Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-02-06 / 3. szám
14- oldal ELŐRE KÉPES SZÉPIRODALMI és TUDOMÁNYOS HETI FOLYÓIRAT 1916. február 6. Miért nem kap Matyi enni? RUSZKÓ MATYI szegény munkásnak a gyermeke. Nem itt, hanem Magyarországon laknak Ruszkóék, ahol most nagy háború van. A háborúba elviszik az embereket katonának és csak a gyermekek, a' asszonyok és leányok maradnak otthon. Matyi, aki még iskolásfiu, csak az anyjával és testvéreivel él, mert az apját elvitték katonának. Jő régen van már Ruszkó Mátyás a harctéren és Matyi alig hall néha valamit édes apjáról. Ritkán jön levél a családhoz, amely nagy szegénységben él. Matyinak minden nap iskolába kell menni és ezért meleg ruhára, jó cipőre lett ■volna szüksége, mert tél van, hideg van. Sokáig járt már rongyos ruhában, lyukas cipőben az iskolába, mely jó messze van a lakásuktól, mig egy napon meghűlt és á'gyba került. Az anyja és leánvtestvérei, akik szintén dolgozni jártaik, mert abból a kis pénzből, amit a Matyi anyja segély címén kapott, nem tudtak még nyomorogva sem megélni, csak este jöttek haza és Matyi addig egyedül feküdt az ágyban, a hideg, puszta szobában, mert szenük sem volt. Húga és öccse, akik nem voltak betegek, szintén hozzábujtak a paplan alá. hogv ne fázzanak. Ilyenkor beszélgettek a gyerekek maguk közt mindenféléről; a háborúról, az iskoláról, az apáról és sok mindenről... Matyi vitte a szót, ő volt az okosabb és az értelmesebb. ■ — Mondd, Matyi —• kérdi a kis húga — miért nem vesz a mama neked uj cipőt, hogy iskolába mehess? — Mert nincsen pénze — válaszol Matyi. Anya azt mondja, hogy mig a háború tart, minden garasra vigyázni kell. mert ha nem takarékoskodunk — —■ éhen halunk. — Hát ha már cipőt nem vehet neked a mama, miért nem vesz szenet a kályhába?-—- A szén roppant drága és anya csak este rakhat tüzet, amikor hazajön a munkából — oktatja Matyi kis húgát. — Te, Matyi! — fogja meg a kezét öccse — miért eszünk mi mindég csak rántott levest? Reggel rántott leves, este szintén, tegnap is és holnap is... Úgy szeretnék már igazi hus-levest enni, húst és kenyeret... Egy kis kenyeret... Matyi! Adj egy darab kenyeret a fiókból, mert éhes vagyok — kéri kis öccse. ■—■ Én is éhes vagyok, Matyi — nyögi a húga... Reggel rántott leves volt, de kenyér nélkül. Éhes vagyok... — Ne sírjatok — vigasztalja őket Matyi, aki szintén roppant éhes kezdett lenni. Mama hazajön és akkor hoz kenyeret és főz levest... —• De én éhen halok... szepeg kis öccse, ha estig kell várnom... arcukon meglátszottak a sirás nyomai, de azért a Matyi még álmában is mosolygott. Bizonyára uj cipőről, lágy kenyérről, meleg ruháról és édes apjáról álmodott. .. # A fáradt asszony az ágyra ült. Szemét ráfüggesztette Matyira, aki már nagyocska volt. Arcban, vonásban hasonlított az apjára. Anyja végtelen szomorúsággal borult rájuk... Munkába fogott gyermekek. — Fázom, leheli a kis leány. — Matyi én nagyon fázom. Az este alighogy leszállt, de a sötét szobában gubbasztó apróságok azt hitték, hogy már régen éjszaka van, mert a lakás fényes nappal is sötét, levegőtlen volt. A hideg esti szél hóvirágokat fagyasztott az ablakokra és a szob'a is olyan volt, mint egy kripta, hideg, puszta, barátságtalan. .. A testvérek összebújtak, egybefonódtak és sürü könnyek folydogáltak lé szemeikből... Szivdobogva, dideregve várták haza édes anyjukat... • Késő este ért haza a Matyi anyja. Gyorsan, izgatottan nyitott be a szobába és az ágyhoz rohant. Az apróságok már álomba merültek... Könyes — Szegény gyermekeim, árva, apátián gyermekeim... A halotti lista aznap hozta, hogy Ruszkó Mátyás népfelkelő az * • *melletti ütközetben elesett... A nők nem annyira hiúk, hogy az igazság tükrébe is gyakran bele néznének. # Mikor a férfi virágnyelven beszél, gyakran megkapja a hozzávaló kosarat. * Házibékének azt nevezik, ha a férj befogja a száját. • Minden szerencse egy bő köpenyt hord, amelynek ráncaiban a szerencsétlenség van elbújva.
