Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-08-20 / 31. szám

A GYŐZELEM JEGYÉBEN.

NEHÉZ megtalálni a helyes kifejezést annak a messze kiható győzedelmes bérharcnak a megjelölésére, amelyet a sztrájkoló cloakmakerek arattak. Ez a harc nemcsak a ruhakészítő iparban dolgozó százezernyi munkástömegre bír nagy jelentőséggel, hanem messzekiható következményeiben Amerika összmunkásságára nézve is.

Ez a sztrájk messze kimagaslik a többi bérharc soraiból úgy eredményeiben, mint tapasztalatok tekintetében is.

14 hétig tartott a küzdelem; ezalatt az idő alatt egy pillanatra sem vett erőt a sztrájkolok lelkén a kételkedés a siker elkövetkezésében, egy percig sem ingott meg bennük a hit, hogy harcukat győzelem fogja koronázni. A 40 ezer sztrájkoló cloakmaker közül a harc ideje alatt egysem vetemedett árulása és ebben a nagy táborban igazán csodálatos összetartás, egyetértés, valódi szolidaritás fogott el minden embert.

14 hétig folyt a sztrá'k és az elvi kérdéseken kívül, amiket a sajtó kommentált, alig akadt valami szenzációs esemény, a melyről megemlékezni érdemes lett volna. Az eddigi bérharcokban előfordult szcénák, összeütközések, huza-vonáknak nyoma sem volt a 14 hetes kitartó harcban.

A cloakmakerek megmutatok azt, hogy a fejlett

szolidaritással, az osztálytudattal az amerikai munkámozgalom legmegbízhatóbb katonái abban a harcban, melyet a munka a kapitalizmus, a tőke ellen szüntelenül folytat.

Az eredmények — mint rendesen — nem elégítenek ki mindenkit. Minthogy ez nem is igen lehetséges, ha figyelembe vesszük, hogy a cloakmakerek nem sztrájkolhattak végkimerülésig. Azonban azt, amit elnyertek, oly erősen és oly fényes összetartással vivták ki, hogy maga a harcolás módja bőséges meggondolásra ad alkalmat a gyártulajdonosoknak. Ezekkel a sztrájkotokkal — úgy érezhetik — nem jő harcba keveredni, mert ezeket sem megtörni, sem pedig eltántorítani nem lehet.

A sztrájk 14 hete alatt a proletárnegyedekben fokozódott a nyomor és nélkülözés. A sokgyerekes családapák nehéz szívvel viselték el a megpróbáltatásokat, mert bármilyen önzetlen, öntudatos is' legyen a bérrabszolga, lelkén féregként rágódik az a gond, hogy gyermekei, szerettei éheznek. A szervezett munkásság támogatása sem segít hetett ezen gyökeresen és hozzájárult mindehhez a utóbbi hetekben rémségesen elterjedt gyermekjárvány, hogy a cloakmakerek a most befejezett bérharcban még igy is nagy győzelmet lássanak.

De vájjon egy el nem vesztett sztrájk már a sztrájkolás beszüntetését jelenti egy szakmában? Nem s éppen ezért nagyjelentőségű a lezajlott new yorki cloakmakerek sztrájk ja. A szakmában megjavította á helyzetét sok ezer munkásnak — az általános munkásmozgalom pedig azzal nyert sokat, hogy a 40 ezer sztrájkoló a szolidaritás erejét nagyon érzékenyen észrevétette a nagytőkével. Maga a győzelmes sztrájk pedig az újabb harcra való felkészítés kedvét növelte a most már újra robotba álló new yorki cloakmakerekben és közvetve minden más szakma munkásaiban.

A győztes cloakmakerek tömege sen indulnak a munkába.

Győzelem után — uj harc

A fejlődés menetét nem akaszthatja meg még egy vereség sem, nagyon természetes tehát, hogy a győzelem annál inkább serkenti újabb harcokra azokat, akik a mai rendszerben a kizsákmányolás minden nyomorúságát kénytelenek viselni. Alig számoltunk be fentebbi sorainkban sok ezernyi munkás győzelmes bérharcáról, máris

bele kell fognunk egy újabb nagyméretű másik bérharc leírásába.

New York villamos alkalmazottai sztrájkot kezdtek a kizsákmányoló társaságok ellen. A harc éles mederbe terelődött, mert a milliomos vállalatok nemcsak a rendszert, de még annak gépezetét sem akarták félretenni s mindent elkövettek a régi állapotok

fenntartására. A harc tehát kemény lett. Ennek a nagy küzdelemnek s a győztes munkásoknak vezéreit, a szervezett munkások képviselőit mutatjuk be képben lapunk olvasóinak. A villamos sztrájk vezetőségének négy tagját ábrázolja mai számunknak az a képe, amelyet olvasóink lapunk más helyén találnak meg.

S —