Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-08-06 / 29. szám
" I-;,!;,,............. Adatok a gyermekneveléshez IIIIIIIIIIIIUIIIllllllllllllllllllllllllll lllllli!!!IIIUU9lllllll!llllllllllll!llll! UHUIÉ A proletár gyermeknevelés. Irta: TÓÁSÓ PÁL. (Folytatás és vége.) Föltéve természetesen, hogy a szülök egyáltalában törődnek valamit gyermekeik nevelésével, amit — öntudatos, müveit vagy művelődni akaró emberekről lévén szó — föl kell tennünk. Nos, tehát, miután a gyermekek sikeres neveléséhez föltétlenül szükséges az, hogy a nevelés elveire az apa és anya egy véleményen legyenek: a hol ez a véleményközösség nincs meg, a haladottabb állásponton levő félnek azon kell lennie, hogy a véleményközösség létrejöjjön. Éneikül nem tekintheti magát az öntudatos proletárság olyan harcosának, aki a jövendő győzelem érdekében minden tőle telhetőt megtesz. Ahol a férj és a nő egyetértenek arra nézve, hogy gyermekeiket nemcsak önmagukra nézve derék emberekké, hanem a proletárság ügyének derék katonáivá is akarják nevelni, ott a sikeres munkának mi sem áll útjában. A gyermek hat éves koráig még aránylag könnyen megy a dolog. Ezen korig nem hat a gyermekre más, mint a szülők és a közvetlen környezet. Ha ez a hatás jó, célszerű és tervszerű, akkor rendben van De ezen túl kezdődik az iskola káros hatása. A németországi párthatározat kötelességévé teszi a szülőiknek, hogy “öntudatosan és tervszerűen” működjenek ellene az osztályállam iskoláiban érvényesülő és különösen a hittan és történelem tanításában kifejezésre jutó tendenciáknak. Szép tanács;, jó tanács ez, de nehéz a keresztülvitele. Hiszen a 6—12 éves gyermek lelkében valóságos meghasonlás támad, ha otthon azt mondják neki: ne higyj a tanítódnak, mert nem az az igazság, amit ő mond, hanem az, amit én mondok! A gyermek tiszteli, szereti a szülőjét, de imponál neki az iskola is, a tanító is; különösen ha a tanítóban megvannak azok a tulajdonságok, melyekkel hozzá lehet férkőzni a gyermek leikéhez. Nagyot hibázna tehát az, aki zsenge korú gyermekének lelkében olyan kegyetlen viharokat támasztana, melyeket az kár nélkül kiállani nem képes. “Öntudatosan és tervszerűen” kell tehát előidézni ezt az ellenhatást. Mély belátás, nagy tapintatosság kell ehhez. Ezért mondja a németországi határozat: “Hogy az elvtársak ezen felelősségteljes feladatuknak megfelelhessenek, buzgón kell törekedniük önmaguknak theoretikusszocialistikus irányban való továbbképzésére. . Messze vezetne bennünket, ha itt Útmutatást akarnánk adni ama nagyon kivánatos, sőt feltétlenül szükséges “öntudatos és tervszerű” munkára. De néhány irányelvet mégis kitűzhetünk. Ezek a következők: 1, Föltétlenül meg kell fosztanunk a szavahihetőségnek még a látszatától is mindén olyan tanítást, amely ellenkezik a természeti törvényekkel, az exakt tudomány tételeivel. 2. Le kell rontani minden olyan tanítást, amely az embert az embertől el akarja távolítani. (Egyedül üdvözítő hit, választott nép, a világ első nemzfete, más nemzetek testi vagy szellemi alsóbbrendűségéről szóló tanok stb.) 3. Oda kell hatni, hogy gyermekeink ne találjanak gyönyörűséget az iskolában felmagasztalt hóditó “hősök” vérengzéseiben, a nemzeti rablóhadjáratokban, az élénk színekkel festett vérontásban és országpusztitásban. Ellenben tanulják megbecsülni a munka, a tudomány hőseit. A szülőnek ezer mód és eszköz áll rendelkezésére, hogy ilyen irányban hasson gyermekeire. Módot nyújtanak erre a család körében előforduló apró napi események, a nagyobb köröket érdeklő községbeli, országos és világraszóló események. Például a napokban a fiam azt tanulta, hogy Isten akarata nélkül hajunk szála sem görbülhet meg. Ugyanakkor az állott az újságban, hogy mig a szülők karácsonyi éjféli misén voltak, a két kis gyermek a ka rácsonyfától támadt tűzben elégett. “A szülők vallásos gyakorlatban fáradoztak, — mondtam fiamnak — az a két kis gyermek ártatlan volt még: hát mit gondolsz, akarta-e ezeknek pusztulását az isten, akit mindenhatónak és végtelen jónak mond a tisztelendő ur?” És tovább szövődik a beszélgetés, melyből a gyermek megérti, hogy egy gyámkodó, atyáskodó isten, akitől minden percben és minden lépésnél függünk, elképzelhetetlen; hogy tehát magunknak kell magunkra vigyáznunk, a magunk akaratából és erejéből kell boldogulnunk. Vagy: húsz német bányász Franciaországba utazik, hogy a beomlott bányákban levő francia munkásokat segítse megmenteni. Ezt olvassa a fiú az újságban. “íme, fiam, itt a bizonyság, hogy a munkálkodó emberek nem gyűlölik egymást a nemzetiségükért, vallásukért, sőt ellenkezőleg, szeretik, támogatják egymást. Csak akkor bántják egymást, ha lelkiismeretlen, gonosz emberek egymás ellen uszítják őket. Lám, i87oJben a francia császár hadat izent a németeknek és akkor az uralkodók parancsára a két nép fiai ezrével gyilkolták egymást (épp úgy, mint ma), a német katonák bevonultak Franciaországba és temérdek kárt okoztak a franciáknak. Mit gondolsz, ki erkölcsösebb ember: az a hires császár, a ki sok ezer embert küldött a halálba, vagy az a német bányász,aki élete kockáztatásával lemegy az égő tárnába francia testvéreit megmenteni?” —- De hiszen százával kínálkozik az alkalom az igazi emberi nevelésre, a gyermeki léleknek a szociáldemokrácia tanai számára való előkészítésére, csak meg kell ragadnunk őket, csak akarnunk kell gyermekeinket nevelni, csak éljen bennünk az erős elhatározás, hogy gyermekeinket nem engedjük át fatalisztikus megnyugvással az osztályállam iskoláiban burjánzó felekezeti és nacionalista mételynek. Igaz, hogy nagyon sok olyan proletár apa és anya van, aki alig ér rá gyermekeivel foglalkozni. Ezeknek kitűnő segítő eszközök lehetnek céljainknak megfelelő gyermekirodalom. Most az iskola mérges hatását a gyermekirodalom is segít megerősitetni. Amit gyermekeink ifjúsági olvasmány címén kezükbe kapnak (például a háborús képes újságok, a “hősök” dicsőítése, a rendőr- és detektiv-történetek, rémregények stb.), az nagyrészt frázisokban kimerült hazafiaskodás, nemzeti nagyzási hóbortot nevelő ámítás vagy jobb esetben a fantáziát túlhevítő, tudást nem nyújtó tündérmese. Hogyan gyűjtik össze Németországban a rezet, amit municiógyártásra használnak. Az ártalmatlan konyhaeszközökből ime gyilkoló szerszámokat készít a vérszomjas militarizmus. — 5 —
