Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-09-17 / 35. szám
A román falvak nővilága. M OST, hogy Románia szintén belevegyük az általános vérforgatagba, egyszerre érdeklődéssel fordulnak a világlapok a román nép felé és színes leírásokban egész néprajzi 'tanulmányokat közölnek a román parasztságról. Mert nagyon természetes, hogy a román úri osztály, a jó módú polgári osztály semmiben sem különbözik más országok hasonló osztályaitól, igy ezek “nem érdekesek” a szenzációt hajhászó világsajtó szempontjából. Ellenben a falu népe, a “peasant” nagyon alkalmas a színes leirásra. Női olvasóink számára leközöljük azt a cikket, amely a román invázió hírére több angol polgári napilapban megjelent s több-kevesebb hozzáértéssel a román falvak nőwilágával foglalkozik. — A falusi román asszony otthon úgyszólván alig vesz magára ruhát; egy szál vászon i..gben és mezítláb jár. Ha vendégségbe megy vagy a mezőre, akkor hosszuszáru csizmát húz és az inget egy övvel szorítja át, amely színes rojtokkal van ellátva. Ritkábban vesz magára gyapjú sált, amely szorosan testéhez simul és erőteljes alakját, domború mellét élesen kiemeli. Rendszerint két kötényt hordanak a román parasztasszonyok egyet elől, egyet hátul. Télen rövid bundát öltenek. A lányok fedetlen fejjel járnak és dúsan felcifrázzák szép, sötétszinü hajukat. Arcuk színe szép, de már a falvakban is festik és puderezik azt, aminek aztán az arc korai hervadása a következménye. A román paraszt nők -—kevés kivétellel— igazán szépek. Sötét, csillogó szemük, fényes fekete hajuk, karcsú, nyúlánk termetük nagyon kellemes benyomást tesz a szemlélőre. A végtelenül szabályos orr, harmonikus arc az egész alak felett elömlö természetes báj, méltán irigyelt szépségűvé teszi a legegyszerűbb román paraszt-aszszonyt is. A román lány már korán kezd nehezen dolgozni és csöppet sem kíméli magát. Nem is sokat törődnek a szülők a leánygyermekkel, csupán1 arra van gondjuk, hogy élelemmel lássák el; ruha a román kislánynak nem sok kell; a román falvakban az 5 éves leánygyermek egy szál ingben néha hónapokon át is eljár, amig az le nem foszlik róla, vagy valami nagy ünnep közeledik s akkor szülei uj köntöst vesznek neki; amikor a leányka 8—9 éves lesz, már kezd segédkezni anyja és testvérei házi munkájában, 13—14 éves korban, de legkésőbb 15 éves korában a román leány testibe már teljesen fejlett és ebben a korban valóban szép. De a szépsége és ifjúsága nem sokáig tart. Nem sok öröme van ebből. 14—15 éves korában már szebben kezdik ruházni, előkészítik a férjhezmenete'lre, ünnep- és vasárnap elviszik a templomba, a legények táncmulatságaira, a vásárokra, ahol az oláh tánc járja még télen is, a kemény hidegben. A román falusi fiatalság a lányos házakhoz eljár és viszont, a lányok elmennek a legények összejöveteleire és szokás szerint minden felső ruha nélkül, a lányok egy szál ingben, a legények ingujjra vetkezve tüzesen, szépen és ügyesen ropják a táncot. Rosssz szokás, de általános szokás ezeken a táncmulatságokon az ivás, a pálinka nagymértékű fogyasztása. A legények gyakran lerészegednek, a lányok azonban csak ajkuk szélével érintik a poharat. Ez a szemérmes tartózkodás az ivástól azonban csak ebben ia korban van meg, ellenben a házasság, a férjhezmenetel után 4—5 évre, amikor a fiatalasszony, már megizlelte a szegény élet keserűségét és nehéz terheit, éppen úgy, .vagy még jobban iszik, mint a férfi. Leányélete hamar elröpül, mint egy álom, mert 15-ik életévében már asszony a legtöbb román leány. A román férj a házasságban szorgalmas korcsmajáró, a nehéz sors keserűségeit (a falusi nép roppant szegény egész Romániában) leöblíti egy pár liter pálinkával, de az asszony, akinek már fiatalon le kell mondani mindenről, ezt nem teheti, nincs is ideje rá. Számára ott a végnélküli munka és gond, a román parasztok ßrökös nyomorúságának kísérője. És az elmaradottság betetőzése a román asszony életében a: verés. Minden román paraszt természetesnek tartja lazt, hogy megveri a feleségét, brutálisan és könyörtelenül. A nő nemcsak a házi, hanem a mezei munkát is kénytelen ellátni, mert a férfi elmegy másnak dolgozni, hogy némi pénzt is szerezhessen. A férjes román nő dolgos, ügyes; bármilyen nehéz robotot végezzen is, ha akad teendő otthon, elvégzi azt is zúgolódás nélkül; még útközben is foglalatoskodnak a nők. Ott van a fonószerszám az övükbe dugva és beszélgetve, tovább haladva szaporán pörög az orsó és nyúlik a fonál. Télen a román parasztházban házimunka folyik: szőnek, fonnak s készitik a kendervásznat, a ruhát férjüknek és maguknak, az egész családnak. Ügyesen készítenek el mindent, amit házilag el lehet készíteni, sőt még a fonál festésére szükséges festékanyagot is kifőzik, megcsinálják. A román asszonyok kézi varottasai országos hirüek, akár az erdélyi, kalotaszegi varottasok. Ez PETRÁSS SÁRI. A magyar operett színpad egyik tehetséges dívája, aki most amerikai színpadon készül föllépni. A polgári magyar sajtó an golbarát érzelmeiért kivégezte ugyan, de — mint ez a legújabb képe bizonyltja — elég életkedvvel tanulja újabb szerepeit. (Press 111. Co.) — 4 —
