Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-07-02 / 24. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: AMERIKÁBAN Egy évre ..... $1.00 Fél évre............. 60c. Negyed évre . . . 35c. MAGYARORSZÁG s a többi külföldi országokba Egy évre.............$2.00 Fél évre.............$1.20 Negyed évre ... 75c. Előfizetések és hirdetések erre a címre küldendők: "ELŐRE képes folyóirat“ 5 E. 3rd St. New York Telefon: Orchard 8390. Előre Hungarian Illustrated Weekly Magazine Fublished Weekly by the Hungarian Federation of the S. P. 5 East 3rd Street, New York, N. Y. Joseph L. Sugar, Treas. Zádor Szabados, Editor-in-chief Ladislaus Eber, Managing Editor Entered as second class matter January 24, 1916 at the post office at New York, N.Y. under the act of March 3rd, 1879 SUBSCRIPTION PATES. IN AMERICA For 1 year .... $1.00 For half year . . 60c. For 3 Months . . 35c. HUNGARY and other foreign countries For 1 year .... $2.00 For half year . . $1.20 For 3 Months . . 75c. Editorial and Bus. Office address all communications ELŐRE Hungarian Illustr. Weekly Magazine 5 E. 3rd St. New York Telephone: Orchard 8390. Vol. I. No. 24. New York, Vasárnap, Julius 2, 1916. I. Évf 24. szám Hétről-hétre. FOURTH OF JULY. JULIUS negyediké, amely most kedden lesz, az Egyesült Államok nemzeti ünnepe. A hatalmas köztársaság ezen a napon színes külsőségekben kifejezést ad annak, hogy ez a nap évfordulója annak, amikor az egykori brit gyarmatok elszakadtak az angol birodalomtól, hogy egyesülve megalkossák az Egyesült Államokat. 1776 julius 4- én mondotta ki az állam-szövetséget és a függetlenséget a felszabadult kolóniák képviselőtestülete. .És azóta ennek a köztársaságnak ünnepévé vált a julius 4-ike. Majdnem másfél század múlt el azóta és ennek az országnak meg kellett érnie azt az időt, midőn egy pusztító világháború seper végig a civilizált országokon, hogy a 140 évvel ezelőtt kimondott függetlenség dacára, az Egyesült Államok ugyanannak a világhatalomnak nyújtja segítő kezét, amelytől egykor elszakadt. Az Egye sült Államok ma kebelbarátja annak az Angliának, amelytől csak véres harcok árán tudta kicsikarni a maga függetlenségét és államiságát. Az egykori államalapítók, akik 1776 julius 4-én a függetlenséget proklamálták, ennek az országnak alkotmányában lefektették azokat az elveket, amelyek szerint az Egyesült Államok mint a szabadság, a jog és demokrácia előharcosa lépett a modern államok sorába. Azóta 140 esztendő telt el s ma már nem az egykori bevándorlók ivadékai, az államalkotók leszármazottjai és mindazok, akik munkájukkal hozzájárultak e köztársaság nagygyátételéhez, intézik a Unió sorsát, hanem azok a nagytőkések, pénz- és iparfejedelmek, akik milliók szorgos munkája folytán magukhoz ragadtak minden hatalmat. A demokrácia átvedlett kapitalista politikai üzletté, a függetlenség ipari rabszolgasággá, az egyenlőség és jog pedig átvedlett a kizsákmányolok egyenlőségévé és jogává. Amikor az idén az Egyesült Államok népe julius 4-ét ünnepli, csak külsőségekben, hazafias mázzal bevont és meghamisított tartalmú demokráciában élő ipari rabszolgaságot ünnepel, amelyre legfölebb a kiváltságosok osztálya lehet büszke. Noha Lincoln annak idején felszabadította a fekete rabszolgákat, ez a felszabadítás a valóságban csak azt jelentette, hogy ma nem egyes raíbszolgatartók zsarnokoskodnak, hanem egy egész osztály: Amerika tőkésosztálya. Az idén julius 4-én — ugylehet — ez az ország is irtó harcot fog már folytatni egy ugyancsak kizsarolt és szétmarcangolt szomszéd ország ellen, Mexico ellen. Amerika tőkésosztálya az idei nemzeti ünnepet arra fogja felhasználni, hogy a maga üzleti érdekeiért hamis és álcázott jelszavakkal tüzelje a tömeget a felkorbácsolt és mesterségesen szított “nemzeti becsület” megvédésére Mexicoban. Az alkotmány és függetlenségi nyilatkozat megteremtőit inkább a béke és szabad fejlődés gondolata vezette akkor, amikor kimondották, hogy a bevándorlókból álló gyarmatok a kapitalista Angliától függetlenek. A munka szabad országának képe lebeghetett szemük előtt azon a julius 4-én, amelynek a most ránkvirradó julius 4-ike csak eltorzított és meghamisított mása. A RÉGI JÁTÉK. A MEXIKÓI háború ugyanazokat a diplomáciai ihamis játékokat vetette felszínre, mint a háborúk általában. Az Egyesült Államok külügyi államtitkára azonos kör jegyzéket intézett a délamerikai államokhoz, hogy a Unió célja Mexikóban nem a teriilethóditás, hanem az örökös zavarok megszüntetése, a békés állapot megteremtése. Tehát kezdődik a régi nóta. Egy nagyhatalom rázuditja egész haderejét és flottáját egy gyönge, megnyomorított szomszédra, csak azért, hogy véres áldozatok árán “önzetlen” békét és “rendet” teremtsen. És Lansing ur, meg a Wilson-Wall street társaság azt hiszi, hogy ezt a dajkamesét a munkásság ezrei beveszik. Hogy elhiszik a délamerikai köztársaságok, hogy Uncle Sam csupa jóakaratból nyit mészárszéket a mexikói indiánok, aztékok és spanyol-mexikóiak vérének a megcsapolására. Nem. Ezt sem ebben az országban, sem pedig a külföldön nem hiszik el. Mert ha Amerikának nem volnának hóditó tervei, akkor tekintélyes haderejével nagyan szépen megvédhetné a határt s a rendcsinálás ürügye alatt nem kellene a kényelemhez szokott kalmár-ifjakat elfárasztani Mexikó szivéig s kitenni annak, hogy esetleg a fűbe is harapjanak. Háborúval még sehol a világon nem csináltak rendet, hanem csak mészárlást. És az Egyesült Államok akciója Mexikó ellen sem egyéb, mint az annyiszor leleplezett tökének hóditó hadjárata. A következő borzalmakért tehát — mint mindig — a kapitalizmus a felelős.
