Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-08-13 / 30. szám
(T TERMÉSZETTUDOMÁNY AZ EMBERISÉG NEM HAL ÉHEN. Irta: BiRESZTOVSZKY ERNŐ NEM TÖRTÉNHETIK MEG, hogy az emberiség éhenhaljon, hogy a föld kevesebbet teremjen, mint amennyire az emberiségnek szüksége van. Meg kell állapítani ezt az igazságot, mert Malthus óta sokan hisznek az ellenkezőjében. Malthus angol lelkész állította föl ugyanis azt a (tételt kb. egy évszázaddal ezelőtt, hogy az emberiség háború, betegségek s a tömeges emberpusztulás egyéb okozói nélkül idővel éhenhalna. Ezt az állítást a következőképpen próbálta bebizonyítani: az emberi nem mértani haladvány (i, 2, 4, 8, lő, 32 stb.) arányában szaporodik, miig az ennivaló termelését csak számtani haladvány arányában (1, 2, 3, 4, 5, 6 stb.) lehet növelni. Ha Malthus tételének első fele igaz lenne, akkor máig nem másfél milliárdra szaporodott volna az emberiség a Malthus ideje óta, hanem négyszer annyira. De nem áll a tétel másik fele sem: az ennivaló mennyisége gyorsabban növelhető, mint Malthus hitte. A föld termőképességének fokozása nagy irodalmat teremtett már. Kétségen fölül áll már az a tény, hogy az ennivaló-szaporításnak sokféle módja között nem egy van, amely egymagában elegendő lenne arra, hogy következetesen keresztülvive, a mainál négy-ötszörte nagyobb emberiséget kényelmesen eltápláljon. Először is a föld termőterületének jelentékeny része még kiaknázatlan. “Bizonyos, hogy egyedül Délamerika képes volna a most élő embertömeg többszörösét táplálni” (Bebel), hiszen csak ott van még 200 millió hektárnyi töretlen terület, ami nagyobb az Európában és az Egyesült Államokban bevetett egész területnél. Canada, Afrika, India, Szibéria, Ausztrália bevetetlen termékeny területei szinte kiszámíthatatlan hektármilliók. De —1 Japán a példa rá — a tengert is föl lehet használni növények mesterséges) tenyésztésére. Másodszor: a bevetett terület is gondozatlan, kihasználatlan sok helyütt. Természetes termőerejének kihasználása gyarló. Néhol csak a földek elgazosodása 30 százalékos termés csökkenést okoz. Harmadszor: mai termőnövényeinknél sokkal nagyobb tápértékü növényeket lehetne termeszteni. A Bebel-gyüjtötte adatok szerint egy banánafákkal teleültetett .terület 133-szor nagyabb tápláló értéket termel, mint a búzaföld. A bua 12—20-szorosat fizet kedvező körülmények között, a rizs 80—'ioo-szorosat, sőt néhol 400-szorosat stb. Negyedszer: a föld természetes; termőerejét szinte a végtelenségig lehet fokozni a ma nálunk termesztett növények révén is. Erre a termőerő-fokozására a csatornázáson kívül két mód is van: vegyészet, és technikai. Kémiai utón bizonyos vegyiszerek hozzáadásával: trágyázással lehet fokozni a föld termőképességét. Az állati és emberi hulladékok jó fölhasználásán kívül a mezőgazdasági kémia műtrágyáinak jut -itt óriási szerep; helyes trágyázással 30, sőt annál is több százalékkal lehet emelni a terméshozamot. A géptechnika — rendszerint megfelelő vegyi kezeléssel együtt — már ma is érezteti hozamnövelő hatását. A mélyre szántó gépeknek néha 20—25%-os terméstöbbletet is köszön a gazda. Bebel leír egy német kísérletet: üvegházat épitettek a szőllökert fölé és sorszerü talajmüveléssel, szellőztetéssel stb. nagy terméshozamot értek el. A sok költség nagy kamatot hozott. Kéthatosos üzemköltséggel állítottak elő egy üveg — máshol igen drága — rajnai bort. Nem régen olvastam egy ennél többoldalú amerikai kisérletről. Itt is üvegházzá alakították a több holdnyi kísérleti területet. De nemcsak szőllőt, hanem elsősorban kenyértermő növényeket termesztettek Ibenne. Az óriási üvegházat fütötték, ha kellett; permetezték, ha szárazság volt: megnyitották a födelét, ha nem volt és kellett természetes eső; leárnyékolták, ha fölösleges, forró volt a nap. Persze, a