Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-02-13 / 4. szám
A prostitúció megszüntetése. Irta E. H. NEUWALD A most uralkodó kapitalista rendszer legveszedelmesebb kinövései közé tartozik a prostitúció, amelynek mindenütt és minden körülmények között megvannak a maga áldozatai. A társadalom ezen rákfenéjének a meggyógyitása, a szerencsétlen nők millióinak a posványból való kiemelése a jövendő szocialista társadalom egyik legfontosabb feladata. A mostani rendszer is próbálkozik a bajok megszüntetésével és ha el is ér itt-ott némi eredményt, ez az eredmény csak látszólagos. Érdemleges eredményt nem tud elérni azért, mert nem tudja megszüntetni a bajok eredetét, amely magában a mai társadalmi beosztásban gyökeredzik. A legutóbb Chicagóban és New Yorkban nyilvánosságra hozott adatok szerint a nyilvános prostituáltak száma az utolsó években mindkét városban rendkívüli módon leszállt. Ezen adatok szerint Chicago “red light” kerületeit, ahol évenkint IS millió dollárt adtak ki, annyira elhagyták lakói és a ‘“vásárlók”, hogy — a “Chicago Tribune” állítása szerint — "abban a kerületben most már alig lehet egy centet kiadni.” A rendőrség a gyakori rablások és gyilkosságok folytán kénytelen volt ezekben a kerületekben alapos tisztogatást végezni és ennek következtében a prostitúció úgyszólván “eltűnt, mert ezeknek a leányoknak szükségük van védelmezőik erős karjaira, akik pedig csaknem kivétel nélkül bűnösök.” Bűnösök a rendőrség szempontjából, de ezek sem mások, mint a mai társadalom egy másik kinövésének az áldozatai. New Yorkban is hasonlóan változott a helyzet, — ha a hivatalos jelentést vesszük mérvadóul. A hatósági hivatalnokok 1912- ben 142 olyan termet olvastak össze, amelyekben 1686 leányt foglalkoztattak, naponkint igen hosszú munkaidő alatt. Ugyanazok a hivatalnokok mindössze 23 ilyen termet találtak, mindössze 50 alkalmazottal, akik naponta csupán egy-két órát vannak foglalkoztatva. 1912-ben new yorki tenementházakban 1172 termet találtak, amelyekben 2294 leányt foglalkoztattak, mig a jelenlegi vizsgálatok csupán 482 ilyen helyet derítettek ki 771 örömleánynyal, akik azonban — a hivatalos jelentés szerint — “csak igen keveset voltak elfoglalva.” A jelentés aztän a következőket mondja: "A látogatók csak igen nehezen tudnak ezekre a helyekre bejutni... A keritőnők egyik lakásból a másikba hurcolkodnak (hogy elkerüljék a rendőrség figyelmét) és a látogatói: egyre nehezebben tudnak ismét nyomukra akadni.” A rövid időre kiadó lakások és az “órás”szállodák száma is erősen csökkent: 90 szálloda helyett most már csupán 56 volt, a rendőrség kifogása alá eső vendéglők száma pedig 1912 óta 308-ról 84-re csökkent. A hivatalos jelentés szerint, ami a nyilvános házakra, vagy termekre érvényes, az áll az utai és magán prostituáltakra is. “A látogatók utcán való megszerzése csaknem teljesen megszűnt. A leányok most már nem viselkednek tolakodóan, hanem a férfiakra bizzák a hozzájuk való csatlakozást, ami már magában is az üzlet tekintélyes korlátozását jelenti.” Ezek a jelentések főbb állításai. Vizsgáljuk meg azonban közelebbről, hogy mit jelentenek ezek az adatok és a jelentésekben közölt számok. Vajon valóban azt jelenti-e, hogy — konkrét számokra támaszkodva — a new yorki piostituáltak száma 1912 óta 14.926-ról 3689-re csökkent? Aligha hihető, hogy akad olyan naiv ember, aki ezt elhiszi. Mert egyszerűen elképzelhetetlen az, hogy a kapitalista rendszer ezen kinövése, amely — éppúgy, mint a bűnök: a gyilkosság, a rablás és a lopás — a jelenlegi gazdasági helyzet tulajdonképpeni következményei, egyszerre eltűnjenek, mert néhány reformátornak eszébe jutott a helyzeten változtatni, anélkül, hogy az eredeti bajokkal foglalkoznának. Az ő javítási, vagy módosítási rendszerük természetesen igen egyszerű: a bűnök okainak a megszüntetése helyett egyszerűen kikergették magát a bűnt a régi otthonából, amelyet igy csak más útra vetettek, de meg nem szüntettek. A "red light” kerületek talán nem fognak virágzani, mint valaha, a 14-ik utcában talán kevesebb pária fog esténkint sétálni és férfiakra lesni,néhány rosszhirü szálloda talán el fog tűnni, — de a “vásárlók” újabb “áru” után fognak kutatni és fognak is találni. A prostitúciót azonban csak a jövendő szocialista társadalom fogja egyenlővé amely a nőt gazdaságilag fogja egyenlővé tenni a férfival. A prostitúció csak addig élhet, ameddig a szülőanyja, amely őt megerősítette, a kapitalista világrend. A szocialista társadalom a kapitalista rendszert a prostitúcióval együtt fogja elsöpörni és felszabadítani a nőt! A szerelem az élet szakácsnéja; ő teszi előbb Ízletessé, de gyakran el is sózza. Könnyű szekér hamar feldől. Egy megtörtént tény igaz, ha egy csepp igazság sincs benne. * Sok iró a halhatatlanságát szeretné megérni. KÉSEI VALLOMÁS. Uram, hallgasd meg könnyes asszonyod kései, halk, szemérmes vallomását; mert szivemet nehéz sejtelmek gyötrik és estenden oly hosszan sírok, a lelkemben ó, ne legyen titok, mit nem fürkészhet két drága szemed, Uram, most átadom Néked a lelkemet: Szeretlek, nagyon szeretlek. Kény-kedvedre, úri kegyelemre életem várát im kezedre játszom. Mim van nekem, pár könnyes Írásom, s mi vagyok én, bus remegő gyerek, a büszke, rátarti gerjedelmek most lábaidhoz igyekeznek lágyan s én sírok a szent, nagy alázkodásban: hogy szeretlek, nagyon szeretlek. Most meg kell mondanom, hogy mindenem vagy, nékem hibátlan, makulátlan, s gyerekemben is a Te énedet imádom és üdvözít, hogy őt adhattam Neked, hogy megint, újra Teérted szenvedek, hogy szeretlek, nagyon szeretlek. Tudod, a lelkem most könnyekre hajló, most sok biztatás, simogatás kéne, valahol megbújni, panaszkodva félve, ami majd eljön: a sorsom elől, hogy könnyebb legyen a Nehéz, a Bánat, és bátrabban menjek elébe az élet-halálnak, hogy ne fájjon úgy, még az is, hogy szeretlek, nagyon szeretek. VÁRNAI ZSENI. 15
