Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-08-13 / 30. szám

összegben az amortizációs költségek már benifoglaltatnak.” Az üzlet 25 százalékos hozamtöbblet mellett is — pedig ez a szám minimum! — nagyon jövedelmező. Még jövedelmezőbb az elektromos áramnak s az Ívfénynek együttes használata. Biztosra vehetjük, hogy az üvegházi és a villamos földművelés kombinált, kettős el­járásra vonatkozó kísérletek nem soká vá­ratnak magukra s kétségtelen az is, hogy a kettős eljárás egységesítése 200—300%­­os hozamtöbbletet fog eredményezni. A vegyészet és a géptechnika a már ma is. müveit területen, a ma termelt növények­kel meg fogja kétszerezni, háromszorozni a terméshozam-lehetőséget, azaz megadja a lehetőséget a mainál kétszer-háromszor nagyobb emberiség növényi táplálékkal való ellátásra. A műtrágyázás, a villamos áram hatásá­val való kísérletezés,, az ivlámpák elért nagy eredmények mellett most azzal pró­bálkoznak, milyen színű fény gyorsítja job­ban a növény fejlődését? Színes1 és színte­len üveg mögött nevelnek virágokat s az egyenlő körülmények között, de másszinü fény behatása alatt más­más a fejlődés gyorsasága is. A kísérletnek praktikus eredménye csak más, hasoncélu kísérletekkel való kombináció­ban lehet eredményes, hiszen a növényre eső napfény színét csak akkor lehet meg­változtatni, ha az egész termőföldet üvegte­tővel 'borítják be. Ha most a francia meg­figyelést hasznosítják és szines üveggel fe­dik az óriási üvegházat, bizonyára négyszer is arathatnak: ugyanaz a földdairab négy­­szerannyi embert tarthat el, mint a mostani művelés mellett. A fény színének hatásával tett kísérletek mellett a banánaföld, mint fentebb említettük 33 - szórta több tápláló­erőt termel, mint ugyanakkora, búzával beültetett terület. Egy szó, mint száz, a messzi jövőre, ti­zedik ükunokánk sorsára vonatkozólag is megnyugodhatunk: sokféle mód van arra, hogy a szaporodó emberiség mindig ele­gendő táplálékot kerítsen magának. Nem fogunk éhenhalni; igazabban: az emberi­ség nem fog éhenhalni, bármennyire sza­porodik is, ha ki tudja használni mindenek javára az emberi ész- és természet-adta lehetőségeket. Nincs és nem lesz sohasem “sok”, azaz annyi ember a földön, amennyi meg ne él­hetne nyugodtan, sőt bőségben egymás mellett: nincs az a veszedelmes szapora­­ság, amelyet a táplálék szaporításával el­lensúlyozni ne lehetne. Ha pedig mégis van éhes ember, — annak nem a természet mostohaságában vagy a földművelő tech­nika elmaradottságában, hanem a társada­lom elmaradottságában kell okát keresni. Szakszervezeti mozgalom és szociáldemokrácia. (Folytatás.) MINT MINDEN tulajdoni rend, igy a jelenkori is, két forrásból táplálko­zik: a termelés módjából és a jöve­delemeloszlás mikéntjéből. Előbbi kiváló­­lag gazdasági, utóbbi egyszersmind jogi, politikai természetű kérdés. A tulajdoni rendet a gazdasági rend létesíti, a jogrend védi, támogatja. A kettő együttvéve adja a társadalom ez alapvető intézményét és ad­ta mindeddig azt a kizsákmányolási alapot, mely ellen a világtörténelemben végig az osztályharcok irányultak. A modern proletárosztályharc is e két irányban iható kizsákmányolási alap ellen irányul: a kapitalista termelés és a magán­­tulajdoni jövedelemeloszlás ellen, szüksé­ges tehát, hogy ezekhez alkalmazza fegy­vernemeit is s igy válik a munkásság egy­séges osztályharca a jelenkori termelési rend ellen irányuló s a jövőt előkészítő szakszervezeti és a magántulajdoni jogren­det közvetlenül célbavevő, egy helyesebb jövedelemeloszlást