Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-08-20 / 31. szám

lllillllillllllllllllllililUUlUllllllllllll r—^ TERMÉSZETTUDOMÁNY V J IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIU Majmok tanítása. NEM IDOMITÁSRŐL, nem emberi pa­rancs szokványos teljesítésére való kényszeritéstről hanem tényleg taní­tásról: az önálló kezdeményezés, az intelli­gencia fejlesztéséről van szó. Az amerikai Harvard-egyetemen s a Hopkins-egyete­­men kísérleteznek évek óta ilyen irányban az állatokkal. A kísérletek célja: megtudni, hogy az állatok eljárásában mennyi szere­pe van az örökölt ösztönnek s mennyi a szerzett tapsztalatnak. A macskáról pél­dául általában azt hiszik, hogy ösztönből kergeti az egeret s a kis macska menten ráveti magát az egérre, mikor először látja életében. Berry tanár pontos kísérletei során bebizonyult, hogy ez a hit téves: a kis macskáit az anyjának kell ne­velnie egérfogásra. Oroszlán­vadászok megfigyelték külön­ben már azit is, hogy oroszlá­nok élő kis állatokat hurcoltak kölykeiknek a barlangba s valósággal tanították őket va­dászni. Haggerty professzor vörös majmokkal kísérletezett. Két méter magas, nem egészen másfél méter széles, egy mé­ter hosszú ketrecbe zárta őket. A ketrecnek két oldala deszka, kettő rács volt, 'Az ennivalót úgy helyezte el. hogy a majom csak nehezen vagy találékonysággal jutha­tott hozzá. Meg kellett húznia egy zsineget s a rántásra meg nyilt egy kis csapóajtó és azon át hozzáférhettek az ételhez. Ösztönük persze nem segíthette őket hozzá. Az intelligenciájo­­kat kellett igénybe venniök, ha sürgette őket az éhség. Az egyik, amikor ketrecbe tették, eljátszott ugyan a fogóval, de ügyet sem vetett a csapóajtóra. Másnak nagy éhségében már addig csapdosta a ketrecfa­lat, amig a csapóajtó magától .kinyilt s a mögé rakott dió begurult rajta. Ettől kezd­ve állandóan figyelte a cstapóajfót és las­­sankint rájött arra, hogy a fogó megrán­tása kinyitja. Két hét alatt .annyira .ismer­te már a dörgést, hogy 27 perc alatt egy­más után 10-szer nyitotta ki így az ajtót s szedte ki az ennivalót mögüle. A szöve­vényes eljárást teljesen magától tanulta meg minden útmutatás nélkül. Egy másik majom 11 napig nem jött rá a dolog nyitjára. Erre beadták mellé a ket­recbe tanítónak az elsőt, amely már ki­járta ezt az iskolát. A “müveit” majom többször megismételte a “műveletlen” előtt az eljárást, de az 16 napig nem ta­nulta meg. Ellenben egy másik kísérlet sikerült ezzel a nehéz fejű nebulóval is. Négy zsinór lóg a ketrec falán. A 1. 3. 4. számnak odavannak szögezve a deszká­hoz, hiába rángatják őket, nem nyitnak ki semmiféle csapó-ajtót, hiszen nem vezet­nek sehová. De a 2. számú, ha meghúzzák, kinyitja a csapóajtót, amely mögött az ennivaló van. A majmok hamar megtanul­ják, melyik madzagot érdemes rángatni, melyiket nem. Ez a kísérlet már egyszerűbb és sikerült a kevésbé tanulékony majomnál is. Ezek a kísérlettek azt igazolják, hogy az állati cselekvésben nem annyira az örökölt ösztönnek, mint a tanulásnak: az utánzó és kitaláló képességnek van szerepe. Az álla­­tak intelligensebbek, mint hinnők, de per­sze az intelligencia szó igen tágkörü eb­ben a vonatkozásban. Az emberi intelli­gencia az újabb itermészettudományos ku­tatások szerint nem annyira minőségben, mint mennyiségben különbözik az állati intelligenciától, amely a mienknél sokkal alacsonyabb fokú életnyilvánulás, de azért már benne csiráznak az emberi intelli­gencia csira-virágai. —. -id ._---------o--------­A tökéletesített repülőgép. A REPÜLŐGÉP ócsárlói mondják: Hagyjátok azt a masinát, amelynek legfeljebb a hadászatban veszik hasz­nát s ott is — emberölésre! Ne emlegessé­tek, hogy nagy vívmány ez a nyomorult gép, amelyet minden szél fölfordit, amely nem állhat meg ott, ahol akar, amely men­ten lepotyog a levegőből, ha hiba esik a motorban. Ez a tákolmány csak akkor jó, ha jó a pilóta, sportszerszám ez s nem köz­lekedő eszköz! Ha ezt mondják is, azért annyi igaz, hogy a mai repülőgép használ hatósága inkább a pilóta rá­termettségétől mint a géptől függ. Aránylag nagy felületű az aeroplán s |igy a ’szél könnyebben belekapaszkod­­haitik; egyáltalán nem lehet automatice ellensúlyozni; nem áll meg a levegőben stb. Ezeken a hibákon lehetne segíteni. Az automatikus egyensúlyozást biztosíthatná az u. n. giroszkóp, mint az egysinü vasútnál, a levegőben­­megállást, vagyis a föld von­zóerejének lebirását talán a merőleges tengelyű propelle­rekkel lehetne elérni. Baum­­gaertel berlini mérnök terve is ezt célozza szokatlan elren­dezésű csavarlapátjaival. Egy nagy akadálya azonban van a repülőgép ilyenféle tö­kéletesítésének: a motor aránylagos gyöngesége. A föl­felé ható propellernek is, a giroszkópnak is több motori­kus erőre volna szüksége, de ha több vagy nagyobb -motort alkalmaznak, akkor súlyos lesz maga a gép. A repülőgépet az fogja mindennapos közlekedésre alkalmas eszközzé tenni, aki a mainál ötször, tízszer kevesebb önsúlyú motorral tud megfelelő mennyiségű ló­erőt előállítani. Aki ezit .a motort megteremti — akarva, neun akarva — átformálja nemcsak a köz­lekedésügyet, hanem vele magát a társa­dalmat is. Aki megmutatja, miként lehet benzin helyett a robbanás veszedelme nélkül pl. nitroglicerinnel hajtani a métort, — az megtiszerezte nemcsak a repülőgépnek, ha­nem a társadalmi fejlődésnek hajtóerejét is. CSŐRÖS EMLŐSÖK. A hangyászsün. Nagysága olyan, mint egy sündisznóé, a csőre aránylag hosszú. Arcát és füle táját sima szőr fedi, mely a hom­lokon sávot hágy. Hátán tüskék vannak, melyek 6 cm. hosszúra is megnőnek. A him nagyobb a nősténynél s minden nőstényre 2—3 him jut. Ausztrália szárazföldjén él. Érdekessége, hogy emlős állat és csőre van, amellyel felveszi a táplálékot.

Next

/
Thumbnails
Contents