Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-02-06 / 3. szám
igi6. február 6. ELŐRE KÉPES SZÉPIRODALMI és TUDOMÁNYOS HETI FOLYÓIRAT 15. oldal Politikai harc a burzsoa-állam ellen AZ állam mai megjelenésében mint az uralkodó osztályok szervezett erőszaka lép elénk, mint óriásilag kifejlődött szervezet, mely belényul a társadalmi élet valamennyi terébe, minden valamikép konszolidált megnyilvánulást szabályoz és szankcionált formákba szőrit. Még fönnállásának saját alapja is, a gazdasági termelési folyamat és a gazdasági harc gyakran az állam közvetítésével lép elénk, minthogy az uralkodó osztályok egyáltalán nem tartózkodnak attól, hogy a társadalom központosított hatalmi eszközeit tisztára gazdaságtechnikai és gazdaságszervező célokra kihasználják. így a munkásosztály mozgalmában lépten-nyomon szembe kerül az állammal. Anélkül, hogy bármikép is átlépné mai gazdasági érdekeinek szigorúan körülhatárolt területét, egy lépést sem tehet, hogy ne ütközzék öszsze a törvényekkel. Ha munkások csupán egyesületet akarnak kölcsön támogatásukra alapítani, már akkor is jogi formáknak kell magukat alávetniük, el kell türniök a hatóságok fölügyeleti jogát; ha a legbékésebb gazdasági célokért akarnak propagandát kifejteni, a törvények határozzák meg annak formáit, hangját, eszközeit s határait; ha magánjogi követeléseket akarnak a vállalkozókkal szemben érvényesíteni, úgy törvény irja elő a jogokat s a jogeszközöket; s ha a munkaföltételek megjavítására nyílt harcot akarnak indítani a vállalkozók ellen, hamar tapasztalhatják, hogy a kör, amelyen belül szabadon választott harci eszközöket alkalmazhatnak, hajszálnyi pontossággal van kitűzve szuronyokkal és puskákkal. Pedig mindezeknél csak a legközvetlenebb gazdasági érdekekről van szó. Mennyivel sokoldalúbban lép föl az államhatalom akkor, amidőn az egész gazdasági politika irányítása, az adó-, vám- és kereskedelmi politika, a világi hatalomnak az egyházival szemben való kibővítése, a tanitás és a kultúra kérdéséi kerülnek napirendre! Mindez azonban, első sorban a burzsoázia dolga. Ami ellenben nem a burzsoázia, hanem egyesegyedül a munkásság dolgai: a szervezeteinek mozgásszabadsága. Ezen szabadságot pillanatnyilag magának a munkásosztálynak szervezett hatalma, tartósan azonban a közhatalom határozza meg. Amárkivivottakat folytonosan veszélyeztetik az ellenségek: csak a közhatalom képes arra, hogy a már kiküzdött jogokat biztosítsa. Ehhez pedig szükséges, hogy a munkásosztály a törvényhozásra és közigazgatásra némi befolyást gyakoroljon. Ép azért, mert a törvényhozás modern formája: a parlamentarizmus a burzsoázia uralmi formája, bizonyos szuggesztiv erő van benne oly irányban, hogy a burzsoázia tisztára külső jelenségnek: a képviselt pártok viszonylagos számának, tulajdonképeni jelentőségénél sokkal nagyobb fontosságot tulajdonit. Örökké aggasztja, hogy az ő szervezetét ellenséges érdekek szolgálatába hajtják. A burzsoáziának ezen aggodalma — amelyben egyébként az egyes képviselők részéről mandátumuk féltése is nagy szerepet játszik — biztosítékul szolgál arra, hogy a munkásosztálynak képviselete a parlamentben a politika' szabadságjogok megvonását meg akadályozhatja. Miként a primitiv kapitalizmus korában a munkásosztály mindenütt csinál politikai mozgalmat, sőt oly államokban, ahol ezt a burzsoázia elmulasztja, maga küzd a páriám entárizmusért, úgy a fejlődött kapitalista államokban, ahol a burzsoázia uralma tökéletesen kialakult és a parlamentáris-politikai régimet a burzsoázia valósította meg, egy bizonyos fokon a munkásosztály, amely addig kizárólag a gazdasági harcra és a szakegyesületi szervezkedésre szorítkozott, a parlamentáris-politikai akcióhoz nyúl. Ez az eset ma Nagy-Britanniában s az Egyesült Államokban, amelyekben szociáldemokrata mozgalom keletkezett. Tudjuk, hogy e két államban mily körülmények idézték elő e változást. Mindkét polgári államban a burzsoázia a munkásszervezetekkel folytatott gazdasági harcában a közhatalom kényszerítő és megtorló eszközeihez nyúlt. Ebből láthatjuk, hogy a munkásosztály mindenütt, ahol szervezeteinek jogi lehetőségeit korlátozták vagy megvonták, ép úgy, mint ott, ahol ezeket előbb megteremteni kell, a politikai harchoz nyúl. Úgy látszik, hogy e politikai szabadságok fönállása társadalmi szükségszerűség, amely — akár akarjuk, akár nem — minden körülmény között érvényesül. A GYERMEK SZELLEMI FEJLŐDÉSE. A gyermeki korban jelentkező gyengesége az elmének, az az úgynevezett elmaradottság, amit leginkább úgy szoktak jellemezni, hogy “nincs talentuma”, ha az nem kóros agybeli elváltozásokon alapuló szellemi kiesés, akkor az a puszta nevelés behatása alatt, idővel kiegyenlitődik. Ezeknél a szegény kis gyermekeknél mindig csak azt hangoztatjuk, hogy fősuly helyezendő a testi nevelésre; helyesebben azonban úgy kell a nevelés feladatát megállapítanunk, hogy a szellemi élet nevelésének teljesen egyensúlyt kell tartani a testi neveléssel, hogy ez a két szféra, — a pszichikai és a fizikai, — melyeknek helyes együttes működése az életért való küzdeelmben oly felette fontos, ne egyik a másiknak rovására, hanem mintegy ideális testvéri szeretetben, együttesen ápoltassák és fejlesztessék. A fejlődő szellemi élet során jelentkezhető gyengesége az elmének tehát, bármily sok aggodalmat okozzon az a gondos és észlelő szülőnek, az esetek túlnyomó nagy többségében nem rejt magában a jövőre nézve semmi veszedelmet, mert az nemcsak javítható, hanem, — helyes neveléssel — teljesen gyógyítható. ESTE. Ablakokon oly jó benézni, Csonka gyertyák lángjában égni, Kis zugokban, hol sok a holmi, Oly jó egy percre megnyugodni. Este. Sötét utcákon végigmenni, A csendben úszó csendnek lenni. Beszivni sok-sok lélek álmát, Melyek halk imák végét várják, Este. Oly jó hazalengeni szépen, Megfürödve sok ház lelkében... Messzi fényekre rátapadni, S az utolsóval kilobbanni, Este. FALU TAMÁS.
