Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-08-13 / 30. szám
PALI BÁCSI Pali bácsi az én gyermekkorom költészetének ragyogó darabja: a madárfüttyös munkáé. Péksegéd volt az apámnál Pali bácsi, már akkor kopaszodó, apró ember, hihetetlenül munkabíró, kitűnő munkás. Halálos sértés volt, ha az apám segíteni akart a munkájánál. Az az ő dolga, azt elvégzi ő. És elvégezte emberül. Én, a gyerek, szorongva vártam, hogy mikor is előre összepakoltam a madárfogó hálót, a lépet és mentünk Pali bácsival ki a szabad mezőre, erdőre madarászni. Mert Pali bácsi a madarakért dolgozott. A pékmühely falán, kalickáklban fülemülék, csízek, pacsirták, kanárik fütyülték neki a munka lázas ütemét. Az ő munkáján láttam meg elő szőr, hogy annak az évés - ivásnak megszerzésén túl más hivatása is lehet, kellene, hogy legyen. Akkor azt hittem, hogy ez a másvalami a madárfütty, sőt még most is ilyen formát hiszek. És egy pár esztendő múlva sirtunk mindnyájan, mikor Pali bácsi elosztogatta a madarait és ő is sirva búcsúzott tőlünk, a nekünk adott fülemülétől, hogy dolgozni vándoroljon másfelé, más madarakért. A nyáron húsz esztendő múltán, hogy otthon jártam, kósza, gazdátlan hírek jártak Pali bácsi felől: hogy elöregedett egészen, nem bírja már a munkát, hogy a máséhoz nyúlt, lopott volna és be is zárták. Ej, nem igaz, nem lehet igaz — erős ködött bennem a gyerek. Miért ne lehetne? — állapitotta meg ridegen a gyerek ellen a férfi — elfogyott a munkabíró ereje, elhasználta és élnie kellett... Ma pedig levelet kaptam a testvéreimtől. írják, hogy ott járt náluk Pali bácsi, odavonszolta szélütött, beteg, öreg testét. Az apámhoz, — a másik beteg, öreg munkáshoz igyekszik, — mondta — elhúzza odáig a béna lábát, ha belehal is, mert meg kell neki monKözös étterem a farmra vitt szegény gyermekek részére. dania, hogy ne higyje, nem igaz, ő nem lopott, hanem a kórházban volt negyven hétig; nem volt ő “kihágó’ soha, neki csak madarai voltak. .És hogy ő dolgozni akar. Elszáradt, hüdött kezével, amelyikkel addig dagasztotta más kenyerét, mig a magáé végképp kiesett belőle, ügyetlen mozdulatokat produkált büszke mosolygással és hajtogatta erősen, hogy azért ő tud dolgozni, tud bizony, azt a kis pékséget az apámnál elvezeti még ő. És a mosolygása zokogó sírásba fűlt, hogy a pénzt, amit útiköltségül kapott, a béna kezével sehogyse tudta zsebretenni, mintha a kéz elfonnyadtan is visszautasitotta volna a pénzt, ami nem a munkájáért járt immár és fuldokolva bizonykodott tovább, hogy elhitesse valahogy önmagával is: azért tudok ám dolgozni, tudok, tudok... Együtt sírok Pali bácsival, mint régen. Megsiratom a gyermekkorom költészetét: a madárfüttyös munkát. Megsiratom a férfikorom ürességét; az igás munkát és annak megbénult, kidőilt hősét, Pjali bácsit. —i. -ly.-------o------Kedélyes. Falusi tanító : Hej Jóska, mi jut az eszedbe, az előadás nyolckor kezdődik és te kilenc után állitsz be az iskolába? Jóska (6 éves): Ugy-e, most bámul kigyelmed? Személy és ige. Tanító: (a személyt és igét magyarázva) : Ebben a mondatban: ‘‘A tanító veri a gyermekeket!” mi a tanító? Réz Misi: Kapcabetyár, a ki verekszik. Megnyugtatás. Tanító: Ugyan hát Belényesi, micsoda felelet ez? Nem helyes!... Ki tudja a helyes feleletet? Nos? Hát senki sem tudja? Egy tanuló jelentkezik. — Nos, Mándoki? Mándoki: Úgy van tanító ur, senki sem tudja. Udvarias. Tanár: Fordítsuk le tehát ezt a fejezetet. Kezdje Tárnái. Tárnái: Oh kérem tanár ur, öné az elsőség! 15 —
