Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-09-03 / 33. szám

A MŰVÉSZETEK VÁROSA. Velencéről, az örök szépségek, az álmok, a szerelmek, a művészetek vá­rosáról, a tenger menyasszonyáról és annyi más ékes jelző és tényleges szépség hordozójáról szólnak e sorok. Az a kép, amelyet itt lát az olvasó, a lagúnák városának egyik kiváló, érté­kes műemléke — volt, mert most már csak por, üszők és romhalmaz, a modern háború jóvoltából. Velence az olaszoké, az egyik hábo­rús, pusztító és romboló királyságnak a tulajdona és ha van oka a civilizált embernek, aki a szépségek iránt lelke­sedik, elítélni és kárhoztatni a Velen­ce műemlékeit barbárul pusztitó osz­trák ármádiát, ugyancsak van oka a kapzsi olasz, barbárságot is ostorozni, mert az olaszok valamint a többi há­borúskodó nagyhatalmak sem kiméi­nek meg semmit. A háború nem a kí­méletek időszaka, a harc a rombolás periódusa s ebből a háborúból a civili­záció nemcsak emberanyagban meg­fogyva, megnyomorítva kerül ki, ha­nem régi kultur-értékek, műemlékek halmazától is meg lesz fosztva. A Dogek városa fölött aeroplanok serege szárnyal a szerelmeskedő ga­lambok helyett és a misztikus magas­ságból hulló csillagok helyett bombák A “Santa Maria” bazilika ép állapot­ban. Most már csak a romjai vannak meg a világ leghíresebb műemlékének. és lövegek százai dördülnek meg Ve­lence remekszép műemlékei fölött. Képünk a “Santa Maria” bazilikát mutatja ép állapotban, amikor még a világ leghíresebb műemlékét nem pusz titották el a magasból ledobott bom­bák. Történelmi, müveltségtörténeti és művészettörténeti becse olyan nagy volt ennek a velencei templomnak, hogy — Ibár soha sem szoktunk temp­lomokkal foglalkozni — ezzel kivételt kell tennünk s olvasóinknak bemutat­juk. 1863 után a lengyel polgárság foko­zott, csodás tevékenységet fejtett ki, az irodalom virágzott. A lengyel föld még akkor nedves volt a forradalmárok vé­rétől. A zsarnokság hóhérmunkája még nem szünetelt. Nem volt család az országban, melynek ne lett volna megsiratni való valakije. Ebben a lég­körben aztán edzett, erkölcsileg meg­erősödött nemzedék nőtt föl, mely bí­zott Lengyelország újjászületésében. A kapitalizmus fejlődésével azon­ban a polgárság fölfogása megválto­zott. Jólétbe jutott s ezt a jólétet biz­tosítani akarja. Most már a saját nem­zetükben munkásságban látja az ellen­séget, melynek “vakmerőségével szemlbien zsandár nélkül nem tud meg­élni. Akinek kezében a hatalom van, mely őt megvédje, az náluk a gondvi­selés fölkentje. Vilmos császárt épp úgy a gondviselés küldöttjének tart­ják, mint Miklós cárt. A lengyel polgárság kiéhezteti mun­kásait. Nem sajnál milliókat áldozni a rendőrség megerősítésére. Eközben a nemzeti ideál eltűnt. Az irodalom üres látszat festéséből állt. A gondol­kozni tudó írókat, akik a nemzeti sza­badságért lelkesedtek, a kétségbeesés fogta el. Ez a kétségbeesett csalódás, lemon­dás jellemzi az utóbbi évek lengyel irodalmát. Jelesebb irók voltak ebben az idő­ben Micinszky, akinek “Potemkin her­ceg” c. drámája lemondást hirdet. Kasparovic a régi Lengyelországot siratja, Wispianszky regényei a meg­váltást hirdetik, visszavárja az elné­­metesedett lengyelek felébredését. Danilovszky forradalmi költészeté­ben a munkástömegekhez fordul s azoktól várja a nagy tetteket. Wysoianszky a vad kétségbeesés írója. Ezek a régi Lengyelország Írói. — 8 — Velence a maga klasszikus és pati­nás szépségeivel örökké fogja vonzani az embereket. Művészetek által meg szentelt századok laknak e falak közt, melyek az emberiség közkincseit rej­tik. Velence mindenkié, a kultúráé, a történelemé és mindazoké, akik valaha érintették köveit, siklottak lagúnái vi­zein és magukba szívták az elmúlt időknen azt a varázsát, melyben a ter­mészet nagyszerűsége és az emberiség múltjának egy itt lélekző része a lel­­kekbe szuggerál. Zeromszky regényeiben már az uj Lengyelország szólal meg, Sziero­­szewszky-nél már meglátjuk azt a tiszta erőt, mely a kétségbeeséssel küzdő tömeget föl fogja szabadítani. Ezeknek a költőknek a müvei a len­gyel forradalmi költészet remekei. A proletáriátus küzdelmével kap­csolatban uj irány támad az iroda­lomban, amelyet azonban a világhá­ború, megszakít. És most, hogy a lengyel önállóság valószínűvé kezd válni — bizonyára megszületik az újabb idők szabadság­ra törekvő Lengyelországának modern irodalma. (-) MUNICIPAL BUILDING. NeiW York városi és megyei hivatalai­nak központja. Modernül berendezett palota, amely $u.ooo.ooo-ba került. A LENGYEL IRODALOM ÉS A FORRADALOM.

Next

/
Thumbnails
Contents