Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-09-24 / 36. szám

A szocialista társadalom vázlata.

Az "klóré” Képes Folyóirat számára irta: REN XI JUZSkF.

A SZOCIALIZMUS egy magasabb társadalmi rend, mely az ipari államok mai kapitalista rendszerét van hivatva helyettesíteni. Ehhez szükséges, hogy a vagyon forrásait, a gépeket, földet, bányákat, vasutakat, gyárakat, természetes erőforrásokat, egyszóval az összes termelőeszközöket a magántulajdonosoktól kisajátítva és az összeség javára kezelje.

A mai rendszer helyébe, mely a jövedelemnek kétféle törvényes forrását ismén el, jövedelem munka után és jövedelem tulajdon után, a szocializmus egy olyan rendszert teremt, melyben a jövedelemnek csak egy forrása lesz: a munka. Ahelyett, hogy bírjunk valamivel, amiből megélünk, azt akarja, hogy dolgozzunk valamit, hogy megélhessünk. A mai gazdasági uzsorát űző verseny helyébe az emberek összemüködését (ko-operacio) kívánja helyezni.

Csak ha a szocializmus a gazdasági ellentéteket megszünteti s ezáltal a társadalomban az elkülönítő válaszfalakat ledönti, ha az egész társadalom egy nagy dolgozó közösségnek érzi magát, ahol a közös eredmény minden egyesnek is boldogulását jelenti, csak akkor teremtjük meg a valódi emberszeretet kifejlődésére a legbiztosabb alapot.

Tudomány, művészet és technika már annyira fog tökéletesedni, hogy egy embernek sem kell majd nyomorékká dolgozni magát, hogy megélhessen, s mindenki szívesen fogja elvégezni a reá eső munkát.

A munkanélkül való jövedelemért folyó harc az emberi kapzsiság legfontosabb rugója; e rugónak legjobb tápláló talaját fogja elvenni a kollektiv társadalom.

Számos nemes célt tűzött ki maga elé a szocializmus, de ezen célok legfontosab bika: a nyomor megszüntetése. A nyomorral eltűnik a züllés, lopás és gyilkosság.

A szocialista társadalom vázlatát meg adni egyike a legnehezebb feladatoknak, nem mintha erről nem volnának többé-kevésbé kialakult nézetek, hanem mivel a modern szocialistának az a véleménye, hogy a jövő társadalom politikai és jogi viszonyait a gazdasági fejlődés mibenléte szabja meg.

Ha a szocialistától azt követelik, hogy részletesen magyarázza meg, mi módon képzeli el azt a társadalmat, akkor kétféleképen válaszolhat: vagy azt feleli, hogy a valóságos képet tudományos szabatossággal nem lehet megállapítani, mivel azt a jövő gazdasági fejlődése szabja meg, s a részletek kidolgozása azon utódainkra tartozik, kik azt a társadalmat fel fogják építeni; vagy pedig kifejtheti a többé-kevésbt kialakult nézeteket, melyek szerint a jövő társadalma előreláthatólag alakulni fog. A

kritikust egyik válasz sem fogja kielégíteni; mivel az első esetben ráfogja, hogy fellegvárakat épít, hogy nem tud semmi elfogadható vázlatot ajánlani, mivel maga sem látja tisztán az elvek keresztülvitelének lehetőségét, a másik esetben pedig azzal áll elő, hogy a tervezet igy kicirkalmazva nagyon jól fest, azonban az egész nem egyéb képzelődésnél, álmodozásnál, mely a gyakorlati életben kivihetetlen. Ebben a dilemmában a szocialista rendesen a könnyebb oldalt választja, nem sokat jósol a jövőre nézve, hanem inkább a legszélső körvonalakat vázólja, s azt a meggyőződést vallja, hogy az a társadalom a már ma is felismerhető fejlődési irányzatok továbbépítése lesz.

Én az érem másik, nehezebb oldalát választottam e cikk tárgyául, és igyekezni fogok ismert tervezetek nyomán dióhéjban rámutatni ama jövőbeni legfőbb társadalmi szervekre, melyeknek csiráit már a mai rendszer magában rejti s amelyeknek az állami gépezetből feltétlenül ki kell fejlődni, hogy a szocialista társadalomról beszélhessünk (ez az evolúció elmélete. Szerk.). Ezen intézmények felépítését az emberiség törekvéseinek helyes útra való irányításával siettetni lehet (pl. a revolució elve alapján. Szerk.)

A modern szocialista már nem hisz abban, hogy az uj társadalmi rend dátumát is meg lehet határozni. A tények és következmények kimutatták e felfogás egyoldalúságát.

