Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-02-13 / 4. szám
A háború gazdasági következményei ii. MODERN termelés csak az elmúlt generációk erejének segítségével fejlődött mai magaslatára; a gazdasági fejlődés alapja a felszaporodott termelőeszközökben rejlik; a folytonosan fokozódó termelés kiinduló pontja mindig az azelőtti termelési folyamatokban gyökeredzik. Képzeljük csak el, mi történne, ha a termelő- és közlekedő eszközöket amelyek évtizedes fáradságos munkának az eredményei, egyszerre csak valami megsemmisítené és hogy sem gépeink, sem gyáraink, vasutaink, csatornáink stb többé nem volnának, mi lenne a következménye? A termelésnek vissza kellene síilyedni az előbbeni kezdő állapotba, s a társadalmi munkatöbblet nagyrészét arra kellene forditani, hogy uj termelő- és közelekedő eszközöket teremtsünk, a technikai és gazdasági fejlődés megakadna és ezzel együtt minden ország szociális és politikai fejlődése is. A háború következtében pedig ilyen kilátások kecsegtetnek. A háború mérhetetlen anyagi kárt okoz. Ebben a tekintetben egyetlen — a múltban lefolyt — háború sem vetekedhetik a maival. Anglia pl. 168S—1815-ig majdnem teljesen sértetlenül vívta meg a háborúit. Ennek dacára az államadóssága ezalatt a 130 év alatt 814 millió font sterlingre emelkedett. A jelenlegi háború első 20 hónapja Angliának több mint 195 millió fontjába kerül, de mindenesetre több, mint kétszer annyiba fog kerülni, mint a 130 évig tartott folytonos küzdelem. Ha a háború júliusig elhúzódik, akkor Anglia hadi kiadásai 2.6 milliárd font sterlingre emelkednek (13 milliárd dollár) Két évi háború Angliának ma háromszor annyiba kerül, mint a múltban 130 évig tartott háború. Államadóssága a háború előtt 657.5 millió fontot tett ki, a hadi kiadások pedig négyszeresére emelik e számot. A német kormány csak egy ujabbi 10 milliárd márkányi hadihitelt követel. Az a 30 milliárd, amelyet már előbb megszavaztak, teljesen elfogyott. A jelenlegi hadi kiadások havonta 2 milliárd márkára tehetők, ugv, hogy Németország a háború második esztendeiében 35 milliárdot, mind a két év alatt összesen 55 milliárd márkát költött a háborúra. Eszerint a német államadósság 12-szeresére emelkedik a háború előtti adósságnak. Ötvenöt milliárd márka után — hacsak ^ százalékos kamatot számitunk. — 2.45 milliárd kamatot kell évente fizetni, ezzel szemben a német birodalom évi összbevétele (adók és vámokból) nem tesz ki többet 1.6 milliárd márkánál. A háborús felek közt Anglia és Németország még a leggazdagabbak. Valószínű, hogy elbirják majd a rengeteg hadi költségeket, de hogy a többi háborúskodó ország vájjon nem-e roppan össze az óriási teher alatt, nagyon kétséges. Teljes bizonyossággal — úgyszólván pontosan ki lehet számítani — hogy a monarchia és Qroszország minden körülmények között pénzügyileg összeroppannak, a kisebb államokról nem is szólva. Ausztria- Magyarország pénzügyi helyzete még a háború kitörése előtt nagyon zilált volt, a behozatal túlhaladta a kivitelt és az ország mindjobban eladósodott. A háború után mintegy 45-50 milliárd korona adósság fogja terhelni a monarhiát. Oroszország szintén újabb terhet kap amúgy is roskadozó vállaira, amely 15—20 milliárd rubelt tesz ki. A valóságban ezek az államok már most is csődben vannak. Oroszország pl. képtelen az államadósság kamatait fizetni; Anglia és Franciaország segítik. Ennek dacára