biztositó és politikailag lehetővé tevő küzdelemmé. A szakszervezetek említett hivatását York már a munkáspárt 1870-fki kongresz­­szusán hangoztatja: “A szakszervezeteknek — úgy mond — nemcsak az a hivatásuk van, hogy balesetekkel szemben biztosít­sák a munkásokat és magasabb béreket ér­jenek el számukra, hanem az a magas missziójuk is, hogy őket szellemileg fejlesz­­szék, őket iskolázzák, szervezzék és előké­szítsék a termelő szövetkezetekre. Politi­kai céljuk is van "és ez az, hogy befolyást Irta: B. E. nyerjenek a törvényhozásra s ennek se­gélyével tegyék lehetővé a munkaidő le­szállítását stb.” Még inkább kifejezésre jut a szakszervezeteknek, mint a jövő terme­lési rend előkészítőjének gondolata Hill­­mannál, aki szerint “a szakszervezetek or­ganizációját nemcsak hogy elismerni lesz kénytelen az államhatalom, hanem a szer­vezet e formáját is kénytelen lesz az álla­mi és községi élet egészére kiterjeszteni.” Szerinte a jövő társadalom legfontosabb teendője a termelés és fogyasztás szabá­lyozása lesz, melyet a politikai diktatúra önmagától, pusztán hatalmi szavával és hi­vatalnokai segélyével nem végezhet el. Ha a szakszervezetek képviselői mint elő­készítő és végrehajtó szervek ezen prob­léma megoldásánál résztvesznek, meg lesz adva a lehetőség, hogy a termelésre és fo­gyasztásra vonatkozólag tüzetes ismerete­ket szerezzenek, melyek alapján lehetséges lesz törvényes intézkedéseket hozni. Ezek végrehajtásánál azonban ismét nélkülözhe­tetlenek az organizált szakszervezetek, melyek a szükséges évi össztermelést az egyes fennálló és újólag alakítandó vállo­­latok, üzletek között szét fogják osztani s minden üzletnél a kellő számú munkást el­helyezni. Hillmannak e fejtegetéseiből kiderül az, hogy minő jelentősége van a szakszervez­­kedésnek a gazdasági termelést átalakító hatása folytán a jövő kultúrájára. A mai társadalmi rend megváltoztatására irányu­ló e tudatos törekvés s a jövő gazdasági struktúrájának előkészitésére irányuló ez az energikus szervezkedés különbözteti meg épen a modern munkásmozgalmat minden eddigi osztályharctól s ez által vá­lik a proletáriátus a jövő kultúrájának elő­li arcoséivá. Ámde e programm megvalósításához nél­külözhetetlen a jövedelemeloszlás megvál­tozása is a termelőeszközök kollektiválása utján. Erre pedig politikai tevékenység nél­kül nincs mód. S a munkásság ezen küz­delmének folytatására s a szakszervezettel való összhangba hozatalára van hivatva a politikai mozgalom: a szociáldemokrácia, mint önálló munkáspárt, mely Kautsky szerint a proletáriátus szervezésének záró­kövét képezi. A szociáldemokrácia említett szerepének a jövedelemeloszlás megváltoztatása tekin­tetében elméleti igazolását látjuk Menger­­nél: “A szocializmus — úgymond a Neue Staatslehre c. müvében (95. 1.) — túlnyo­móan a szétosztás problémája... s ha a mai tulajdoni rend és a szocialista szétosz­tás! rendszerek közötti ellentétet keressük, úgy ezt általában akképen határozhatjuk meg, hogy amaz főleg természetszerű, emez túlnyomóan öntudatos jog... A va­gyonjognak ez az átvitele az egyesről egy szükebb vagy tágabb közösségre a szocia­lista programm jellegzetes pontjának te­kinthető, mely által az lényegileg külön­bözik a puszta reformpártoktól, melyek a hagyományos jogrendet az alapok fentar­­tásával csupán javítani akarják.” Ez a tendenciája a szociáldemokráciá­nak: a jövedelemeloszlás kvalitatív átalakí­tása épen olyan forradalmi programm, mint a gazdasági termelés megváltoztatá­— 9 —

Next

/
Thumbnails
Contents