Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-02-06 / 3. szám
4. oldal ELŐRE KÉPES SZÉPIRODALMI és TUDOMÁNYOS HETI FOLYÓIRAT 1916. február 6. a halottak száma és a nyomorékokkal együtt ez a szám 6 millióra szökik. Ezt az óriási emberveszteséget munkaerőben a nők nem fogják pótolhatni. A háború alatt nem igen érezhető a munkáshiány, mert a rengeteg hadifogoly és a semleges országok munkásanyaga ellensúlyozza a hiányt. De a háború után ez megszűnik és ipari, gazdasági téren óriási erő és munkahiány fog mutatkozni. A háború következménye lesz az is, hogy a harcoló országok minden áron igyekezni fognak a semleges országok tanult és gyakorolt ipari munkásait elvonni az anyaországtól. A messze keletről (Ázsia belsejéből) szintén sok napszámos és más munkás fos' beözönleni az ipari államokba. Ezeket a nehezebb és durvább munkára fogja felhasználni a tőke, mig a benszülőtt kénzett munkásokat jó díjazással a fejlett gyáriparban fogja, alkalmazni. Ily módon a munkáselem faj és nemzetiségi csoportok szerint szétszakad, Hadizsákmány. mert a jobban díjazott benszülőtt mun kások lenézik és megvetik majd az olcsón dolgozó idegeneket. Erre a várható jelenségre a munkásmozgalomnak rá kell terelni a figyelmét, mert könnyen megeshetik, hogy a jól fizetett benszülött munkás látva azt, hogy az imperializmus győzelme jobb megélhetéshez juttatta, elveszti érzékét a nemzetköziség és szolidaritás iránt. Az olcsón dolgozó (nálánál olcsóbban) beözönlött ele met pedig igyekezni fog visszatartani attól, hogy jobb bérért mozgalmat indítson, mert félteni fogja a maga érdekét. Ez pedig a munkásmozgalmat talán évekre visszavetheti fejlődésében. Ez is a háború egyik következménye lesz. Dr. M. N. A mágiától a tudomány felé KULTURÁTLAN nép tudománya a mágia (varázslat). Históriája mítosz, természettudománya varázslás. Mítosz és varázslás adják a mágikus világfelfogást, a kulturátlan nép világképét. Mindezekben esetleges tapasztalatok önkényes elmagyarázásánál többet, mélyebbet kell keresnünk, vonásokat, mik az egyéni és társadalmi tudat sok rejtett törvényszerűségére vetnek világosságot. Erre mutat az egymástól elszigetelt népek mágiájának számtalan hasonló vonása. Egymással soha sem érintkezett népeknek vannak azonos mítoszaik, pl. a gyermekeit megevő Kronosz megvan az ausztráliai, a busman képzeletében is A mágiának a természetről alkotott képében főelem mindennek emberiesitése (humanisation). Minden mozgó és ható valamiről emberi gondolkodást, emberi érzéseket és szándékokat tételez föl. így lesz tudatos lénnyé a nap, hold, a csillagok, állatok, fák, fegyverek, bútorok, házi eszközök stb. Ezzel a föltevéssel párhuzamosan fejlődik ki a léleknek, mint immateriális hatónak a fogalma. Az ember nem hasonlít az állathoz formában, de valamiben mégis hasonlít, ez a lélek. Ez már annyit jelent, hogy a lélek el is szakadhat a testtől s lesz nek árnyak, fantomok, szellemek, amik testekből ki és testekbe át vándorolnak, azaz kifejlődik az animízmus, (a testesités). Erre vezető tapasztalatok a szél (láthatatlan erő), holttest (minek megvan a formája, de hiányzik belőle valami), ájulás (az a valami vissza is térhet olykor), álom, hallucinációk (az arnyak néha megjelennek és eltűnnek). A megholtak léikéiről táplált hit a kulturátlan ember életmódjába döntően lép be aszerint, hogy hova képzeli azt a lelket: a sírba, köréje, kóborolva, az élők közt, uj embertestbe, állatba vagy fába költözötten-e. Az árnyak fogalmával eléggé összezavart az essence-ok fogalma pl. élet, erő, hatalom stb., melyek közt üdvösek és károsak is vannak. Ezek is többnyire ■ humanizáltak, személyesítettek s így igen közel állanak az embertestekből kiköltözött fantomokhoz. A mágia ezzel a két fogalommal mindent megért és egységes képet kap a világról. Azonkívül igényt tart az igy nyert törvényekbe való beavatkozásra is, ebből lesz a varázslás. Itt két föelvet tudunk csaknem általánosan elterjedtnek: 1. a rész annyit ér, mint az egész, pl. az ellenség egy hajfürtjének elégetése az ellenség biztos pusztulását hozza magával; 2. hasonló a hasonlóra hat és ugyanannyit ér, például a természeti erők bizonyos működésének kikényszeritésére utánozzák azt a működést, továbbá megholtjaik képmását etetik, hogy a szelleme ne éhezzen. Ugy?inezek a vonások megtalálhatók a kultúra első fázisaiban levő népeknél. Látjuk, hogy a mágia érzékelhetetlen dolgokból él. A valóság felé haladásban jelenik meg a tudomány. Az igazi objektiválást a tudománynak kell megcsinálni. Elveti az érzelmek logikáját, amivel a mágia operált s melynek működését nem a tények, hanem az előre ismeretes és kívánt végcél, az akart eredmény határozza meg. A tudomány elveti ezt az érdeklogikát s helyette úrrá teszi az ész logikáját, minek működését egy ismeretlen végcél érdekében a nyomról-nyomra felépő tények irányítják. Az ismeretszerzés e kétféle módja, a két logikának különbözősége teszi ellentétté a mágiát és a tudományt, mint szubjektív és objektiv világképet. A mágiától a tudomány felé haladva mind kevesebb érzelemmel nézi az ember a világot s ez érzéseinek köre mindinkább szűkül a megismerés tiszta öröme felé. A tudomány mindenből kiszedi az embert még onnan is, ahol igazán szerepel. Magából a lélektanból is kiveszi legalább az emberi önkényt (aminek megfelelő hatások összege a mágia világa) és megcsinálja az akarat determinizmusának elméletét. így lesz a mágia mindent humanizáló hajlamának örököse a vallás és poézis, melyekben a mágia két alapfogalma és két alapelve ma is érvényes (a vallások túlvilága, malaszt, a poézis metaforái, perszonifikáció ) s az ember ismeretvágyának kielégitésér t mágia helyett a mindent felfedő tudón vállalkozik. 1
