Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-06-25 / 23. szám

A: Azt hallom hogy az alkalmazottak nálad kézi patikával rendelkeznek. No, és használták? B: Természetesen... A múlt évben io üveg konyakot és xo fillér ára angol ta­paszt fogyasztottunk el...---------o--------­Bakfis (regényt olvas): Na, ez igazán va­lószínűtlen dolog! Ebben a jelenetben a hősnek okvetlenül csókolódzni kellene...!---------o--------­Boszu. Leány (az apjához): Nagyon csodálko­zom azon, hogy apa beleegyezik abba, hogy én Vályihoz menjek feleségül. Pedig úgy tudom, hogy Vályi apának halálos ellensé­ge. Apa: Éppen ezért azt akarom, hogy te légy a felesége...---------O--------­Megértik egymást. A nagysága: Rettenetesen kellemetlen. Tehát a szomszédok cselédje ugyanakkor volt a zálogházban, mikor maga. Persze, maga azt mondotta,- hogy az óra a magáé. A szobalány: Persze. Ő is azt mondotta. Jaj, de mennyit kacagtunk!---------o--------­Eltalálta. A nagysága (a cselédhez, a ki miután az éléskamrában állandóan eltűnnek az élelmi­szerek, egérfogót állít fel). Én azt hiszem Julcsa, ebbe nem fér bele a huszár.---------o--------­A finom irónia. A börzén egy kis komolyabb összeütkö­zés történt két ügynök közt. Az .egyik —• a legtemperamentumosabb — kézzel-lábbal hadonázott és már-már tettlegességre szánta magát. A másik, akinek nyugodtabb volt a hő­mérséklete, csitította: — Nana! — szólt — csak nem akar itt mindjárt felfalni! — Nem! — felelte megvetően a másik. — Ezt titja a vallásom. — Nem tudom mi baja ennek az Ollósi­­nak, valahányszor könyvet lát, idegensen összerázkodik... — Mert a felesége otthon a saját müveit vágja a fejéhez.---------o--------­A müvészcsalád. — Mit müveinek Molnárék? — Az asszony verseket ir, melyeket sen­ki sem akar olvasni, a leány képeket fest, melyek nem találnak vevőt, a fiú zenét szerez, melyet senki sem akar előadni és ö váltókat ir alá, melyeket senki sem akar beváltani.---------o--------­Az alkalmi költő. Szerkesztő (az ifjú óriáshoz): Tudja fia­tal barátom, elvégre az minden, emberrel megtörténhetik, hogy nem jut az eszébe semmi, de azért nem muszáj mindjárt ver­seket irni!---------o--------­Akasztófahumor. Orvos: Levegőváltozást ajánlok önnek. Legjobb lesz, ha a délvidékre megy. Paciens (szerződésnélküli színész): De hiszen már hetek óta csak a levegőből élek.---------o--------­Olcsó. A mama pont akkor toppan be, mikor Billentyű ur, a zongoramester megcsókolja a Lizikét. A mama dühösen szól rá a zon­goramesterre: — Ezért fizetem önt! — De mamus, nyugtatja meg Lizike, hi­szen ez ingyen van, ezért nem fizetsz!---------o--------­Nem felejti el... Asszony: Egész éjjel a korcsmában ülsz. Úgy látszik, elfelejted, hogy otthon felesé­ged is van?! Férj: Nem én! Égy percre sem felejtem el, hogy otthon feleség vár rám! Éppen ezért ülök a korcsmában egész éjjel...---------o--------­Színházban. Férj (a feleséghez): Miért sirsz, fiam, hi­szen ez a színdarab nem is olyan, hogy sirni lehessen rajta... Asszony: Siratom a kvóderemet, amit a jegyért fizettem egy olyan darabhoz, ame­lyen még sirni való sincsen.---------o--------­Jó kifogás. Vevő (az óráshoz): Hallja, maga nekem rongy órát adott el. Alig jár tiz óra hosz­­szat s aztán megáll... Órás (önérzetesen): És ha őn io óráig jár, hát nem áll meg, mi?...---------0--------­Okoskodás. A villamoson utazik egy pasas és na­gyot pök a padlóra. Condoktor: Ön nem látja a táblát, amely­re fel van írva: a padlóra köpni szigorúan tiltva van?... Utas: No persze! Én azt is látom a ma­guk villamosán fel-inva: Igyál chocoládét! Vegyél fountain pent! Vásároljatok safty razort! Csak Prince Albert ruhát hordja­tok... stb. Hát ezt is figyelembe vegyem?---------3--------­Házasélet. Agglegény: Keserű élet ez az agglegény élet! Mindenről magamnak kell gondoskod­­í.om. Mindez pénzt és időt rabol s tetejébe mégis üres az élet, sok a kellemetlenség... A házas: Nos, tegyél úgy, -mint én! Háza­sodj meg és minden bajnak véget vetsz. Például úgy mint én: Amikor a munkából hazajövök, semmit sem kell keresgélnem. Minden szépen a fejemhez repül: a tálak, az evőeszköz, a gyufatartó, az asztal a sep­rű — minden!---------o--------­Az más. A. : Az én kedves feleségem soha egy szidalmat sem ejt ki a -száján... B. : Hogy lehet az? A.: Mert az orrán át beszél!...---------o--------­Az ember már 30 éves korában is lehet öreg; de a 60 éves ember soha sem fiatal. Egy rossz barát néha igen jó kritikusunk lehet, mint pl. a rossz bor, igen jó ecet le­het valaha... A szerelem egy nagy semmi, csak a sziv csinál belőle “valamit”; később aztán ebből a “valamiből” lesz egy nagy semmi. 16

Next

/
Thumbnails
Contents