Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-02-13 / 4. szám
ELŐFIZETÉSI ßjlAK: AMERIKÁBAN Egy évre ..... $1.00 Fél évre............. 60c. Negyed évre . . . 35c. MAGYARORSZÁG s a többi külföldi országokba Egy évre.................$2.00 Fél évre............. $1.20 Negyed évre . . . 75c. Előfizetések és hirdetések erre a címre küldendők: “ELŐRE képes folyóirat“ 5 E. 3rd St. New York Telefone: Orchard 8390. Published Weekly by the Hungarian Federation of the S. P. 5 East 3rd Street, New York, N. Y. JOSEPH L. SUGAR Treasurer ,\ .-. v ZÁDOR SZABADOS, Editor Second class Mail Matter Applied for at N. Y. Post Office SUBSCRIPTION PATES: IN AMERICA For 1 year .... $1.00 For half year . . 60c. For 3 Months . . 35c. HUNGARY and other foreign countries For 1 year .... $2.00 For half year . . $1.20 For 3 Months . . 75c. Editorial and Bus. Office address all communications ELŐRE Hungarian Illustr. Weekly Magazine 5 E. 3rd St. New York Telephone: Orchard 8390. Vol. I. No. 4. New York, Vasárnap, Február 13, 1916. I. Évf 4. szám Hétről-hétre. A kapitalizmus hazafisága. A KAPITALISTÁK minden merényletre, amit a nép, kultúra, a szabad fejlődés ellen elkövetnek, hazafias mezt szeretnek ölteni. Amikor az acél-, az olaj-, a bányatrösztök meg akarják teremteni az amerikai imperialista politikának reális alapját: a militarizmust, nem hangoztatják azt, hogy a nagy tökének evidens érdeke, hogy az Egyesült Államok katonai állam legyen, bogy a fegyver-, muníció és hadiszergyárosoknak tér nyíljék a bő profit termelésére, hanem azt harsogják a kongresszusban, a sajtóban és az utcák tribünjén, hogy az országnak, a nemzetnek van szüksége arra, amit a kapitalisták a hazafiság álarca alatt megteremteni akarnak. A hazafiság örve alat kapitalista-nacionalista szellemet visznek be az iskolákba s ott arra nevelik a fogékony gyermekeket, hogy a csillag-sávos lobogó lengetésével, a nemzeti himnusz harsogásával azt kell tenni, amit a trösztfejedelmek akarnak. Csakhogy nem az acél-, olaj és bányatröszt nevében csinálják ezt. hanem a “haza” nevében. Most, amikor Amerika — úgy szólván — háborút készít elő, még fokozattabban folyik ez a képmutató játék. Nem rég már arról beszéltek, hogy az ifjúságot már a felsőbb iskolákban kellene katonailag kiképezni. Legutóbb pedig a népiskolai tankönyvekbe próbálnak ‘‘hazafias” militarista szellemet belevinni. A kapitalizmus durva keze nem válogatós az eszközökben; amig véresen habzó szájjal hazafias szólamokkal háborúra uszit s az ifjúság felé is kapkod, addig a kongresszusban arra utasítja bérenceit, hogy a gyermekmunka korlátozása (nem megszüntetése) ellen emeljenek szót. A kapitalisták törvényhozása kénytelen volt ugyan egy silány javaslatot elfogadni a gyermekmunka korlátozására, de nem mulasztotta el a 8 órás munkanapot mint minimális munkaidőt beállitani a törvénybe. Képzeljük el! Nyolc órát kell néhány centért dolgozni sok ezer 15—16 éves gyermeknek. És ezektől kívánja Wilson és a szájhősök csapata, hogy életük árán is védjék meg a ‘‘hazát.” Azzal az életükkel a melyet a gyárakban már gyermekkorukban megnyomorítottak?! Kapitalista hazafiság annyi, mint kapitalista kizsákmányolás. A “háború gyönyörűsége.” ALIG akad ember, aki gyönyört érezne akkor, amikor akár saját magának, akár hozzátartozójának élete hajszálakon függ. Ä háború rettenetessége még a gyönyörérzet fogalmát is kiirtotta azok lelkében, akik az emberiség elvérzését rettegve látják. Akadnak művészek, akik azt mondják, hogy kincsekért sem tudnák a borzalmak sátáni szcénáit megrögziteni, mert a teremtő képzelet megdermed az iszonyattól. Vannak irók, akik a véres káosz megnyilvánulásait csak az őrületnek egy nemével tudják összehasonlítani és tollúkat a humanizmus, emberi könyörületesség vezeti, amikor írnak. Maguk a vérző, pusztuló “hősök” sem vetkőznek ki (legalább nagyon sokan nem) az ember-formájából, amikor pusztításra készteti őket a parancs... Amerikában azonban csapatostól élnek olyan tollbetvárok, akik a háborús őrületet, a gvilko lást, az embermészárlást bizonyos formában “gyönyörűséges romantikának” látják. Van magyar hírlap, amelvnek papirosa nem pirul el. amikor a fenevnd szivével érző “ujsáer-haramia” ráírja az “andalító háború gArönyörét.” Ami ideszakadt igavonó munkásnépünk sok nyavalyával van megverve, de a legnagyobb rákos betegsége a magyar nyomtatott betű azokon a lapokon. amelvek a “háború gyönyöreit” viszik a munkásnlézekre. Kár, hogv az uiságharamiákat nem lehet a harctérre szállítani a biztosan lövő olasz alpesi vadászok elé, ott legalább megérezhetnék, hogy: “ .. .van még romantika, vannak még gyönyörű események, amelyeken el lehet andalogni és amelyek azt mondatják velünk, hogy milyen szép is ez a háború”.
