Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-06-18 / 22. szám

a HOMO Soha többé. Figyelmes. Orvos: Mondja csak, Majer ur, miért nem akarja ön a galandférge gyógyítását megkezdeni? Páciens: Hát tudja, kedves doktor, én az állatvédő egyesület diszelnöke vagyok...---------o--------­Népfölkelők... Altiszt: Hé! maga népfölkelö! Mit csi­nált a csizmáival? Olyan ködös a színük mintha lesirta volna a fényt róluk. Népfölkelő (egyetemi tanár a filozófiai fakultáson): Kérem... izé... én... Altiszt: Ja, igen. Maga az egyetemen fi­lozófiai tanár. Na köszönöm azt az egyete­met, ahol egy ilyen fráter tanit, aki még egy csizmát sem tud kipuccolni!---------o--------­Gyerek: Apa, adj két centet. Egy ice cream szandwicbet akarok venni. Apa: Hát mit gondolsz te, Max, hogy a két1 cent nem kerül pénzbe?...---------o--------­Kérdés. író (a szerkesztőhöz): Szerkesztő ur, mondja, milyen halállal végezzem ki uj no­vellám hősét? Szerkesztő: Az olyan hős1, mint az öné, legjobb ha meg sem születik...---------o--------­Vigasztalás. Udvarló (a mennyasszony jelölthöz): Margitkám, én nem értem a dolgot. Apád, valahányszor csak belépek, mindig valami hülye, szamár frátert emleget. Vájjon nem engem gondol ezalatt?... Leány: Ugyan mi jut eszedbe! Hát azt hiszed, csak egy szamár van a világon?... Szakácsnő (mérgesen): Ezentúl nem bí­zok senkibe! Szobalány: Hát mi történt?... Talán az újság... Szakácsnő: Igen; annak a skriblernek ir­taim nehány szerelmes levelet és képzeld, valamennyit leközölte a humor rovatban!...---------o--------­Megígéri... Afiu: Édesem, bizonyos üzleti okok miatt kérlek, tartsd titokban, hogy eljegyeztelek. Megígéred? A leány: Igen: valamennyi barátnőmnek megfogom mondani, hogy a mi eljegyzé­sünk titok — nem kell tovább adni.---------o---------Megismerte. Férj (későn jön haza s kezdi a lakás aj­taját kaparni, szelíden szól): Édes fiam, nyisd ki az ajtót! Asszony: Ki az? Férj: A férjed, Miska, szivem... Asszony: Az nem igaz. Férj: Kérlek, lelkem, anyukám engedj be, mert fázom.... Asszony: Ne zavarjon kérem!... Férj: De drága tubicám... Asszony: (nem felel.) Férj (dühösen: Te veszekedett hárpia, te lompos debella, te... nyisd ki az ajtót, mert berúgom! Asszony: Ahá! Hát miért nem szóltál igy előbb? Most már rádismertem...---------o--------­Minden áron. Nyaraló hölgy: Főorvos ur megbocsát, de tulmagasnak találom a felszámított hono­ráriumot a gyógykezelésért. Orvos: Kérem, nagyságos asszonyom, ön azt mondta, hogy minden áron egész­séges akar lenni?!... Késő... Valamelyik new yorki színházba ment egy east sidei asszony. Hozzálép a jegy­adóhoz s kérdi: Kérem, milyen darabot ját­szanak ma? — “Késő” — vágja oda lakonikusan a jegyárus. (t. i. a darab cime volt: “Késő.”) Az asszony fordul egyet és nyugodtan ha­zaballag. Ha “késő” van, hát nem érdemes bemenni...---------o--------­A tagtárs. Az amerikai polgári egyletekben bevett szokás, hogy valahány business ember tag­ja lesz az egyletnek, hát beadja valamelyik gyűlésen az üzleti kártyáját, hogy támo­gassák. Egy alkalommal egy temetkezési vállal­kozó lépett be egy vegyesnyelvü egyletbe és jobb hatás kedvéért egész felhívást nyomtatott a tagokhoz. A szöveg ez volt: “Tagtársak, testvérek! Temetkezési ügyben mindenkit legna­gyobb megelégedésére kielégitek. Kérem tagtársi támogatásukat.”...---------o--------­Szórakozottság. Egy nagyon ismert egyetemi tanár, aki­ről mindenki tudta, hogy roppant szórako­zott ember — egyszer egyik jóbarátjának a temetésére ment el. Amikor hazafelé mentek, a professzor ur az özvegyet elkí­sérte és amikor elvált tőle, szórakozottsá­gában megkérdezte: — Mondja nagyságos asszonyom, jobban van már a Mihály barátom?... Sok divatos iró munkájáért csak másolá­si dijat kap... Az olvasók kérdései— Szerkesztő feleletei. Clevelandi olvasó. Nem jó. Figyelje meg annak a feladványnak a helyes megfejtését a 18-iki lapszámban. B. S. City. Ha jó, akkor közöljük, ha nem jó, akkor ezen a helyen megüzenjük. Attól függ, hogy miről, hogyan ir. Ezt előre nem mondhatjuk meg. Tessék bekül­deni az említett írást. Kiss J. City. Az egyéni rokonszenv még nem elég arra, hogy annak a valakinek elvi felfogását is helyeseljük. Elképzelhető, — s igen gyakori eset ez — hogy valaki, mint egyén szinpatikus előttünk, de egyébként sem világnézetét, sem pedig elvi felfogását semmi tekintetben sem helyeseljük. Naturalista, Bridgeport. Vannak a versei­ben igen jó motívumok is. De mint egészek nem felelnek meg. Legalább most még — nem. Előbbi tanácsunkat kövesse: olvassa a modern irók müveit, írjon sokat az asz­talfióknak és akkor rvalószinü, hogy észre-16 vehető tehetsége még jó dolgot is fog pro­dukálni. Radatrovics Gy., Racine, Wis. Nem kö­zölhető. T. S. Pittsburgh, Pa. Ha beküldött Írá­sát eddig nem közöltük, ez még nem jelen­ti azt, hogy elfelejtkeztünk róla. Sok eset­ben várnunk kell az üzenettel addig, mig ezt a rovatot betölthetjük, mert külön egy­­egy üzenetet nem intézhetünk el. TÖBBEKNEK. — Kéziratokat a szer­kesztőség nem őrzi meg s azokat vissza nem küldi. A papír egy oldalára tintával kell írni minden közlésre szánt kéziratot.

Next

/
Thumbnails
Contents