezebb a víznél, máson percenként 0.00028 millimétert esik a csendes levegőben. Ez körülbelől 1 millimétert tesz ki óránként és igy kis jóakarattal mondhatjuk, hogy két és fél centimétert naponként. Már most mi magunk kiszámíthatjuk, hogy ha a robbanás következtében ez a porszem két méterre szállt fel, akkor 8 nap alatt jut vissza a földre, ha a levegő teljesen nyugodt. Miután azonban a levegő nem nyugodt, a bányákban állandóan nagy a por_ A porszemek nagyitó üvegen át nézve (csak mikroszkopiái nagyítással) éles lapoknak tűnnek fel. Némelyiknek a széle recés és finom tűhegyek állnak ki belőle. Elképzelhető, hogy a bányász légző csatornáját és a tüdőt, amely finom hólyagocskákból áll, igen gyakran megsértik az éles porszeme^ A megsérült tüdő pedig igen alkalmas arra, 3 —
