Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-10-29 / 41. szám

tében, mikor a szegényekkel egy révbe kell hajóznia, oda, ahol a nő a legbecsesebb patinát, értékének legnemesebb kritériumát kapja, ahol a nagy, az évezredes, az örök időkre megteremtett igazság fényénél ér­téktelenné halványul minden divat, ahol a budoirnak .minden eszköze elveszti vará­zsát, mert szükségtelenné válik, ahol az igazság káprázatos ereje lelkűnkbe súgja a gyermeknevelés minden nőt egyformá­­sitó és tetszetőssé tevő hatalmát. ANYÁM. Anyám, hajad már fehér, hófehér, S barázdák szántják sápadt arcodat. Ó, nagyon sokat szenvedtél anyám, Kegyetlenül sokat! Szegényes fészkünkben már más lakik És mi mint a vándorló madarak Széjjelszóródva kóborolunk be Idegen tájakat. Mosoha párnán, mostoha helyen Pihenteted le elfáradt fejed És azt- a párnát, de megkönnyezi Két szomorú szemed. Egyik fiad, tán a legkedvesebb Már elpihent, a munka ölte meg. Fejfája sincs, szebben temetnek el Egy úri ölebet. Bitang egy élet a mi életünk Ó, én jóságos, szenvedő Anyám. Az életemmel a te sorsodat Százszor megváltanám! Cselédsorban kell tengődnöd neked, Ki egy sas lelkét csókoltad belém, Hogy fönt kerengjek büszkén, szabadon Az égbolt tetején! Ő, megjártad már a kálváriát És hajlik már föléd az alkonyat, Hogy sugarakkal ragyogtassa be Mártiri arcodat. De én anyám még fiatal vagyok S lelkem keserű gyűlöletben ég, Hogy megbosszuljam érted magamat Van rá erőm elég! Készül egy jobb kor és Krisztusait Nem szülték hazug mese Máriák. Az uj Megváltókat ti külditek: Szent proletár anyák! PETERDI ANDOR. A régi budoirok titkaiból. Vissza kell egy kissé térnünk számítá­sainkban egy régebbi korra, hogy egy pa pirszeletet huzhassunk ki Pandora közis­mert szelencéjéből, melyre egy diadalmas kurta szó, a budoirok leghathatósabb esz­köze a “divat” van örök időkre bevésve: — Az uralkodó, a zsarnokoskodó, az el­pusztíthatatlan, a régtől örökifjú divat, mely másodrendűvé degradálta az ősi asz­­szonyok kosmetikájának általában ■ végte­len egyszerű technikáját. Csoda-e tehát, hogy aránylag oly rövid idő alatt a 14. és 15 században már oda fejlődik a divat paj­zánul féktelenkedő hullámsora, hogy Né­metországban a törvény szigorú paragra­fusai szabják meg az öltözködés módját, hogy Nürnbergben csak az “urinök” visel­hetnek ékszert, Regensburgban pedig a vá­rosi tanácsosok nejei húzhatnak gyűrűt az ujjaikra. így pergett le két század a végtelenbe s ezután egy merész gondolattal újabb szén zációt röpített a világ felé valamelyik, bi­zonyára mindenki által irigyelt budoir: — íme, a divat magát az emberi testet is od;. állította a metamorphozis soha sem szűnő hatalma elé s a frankoknál csak a széles és erős testalkat az elfogadott szép. A 18. században a mignon termet iveze tett, a következőben pedig a szenvedőleges, karikás szemű nőknek jutott a babér. Az ép fogsor mindenkoron feltétlen kí­vánalma volt a szépségnek s müfogakrói pedig már 1500-ban tudtak az emberek Dr. Heiszter Lőrinc a helmstadti sebész 1718- ban megjelent “'Chirurgiájában” már ta­pasztalat által sanktionált adatokat ád asztalunkra a müfogak készítési módjáról. Ajánlja az elefántcsontot vagy a rozmár agyarat mint kitűnő miifog anyagot, melyet arany drótok segítségével örök időkre tar­tósan lehet beilleszteni. Amennyire könnyű és rövid munka volt a régiek toilette titkairól a bepókhálóso­­dott leplet kissé feltakarni, annyira körül­ményes és hálátlan dolog lenne a mai “úri” benső szobák rejtelmes világából csak egy atomnyit is napvilágra vinni. Annyi az esz­köz, olyan intenzivek ezek és oly sok az alkalom a tanulásra a raffináltság terén, hogy csoda-e még, ha a látás túltelített gyönyörűségben mi “szegény férfiak” olyan válogatósakká lettünk és csoda-e, hogy mégis neheztelünk a vezető budoirok­­ra, mert a sok sok divatossá lett holmik közül kifejtették a gazdaságot, sőt sze­génnyé tették anyagilag önmagukat anél­kül, hogy a divat nem lesz soha szegényes, 1 de bizonnyal nem lesz soha a szegénység sem divatossá. Nos tehát eljön az az idő minden nő éle-Görög nők viselete Mythilena vidékén. A görög nép tiszta, de nagyon sok kézivarrot­­tassal díszített ruhát viselnek, úgy a férfiak, mint a nők. Az asszonyok azonkívül sajá­tos fejkendőt hordanak, amely turbánsze­­rüleg fedi a hajat. A görög nők csinosak, zömök termetüek és sokat őriztek meg a régi görög népszokásokból. Structollas, kékes és lila szinü bár­sonyból készült, divatos őszi kalap. /

Next

/
Thumbnails
Contents