kísérlet rengeteg pénzt emésztett, de az eredmény még többet hozott: búzát háromszor arattak az üvegházban; szőllőt kétszer szüreteltek anélkül, hogy a mennyiség a minőségnek kárára lett volna. Az üvegházi termelés kísérleteit rendesen villamos fütő-, szellőztető-, permetezőgépekkel végezték s a rengeteg masinák üzemköltségén kivül fölállításuk költségeinek amortizációját is beszámítva, a befektetett tőke eredetileg rossz termőtalajon is évi 25—30%-ot hozott a kezdet minden nehézsége ellenére, habár a kisérlet célja nem pénzszerző, hanem tudományos volt. Ezeket az üvegházi kísérleti eredményeket túlszárnyalják, részben idővel kiegészítik )az “elektromos földmiveléssel” tett kísérletek. Kump J.-nek egy a “Pesti Hírlapiban megjelent cikke foglalta össze a kísérletek eredményeit, amelyek Siemensnek, a világ egyik legzseniálisabb elektrotechnikusának kezdésére indultak meg. Régi tapasztalat volt, hogy a sarkövhöz közel eső, még termékeny vidékeken (pl. Finnország) kezdetleges földművelő viszonyok ellenére is aránylag nagy volt a terméshozam, amiből a sarkövi delejes fénynek hatására következtettek. Siemens vil lamos Ívfénnyel kisérletezett és — sikerrel: az ívfény hatásának kitett növények rohamosabban fejlődtek, mint más hasonló palánták. Egy angol tudományos társaságban tartott előadása alkalmával 40 perc alatt a nyilvánosság előtt kinyílására kényszeritett gyökerestül cserépbe ültetett tulipánlbimbókat. Siemens kísérletei óta elmúlt egy emberöltő, de nem anélkül, hogy ötletét ne tökéletesítették volna. L. H. Bailey, egy amerikai egyetem tanára rájött, hogy nem az ivlámja fénye, hanem villamos hatóereje sarkantyuzza gyors fejlődésre a növényt. Ezt a tételt azután mások — többek közt egy Zachara Lajos nevű magyar mérnök — a sarkvidéki növényzetre vonatkozóan is igazolták. S. Lemström, az azóta elhunyt finn egyetemi tanár folytatott a villamos áramok növényfejlesztő hatása körül pozitív kísérleteket, a melyeket Kump igy ir le: “A kísérleti föld fölött szigeteken egy huzalhálót feszitett ki, azután az elektromos gép pozitív sarkát pedig magával a kísérleti földdel kötötte össze. Az eredményt úgy mérte, hogy egy, a kísérleti földdel teljesen egyenlő összetételű és nagyságú földdarabot normálisi kultúrának vetett alá és a hozamokat azután összehasonlította. A búzával és rozszsal végzett kísérleteknek eredménye az volt, hogy a kísérleti föld megfelelő öntözés és napi ötórai elektromozás mellett 40 százalékkal több termést hozott, mint a rendes kultúrának alávetett föld. Ugyanilyen kiváló eredménynyel jártak a további kísérletek is, amelyek közül az 1886-ban a Helsingfors melletti Djurgardban végzetteknél az előbbi percentszám burgonyánál 76-ira, fehérrépánál pedig 107-re emelkedett. A nagyszabású kísérletek is mind igazolták a Lemström 30—40 százalékos hozamtöbbleteit. A kvalitást illetőleg a termelt búzával többféle sütési próbákat végeztek s így többi között a birminghami állami sütőipari szakiskola által végzett kísérletek is igazolták, hogy az elektro-kultura mellett termelt búza sokkal jobb minőségű sütőlisztet szolgáltatott, mint a normális művelésnek alávetett földön termett búza. E mellett az egész berendezés nem drá ga. Dr. Biresslauer, aki Hoppegartenben (Berlin mellett fekvő helység) levő birtokán maga is végzett idevágó kísérleteket, kiszámította, hogy egy körülbelül 25 hek tár nagyságú szántóföld elektrokulturájához szükséges vezetékhálózat és áramfejlesztő-telep összesen körülbelül 5400 koronába kerül. Ha azonkívül feltesszük, hogy az áramot valamely közelfekvö központi elektromos telepből 14—15 fillér kilovatt óránkénti egységáron nyerjük, akkor évenkint 150 munkanap és naponként 10 munkaóra mellett az üzemköltség körülbelül 870 koronát tesz ki évenként, mely — 8 —