az orosz rubel értéke 60 százalékkal esett. Németország viszont a monarchiát segiti, mégis, a monarchia koronaértéke 35— 40 százalékkal esett, a német pénzérték pedig 28 százalékkal, a francia 15 százalékkal, az angol 8—10 százalékkal. Valamennyi háborús ország sokat szenved a harc következtében; a gyöngébbek, kisebbek úgyszólván máris tönkre mentek. Németország ereiét a hatalmasan kifejlett vas és acélmarnak köszönheti, amely sokkalta fejlettebb, mint az angol. Anglia ezidőszerint nagyon sok külföldi értékpapír birtokában van még és ezek ió ideig még felszínen tartják az angol hitelt. Éppen ezért nehéz előre megállapítani, hogy a hatalmak között melvik fogja — végkimerülés következtében — előbb letenni a fegyvert. De kétségtelen az, hogv: Európa szegényen és véglegesen kimerülve, elvérezve fog a háborúból kikerülni. .Évtizedekig nem fog tudni ebből magához térni. A semleges országok — egvelőre — fényes üzleteket csinálnak. Ha azonban a háború még tovább fog tartani, úgy ezek is kimerülnek. Mert a háború sokkal többet pusztít vagyonban és javakban, mint a mennyit a világ termelő ereie előállítani képes. A semleges államok is igyekezni fognak a papiros-értékeket kiküszöbölni, hogy helyette materiális javakat, fiktiv értékeket kaphassanak... A kimerülés következményei sokfélék lesznek. Első sorban nagy drágaság fog bekövetkezni és a munkabérek ennek következtében elégtelenek lesznek. A munkabérek elértéktelenedése meg fogja erősíteni az osztályszolidaritást, ezt maguk a vezető körök már ma is elismerik. A német épitőmunkások pl. a jelenlegi munkabéreknek 2 százalékkal való felemelését kivánták, de ugyanekkor az élemiszer árak 60--70 százalékkal emelkedtek. És ilyen a helyzet azokban az iparágakban, amelyekben a munkabérek még alacsonyabbak, mint az épitőmunkásoké. Arra lehet tehát egészen pontosan számítani, hogy — eltekintve a hadfelszerelési iparoktól — minden iparágban óriási elértéktelenedése a munkabéreknek és a munkaerőknek fog a háború gazdasági következménye lenni. Ez a csapás, valamint ennek következtében a munkásnyomor sem fog egyhamar megszűnni, ha már a háborúnak vége lesz. Ez az állapot addig fog tartani, mig a drágaság nem csökken és ennek valószínű eredménye az lesz, hogy az osztályellentét élesebben fog kiválni és a harc még elszántabbá válik. A háború utáni óriási drágaságnak még az a következménye is lesz, hogy a tőke keresni fogja azokat az országokat és munkapiacokat, ahol a munkabérek alacsonyabbak s úgy a várható profit nagyobb lehet. A gyarmatok természeti kincseinek a kihasználására és kizsákmányolására megindult óriási versenynek is a roppant drágaság volt az indító oka. Európa kimerülése a. fiktiv nagytőke felhalmozódásával egyidősben még intenzivebbé fogja tenni a gyarmatok nyersanyagának kizsákmányolására irányuló versenyt, amely a háború után fog csak teljes erejével megindulni. Ily módon egy olyan imperialisztikus aerának nézünk elébe, amely méhében hordja a jövendő háborúk sorozatát, a melyek az emberi kultúrának pusztulását idézik elő. hacsak a proletariátus oda nem kiáltja idejében a “megállj”-t. A dilemma úgy alakult ki ma, hogy azt mondhatjuk: Vagy az örökös háborúkban való .pusztulást vagy a szocializmust kell választani az emberiségnek, ha megszívleli és nvilt szemmel, felvilágosult ésszel megérti a most dúló háborúnak kiáltó gazdasági következményeit. Dr. M. N. 2
