Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-09-03 / 33. szám
A MŰVÉSZETEK VÁROSA. Velencéről, az örök szépségek, az álmok, a szerelmek, a művészetek városáról, a tenger menyasszonyáról és annyi más ékes jelző és tényleges szépség hordozójáról szólnak e sorok. Az a kép, amelyet itt lát az olvasó, a lagúnák városának egyik kiváló, értékes műemléke — volt, mert most már csak por, üszők és romhalmaz, a modern háború jóvoltából. Velence az olaszoké, az egyik háborús, pusztító és romboló királyságnak a tulajdona és ha van oka a civilizált embernek, aki a szépségek iránt lelkesedik, elítélni és kárhoztatni a Velence műemlékeit barbárul pusztitó osztrák ármádiát, ugyancsak van oka a kapzsi olasz, barbárságot is ostorozni, mert az olaszok valamint a többi háborúskodó nagyhatalmak sem kiméinek meg semmit. A háború nem a kíméletek időszaka, a harc a rombolás periódusa s ebből a háborúból a civilizáció nemcsak emberanyagban megfogyva, megnyomorítva kerül ki, hanem régi kultur-értékek, műemlékek halmazától is meg lesz fosztva. A Dogek városa fölött aeroplanok serege szárnyal a szerelmeskedő galambok helyett és a misztikus magasságból hulló csillagok helyett bombák A “Santa Maria” bazilika ép állapotban. Most már csak a romjai vannak meg a világ leghíresebb műemlékének. és lövegek százai dördülnek meg Velence remekszép műemlékei fölött. Képünk a “Santa Maria” bazilikát mutatja ép állapotban, amikor még a világ leghíresebb műemlékét nem pusz titották el a magasból ledobott bombák. Történelmi, müveltségtörténeti és művészettörténeti becse olyan nagy volt ennek a velencei templomnak, hogy — Ibár soha sem szoktunk templomokkal foglalkozni — ezzel kivételt kell tennünk s olvasóinknak bemutatjuk. 1863 után a lengyel polgárság fokozott, csodás tevékenységet fejtett ki, az irodalom virágzott. A lengyel föld még akkor nedves volt a forradalmárok vérétől. A zsarnokság hóhérmunkája még nem szünetelt. Nem volt család az országban, melynek ne lett volna megsiratni való valakije. Ebben a légkörben aztán edzett, erkölcsileg megerősödött nemzedék nőtt föl, mely bízott Lengyelország újjászületésében. A kapitalizmus fejlődésével azonban a polgárság fölfogása megváltozott. Jólétbe jutott s ezt a jólétet biztosítani akarja. Most már a saját nemzetükben munkásságban látja az ellenséget, melynek “vakmerőségével szemlbien zsandár nélkül nem tud megélni. Akinek kezében a hatalom van, mely őt megvédje, az náluk a gondviselés fölkentje. Vilmos császárt épp úgy a gondviselés küldöttjének tartják, mint Miklós cárt. A lengyel polgárság kiéhezteti munkásait. Nem sajnál milliókat áldozni a rendőrség megerősítésére. Eközben a nemzeti ideál eltűnt. Az irodalom üres látszat festéséből állt. A gondolkozni tudó írókat, akik a nemzeti szabadságért lelkesedtek, a kétségbeesés fogta el. Ez a kétségbeesett csalódás, lemondás jellemzi az utóbbi évek lengyel irodalmát. Jelesebb irók voltak ebben az időben Micinszky, akinek “Potemkin herceg” c. drámája lemondást hirdet. Kasparovic a régi Lengyelországot siratja, Wispianszky regényei a megváltást hirdetik, visszavárja az elnémetesedett lengyelek felébredését. Danilovszky forradalmi költészetében a munkástömegekhez fordul s azoktól várja a nagy tetteket. Wysoianszky a vad kétségbeesés írója. Ezek a régi Lengyelország Írói. — 8 — Velence a maga klasszikus és patinás szépségeivel örökké fogja vonzani az embereket. Művészetek által meg szentelt századok laknak e falak közt, melyek az emberiség közkincseit rejtik. Velence mindenkié, a kultúráé, a történelemé és mindazoké, akik valaha érintették köveit, siklottak lagúnái vizein és magukba szívták az elmúlt időknen azt a varázsát, melyben a természet nagyszerűsége és az emberiség múltjának egy itt lélekző része a lelkekbe szuggerál. Zeromszky regényeiben már az uj Lengyelország szólal meg, Szieroszewszky-nél már meglátjuk azt a tiszta erőt, mely a kétségbeeséssel küzdő tömeget föl fogja szabadítani. Ezeknek a költőknek a müvei a lengyel forradalmi költészet remekei. A proletáriátus küzdelmével kapcsolatban uj irány támad az irodalomban, amelyet azonban a világháború, megszakít. És most, hogy a lengyel önállóság valószínűvé kezd válni — bizonyára megszületik az újabb idők szabadságra törekvő Lengyelországának modern irodalma. (-) MUNICIPAL BUILDING. NeiW York városi és megyei hivatalainak központja. Modernül berendezett palota, amely $u.ooo.ooo-ba került. A LENGYEL IRODALOM ÉS A FORRADALOM.
