Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-08-27 / 32. szám
A társadalom fotográfiája. AZ EMBER nagyon összetett, komplikált valami. Százféle hatásra ezerféleképpen hat vissza. Szerkezete bonyolult, mert nincs az a szerve, amelyet megszámlálhatatlan részecske ne alkotna. Két embernek egymással való érintkezése pláne millióféle okból történhetik és milliófajta eredménnyel járhat. A ‘‘végtelen sok” kifejezés nagyon gyatra, üres két szóvá lesz, valahányszor arra gondolunk: mennyi millió ember lakik ezen a világon s ennek a sok — több, mint más fél milliárdnyi — embernek mennyiféle hatása van egymásra. Ezeket a hatásokat megmérni, viszonyítani, arányitani megszámolni éppen úgy nem lehet, mint a természeti jelenségeket. De éppen úgy nem is kell. Hogy hány levél nő a világ összes fáin évente, azt éppen nem lehet és nem kell megszámolni, mint azt, hogy hány ember és hányszor haragudott. A levél növekedésének a törvényeit a kísérleti természettudomány nehány alaposan megfigyelt esetből amúgy is megállapíthatja. Hogy milyen gyorsan esik a földre a hulló kő, azt néhány mesterségesen előidézett eset megfigyeléséiből is meglehet állapitani és nem kell a világon leeső összes köveket megfigyelni, hogy gyorsaságukból középarányost állapíthassunk meg. Az egyes ember életének jelenségeivel: érzelmi, értelmi, testi életének megfigyelésével részben hasonlóképpen vagyunk. Az orvosnak elég nehány halott felbon colása, hogy minden normális ember belső szerveinek elrendezésével nagyjában tisztába jöjjön. Az emberi élettan alkalmat ad még a kísérletezésre is. Másképpen áll a dolog az emberek összeségéből vagy csak sokaságából alakult társadalomnak vagy társadalom-résznek életével. Senki sem kísérletezhetik, tudatosan a társadalom életével, amelyet önmagában különben sem lehet megismerni, csak tagjaira való hatásában. A halandóság társadalmi tünet, melyet csak az egyének halála körülményeinek megismerésével, összegezésével, megszámlálásával lehet megállapítanunk. Hogy valaki miért hal meg, azt néhány tapasztalati példa nyomán megállapíthatja az orvos. De hogy az emJberközösség, egyik ország lakossága rövidebb, vagy hoszszabb ideig él — és miért él rövidebb ideig — azt már csak az összes egyének élethosszának, halála idejének, okának megállapítása után mondhatjuk meg.- Az a tudomány, amely az egyének életének jelenségeit összeszámlálja és belőlük a társadalom életfolyamatának jelenségeit állapítja meg: a statisztika. A statisztika pillanatfényképe a társadalomnak : egy időpontban való leírása a társadalom egész állapotának, megrögzítése a folyton változó társadalom egy percének. A népszámlálás arra való, hogy egy időpontra (rendesen a o-val végződő számú évek utolsó napjának éjjeli 12 órájára) vonatkozóan megállapítson egy csomó statisztikailag észlelhető, a gyakorlati államéletre és az elméleti társadalomtudományra érdekes tényt: hogy hány ember lakik egy országban, milyen a nemük, koruk, vallásuk, nyelvük, mekkora a keresetük-, vagyonuk, tudományuk, van-e testi hibájuk, minő viszonyok közt élnek, laknak, stb... Ezekre az adatokra szükségük van az államoknak összerejíik, alattvalóik állapotának és teherviselő képességének megismerése végett. Természetes, hogy az ilyen összeszámlálásra nagy és bonyolult szervezetet igényelnek, tehát fejlett ál|lam életet tételeznek föl. De azért már az Ó-Egyiptomban és Kinában Krisztus előtt 2000 évvel, az ó-görög és főként a római államokban is készültek statisztikai fölvételek, a középkorról nem is szólván. Mindezek a számlálások azonlban nem voltak kimeritőek, nem igen kerültek nyilvánosságra és nem adtak alapot a társadalmi változások feltüntetésére. A statisztikai felvételeknek nyilvánosoknak, nemzetközieknek és időről-időre megismétlődőknek kell lenniök, hogy összehasonlításokat tenni s igy belőlük következtetéseket levonni lehessen. Mig a statisztika megmarad a társadalom amatőrfényképének, mely az állam privát használatára volt szánva, addig nem volt okot kereső tudomány. A pillanatfényképfelvételeket a modern, gyorsan változó társadalom szükségesnek látta megismételni önmagáról, sok ember számára a fölvétel sorrendjében vászonra vetítve láthatóvá tenni: mozgófény» képpé tenni az állóképet. A mozgókép felvételhez pedig már nem elég az amatör kodakja, ahhoz szakértők-kezelte, drága, állandó apparátus kell. Ezért van ma már minden államnak, nagyobb városnak állandó statisztikai hivatala, ezért létesült a nemzetközi statisztikai intézet, erre valók a nemzetközi statisztikai kongresszusok. A statisztika ma már a társadalmi tüneteknek óriási tömegét írja össze és dolgozza föl. A születések, halálozások, házasságkötések, életkoré, a kereskedelem és hitel, a termelés főbb adatai, az államélet kiemelkedő jelenségei évről-évre minden kapitalista országban feldolgozás alá kerülnek: a tőke ily irányú ismeret-szükségleteit jórészt fedezi a mai hivatalos statisztika. Óriási hiányai vannak azonban a dolgozó és fogyasztó tömegek életviszonyainak földeritése körül. A nyomor, amelyet előidéz, nem érdekli az uralkodó osztályt, s ezért hárul főként magánosokra éppen a tömeg életviszonyaira irányuló kutatás terhe. A statisztikai hivatalok azonban igy sem kerülhetik el, hogy oly adattömeget ne szállítsanak, mely segítő eszközzé lehet a társadalom oly irányú átalakításának munkájában, mely éppen ezekből a hivatalokból, mintegy csirákból tölgyeket fog növeszteni. A kifejlett szocialista társadalomban talán egyéb sem marad a mai államiból, mint egy óriási statisztikai apparátus, amely a termelést és fogyasztást egymáshoz arányitja. b—. e.— A kapitalizmustól a szocializmusig. Szemelvények Marx “Kapital”-jából és Engels “Antidühring”-jébőí. EGYR.ÉSZT a gépek tökéletesbitése a kapitalisták növekvő versenye folytán, mely tökéletesítéssel együtt jár a gép által kiszorított munkástábor — ipari taxtaléksereg — megnagyobbodása, másrészt a termelés korlátlan kiterjesztése ugyancsak a verseny kényszere folytán válnak az ismertető jeleivé azon viszonynak, melybe a polgári társadalomban a munkaerő és munkaeszközök egymáshoz jutnak. Ennek eredménye pedig: fölösleg egyrészt termelő eszközökben — 2 — és termékekben, fölösleg másrészt munkaerőben, mely nem talál foglalkozást s nem szerezheti meg létfeltételeinek eszközeit. A termelés e két rugója nem működhetik össze, mert a kapitalista termelési forma nem engedi meg a termelő erők működését, mielőtt tőkévé át nem alakíttattak, a mit
