Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-07-02 / 24. szám
BUTORKÉSZITÉS A RENAISSANCE KORBAN. A l6. századból származó egyes iparművészeti tárgyakon észlelhetni, hogy a művészet a gót építészeti stilus alól fölszabadulni kívánkozik. Sok tektonikai műalkotásunk van ebből a korból. A java része Olaszországban. Mindeme korbeli bútorokon már érezhetni a renaissance beköszöntő hatásait. Főképpen Toscana volt középpontja az uj iránynak; ez az a tájék, a hol a korai renaissance első nyomait találjuk. Eleinte a román ízlésnek megfelelően a festés uralkodott a butormüvészetben. A kelengyeládák és fali szekrények kitöltéseit, hasonlóan ágyakat és ülőbútorokat is, a bibliából, a történelemből és a regevilágból vett festett Intarsia kitöltés Baccio d’Agnolostől. (A renaissance bútorok díszítése.) képpel díszítették. Az aranyoCanapé a régence stílusában, gobelinnel kárpitozva. herceg kismartoni kastélyában.) Az olasz intarsia művészek főképen csak két különböző tónussal, vagyis sötét alapon (világos fából való berakással dolgoztak (1. felső kép) és ez alapon a legremekebb diszitéseket készítették. Ezek tárgyai a 15. század második harmadától fogva növényi motívumok és egyéb fantasztikus elemek voltak, a melyek kivált templomi bútorzatokon mint kitöltések találhattak bő alkalmazást. Ilyen ékítmények a fenti képen bemutatott Baccio d’Agnolo müvei. A 15. században a festett fák kezdtek tért foglalni az intarsia-müvészetben. A motívum: a mozaik. BAROKK STILÜ BÚTOROK. Az iparművészet általában, de különösen a butormüvészet az építészet befolyása alól a 16. században felszabadult. A butormüvészek abszolút szabadságra törekedtek és úgy az építészeti és konstruktiv elemeket átalakították, felhasználván anyaguk összes jeles tulajdonságait a legszélső határig. Eredménye ennek az önkénynek a barokk stilus volt, hengeres és íorzfölületeilvel, különösen kapcsolt és csavart oszlopaival és ballustereivel, számtalan párkány — és ráma — görvényezéseivel és előugrásával, paizsaival, (cartouche), merész, túltengő füzéreivel, indáival és kagylóival. A barokknak köszönhetni a furnir és a nagyobb méretű mozaik bővebb alkalmazását is, amenynyiben a görbe felületek más födést okszerűen meg nem engedtek. XIV. Lajos életében a művészi faipar Ízlésében lényeges változások álottak be. A gazdagon faragott bútorok ugyan még meg megmaradtak egy ideig, de könyebbekké, kevésbé ünnepélyesekké és merevekké váltak. Sok fa-faragó művész már abban az irányban kezdett dolgozni. Ezt az irányt oz orleánsi herceg, mint kormányzó után (régens) a “régence” stílusának nevezzük. Határozott alakot ennek a stílusnak Robert de Cotte építész adott (1636—1735), aki számos rajzával az iparmüvészetet nagy mértékben befolyásolta. A irégence korából való az alsó képen látható gobelinnel bevont canapé is, amely Eszterházy herceg tulajdona. Ezek a bútorok értékes művészi kivitelüket különösen abban nyerték, hogy a támlán és ülőhelyen levő festmények és díszítések valódi mübecscsel bírtak és bírnak még ma is. New Yorkban a Metropalitan Museum of Art-ban nagy számban vannak összegyűjtve az itt megemlített bútordarabok. Ezen bútorok egy részét J. P. Morgan ajándékozta, (Eszterházy részben pedig csak kölcsön adta. Az iparművészet köréből. A fát általában az asztalosság dolgozza •föl művészileg, első sorban azonban a butorasztalosság, az esztergályosság, a fafaragás, a marquetteria, sőt még a hajlított bútorok ipara is. A fa tektonikai, azaz merev pálcaszerkezetekre alkalmas anyag. Mint ilyent valószínűleg régen, már a történelem előtti korszakban is a, vas és egyéb tektonikai anyagok föltalálása előtt is használták. A fa magától a természettől pálcaalakban produkálva mindazon helyeken előfordul, a hol az ember életföltételei egyáltalában megvannak. A fa még mai nap is — bátran mondhatni — a legfontosabb nyersanyagok közül való. Okát ennek a fontosságnak, sőt nélkülözhetetlenségének abban találjuk, hogy számos oly sajátosságot egyesit magában, a melyek más anyagokban ily fokban és ily összhangzásban meg nem találhatók. Ily sajátságai: szilárdsága, hajlékonysága, merevsége, könnyűsége, rugalmassága és az ezekből (folyó könnyű megmunkálbatósága, végre aránylagos tartóssága és szépsége színben és rajzban. Valamely művészi tárgy külső alakjára, a tárgy stílusára első sorban az az anyag van befolyással, melyből a tárgy készül. A fa sajátságai sokfélék. Ezek közül azonban csak egyesek vannak nagyobb befolyással a fából készülő művészi tárgyak alakítására. zás, mint a bútor gazdag pompájának emelésére alkalmas eszköz, széltiben szerepelt ebben a korban. Az antik intarsia-müvészet is, úgy látszik, fennmaradt volt Olaszországban. A 14. század végéig a marquetteria leginkább csak fekete és fehér elemű fa-mozaikból, majd pedig még elefántcsontból készült. 6