A kapitalista és szocialista társadalom között, — mely előbbit követni fogja, — nem lehet éles határvonalat huzni; történelmi korszakokat nem köthetünk dátumhoz; legfeljebb úgy fejezhetjük ki magunkat: hogy pl. a hűbéri korszak kimúlása és a kapitalista társadalom keletkezése s igy tovább. A világot egyszerre nem formálhatjuk át, azt a rettenetes terhet, amely az emberiségre századok óta reá nehezedik, nem vehetjük le róla. Az átalakulás folyamatban van és lassan fokozatosan bár, de feltartózhatatlanul közeledik egy uj társa dalmi kialakulás. Az uj társadalomnak nincsen szüksége megváltozott emberi természetre, hanem a meglevő államgépezet természetes fejlődése és módosítása az mely vaskövetkezetességgel ragad bennünket a kitűzött célpont felé. (...Evolúció és revolució: Ellentmondásban van kissé, mert nem világítja meg “az emberek törekvéseinek helyes útra való irányításának” a mo dern szocializmusnak legmegfelelőbb módszerét, illetve, ha általánosságban beszél, akkor legalább néhány szóval az uralkodó irányzatoknak szocialista szempontból való megvilágítása .helyénvaló lenne. Szerk.)

Olyan magántulajdon ellen nincsen kifogása a szocializmusnak, mely személyes használatra van szánva, s mások munkaerejét nem aknázza ki; nem fogja senkitől elvenni a varrógépet, zongorát, ékszert s ezer más magántulajdont, sőt alkalmat ad

mindenkinek, hogy olyan magántulajdonokat szerezhessen be, melyekhez hozzájutni a mai korban nagyon kevés embernek áll módjában (pl. művészi élvezetet nyújtó képek, képzőművészeti dolgok, amik ma csak a kiválatságosak birtokába juthatnak, mert nagyon drágák vagy az uralkodó ősz tály a tömegtől hozzáférhetetlen helyeken tartja, ahová munkás ember el sem juthat. Szerk).

Az államnak hatalmi jellege, melyet ma a vagyonos osztály eszközének használ fel uralkodó helyzetének megerősítésére, abban a társadalomban megszűnik, hogy helyet adjon a mindnyájunk államának, egy tisztán közigazgatási 'szervezetnek, (de a központi szervezet is legtöbb funkcióját lassanként át fogja adni, a társadalom kisebb helyi csoportok szervezeteinek. A központ nem lesz egyéb egy nagy statisztikai hivatalnál, mely a több ezer fiókszervezet jelentéseiből megállapítja a társadalom termelési szükségleteit és a munkát arányosan felosztja a különféle telepek között. A társadalmi termelés minden egyes különlegessége speciális központokban készül, (részben már ma is fennáll), így az ércekkel bővelkedő helyeken az ércek fejtése és feldolgozása folyik. Nagy erdőségek közelében a fa megmunkálását végzik. Amely vidék gyümölcstermelésre a legalkalmasabb éghajlattal bir, ott majd a gyümölcsöt termelik és azok konzerválásával foglalkoznak. Minden talpalattnyi -föld termelőképességéről, valamint az ipartelepek produkáló képességéről a központnak tudomással kell bírnia.

Ipariskolák és foglalkoztató műhelyek létesítendők, melyek az elemi iskolákat elhagyni készülő gyermekeket pár éven át a legkülönfélébb termelőeszközök kezelésébe elméletben és gyakorlatban bevezetik. Ennek leteltével, amely foglalkozásra az egyénnek legtöbb hajlama és tehetsége van, abban tökéletesítheti magát.

Egyike a legfontosabb társadalmi intézményeknek az iskola, mely a meglevő állami és társadalmi rend szolgálatába állítva, ma a serdülő nemzedékkel első sorban nem a természeti és történelmi dolgokra vonatkozó igazságot közli, hanem mindenekelőtt az uralkodó hatalmi viszonyokat dicsőíti és védelmezi. A szocialista társadalmi tényezők, melyeket a mai népoktatásnak első sorban szolgálnia kell, megszün nek. Az ezáltal támadó űrt a tanulóknál az u. n. magunk iránti kötelességekkel kell kitölteni. (Kissé homályos, hogy cikkíró hogyan érti ezt? “Magunk iránti kötelesség” az önzést fejleszti ki elsősorban s a szocialista társadalom kollektivitását ez nem szolgálná. Szerk.) A gyermek oktatásának különösen a célszerű táplálkozás, ruházkodás és lakásról, egyszóival az egészségtan legfontosabb részeit kellene felölelni. Ilyen oktatást a mai társadalom nem adhat, mivel ez a néptömegeknél teljesíthetetlen igényeket élesztene föl. (Menger: Neue Moral Lehre.)

Az érett ifjakat és lányokat az utódok

— 2 —