Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-02-06 / 3. szám
1916. február 6. ELŐRE KÉPES SZÉPIRODALMI és TUDOMÁNYOS HETI FOLYÓIRAT 5. oldal Asexuális vonatkozások a nő sorsa szabályzásának elsőrendű ténj ezői. Minthogy a nő a gyönyör egyik forrása, azért tette öt a férfi dologgá, tulajdonná. S azzal, hogy e szerepre sülyesztették, lett szerencsétlenné. Valóban, attól a perctől fogva, hogy egy lény létének célja már nem a maga élvezete, hanem egy más egyén élvezete, ez a lény elveszti személyiségét, azaz a teljes boldogság lehetőségét. A sexuális viszonyokat kell tehát első sorban vizsgálnunk. Hogy e viszonyokról szabatos ismereteket szerezzünk, szükségkép közvetlenül szemügyre kell vennünk őket a nélkül, hogy bármilyen gazdasági, politikai, vallási, vagy egyéb tekintet korlátozna. Mert, ha nem igy járunk el, elhagyjuk a kutatás észszerű módját, a melyet minden komoly tudományos kutatás elengedhetetlen föltételéül ismertek el egyszer s mindenkorra. Ha a csillagász valamely égi test pályáját megfigyeli, mellőz minden gazdasági vagy vallási tekintet. Járjunk el tehát igazán tudós módra, ha föl akarjuk fedezni és formulázni kívánjuk az igazságot. S ha az ember tisztán objektiv módon tanulmányozza a sexuális viszonyokat, rögtön észreveszi, hogy némelyikük megfér a boldogság legnagyobb paroxismusával, némelyikükkel pedig a nő részéről együttjár valami hideg passzivitás, minden kielégültség hiánya, sőt az undor, azaz a szenvedés többé-kevésbbé erős adaga. S ha kutatjuk, hogy mi teremti a sexuális viszonyokban az intenziv boldogságot, rájövünk a következőkre. Az emberi lény mindennemű szervek bonyolult összetétele. Ezek a szervek a tünemények sorát hozzák létre, a melyeket fiziológiákra és psychikaiakra szoktuk osztani. De a tüneményeknek ez a két neme benső kapcsolatban áll egymással. Kölcsönös függőségük teljes s az igazi bölcsészet nyelvén, ha már elvetjük elődeink metafizikai ürességeit, megértjük, hogy nincs semmiféle határvonal a közt, a mi fiziológiai s a közt, a mi psychikai. Az emberi lény egy. Nincs összealkotva két ellenkező elv szerint, a lélekből és testből, hanem egy egyetlen elv szerint, a mely minden eletnyilvánulást csodás és bámulatos összhangban egyesit. Ezen az alapon észrevesszük, hogy bizonyos különnemü emberi teremtmények bizonyos időben egymás iránt különös vonzalmat éreznek, a minek szerelem a neve. Ennek első nyilvánulásai psychikaiak, ezt úgy hívják, hogy tetszenek egymásnak. Azután kedvező körülmények esetén a vonzalom mindjobban elhatalmasodik s rabul ejti az egész embert. A lélek és a test azután az egyesülés percében a legdrágább és legteljesebb boldogság érzetét szülhetik, amit élvezni halandónak csak megadatott. A természet igazi törvényeinek meg felelő sexuális egyesülés tehát csak az, a mely két egymás iránt vonzódó egyén közt jő létre, még pedig abban a percben, a melyben egymás iránt vonzódnak. Ezek a sexuális viszonynak valódi föltételei. A hivatalos morál azobban a mai társadalomban a dolgok természetével ellenkezően és egyáltalán nem az igazság alapján kezdi és értékeli a nőt, mint nemi lényt, hanem csupán csak úgy fogadja el, mint tulajdont: a férfinak kizárólagos tulajdonát. A házasság mai formája teljesen ennek a társadalomnak erkölcsi felfogása és elnyomása alapján tartható csak fenn. A mai emberi intézmények nemhogy jótékonyak lennének, hanem — a nőre nézve elsősorban — szembeütköznek a dolgok természetével. A sexuális egyesülés fiziológiai és nem társadalmi aktus. Ennek az aktusnak szemérmes titokban kell végbemennie és a társadalomnak nem volna joga ezt megregulázni. Igaz, hogy következménye lehet a gyermek szülése és ezzel kiindulópontja számos és bonyolult társadalmi viszonynak, de éppen ezért csak akkor van helye a társadalom beavatkozásának a nemi életből eredő következmény dolgába, ha intézményesen védelmébe akarja venni >a gyermeket. A társadalmi intézményeknek egyedül az emberi lények boldogságára szabad tekintettel lenniök. Ha tehát a házasság mai formáinak az az eredményük, hogy megfosztanak a földi élet legmagasabb élvezeteitől és a nőt csupán mint nemi lényt szolgáltatják ki a férfiak, ez azt bizonyitja, hogy ezek a formák tökéletlenek és megváltoztatandók. A budapesti iparművészeti főiskolában diákleányok a katonák fehérneműit javítják. A nő, mint nemi lény.
