Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-06-18 / 22. szám
Egyéni törekvés a szocialista társadalomban AZ ELŐRE KÉPES FOLYÓIRAT SZÁMÁRA Irta: RÉNYI IMRE (Folytatás és vége.) A TUDOMÁNYOS felfedezések indivi^ duális korszaka máris szünőfélben van. A fontosabb találmányokkal ma már nem egyes emberek experimentálnak a szobájukban, hanem laboratóriumok, klinikák és egyéb e célra szolgáló intézmények szorítják ki a múltnak álmodozó feltalálóit. Amit ma Edison-találmánynak nevezünk, az már nem a régi Thomas A. Edison tisztán egyéni müve, — ki fiatal éveiben a 'távíró bámulatos 'felfedezéseivel lepte meg a világot — hanem egy kitünően szervezett és a legmodernebb eszközökkel felszerelt laboratóriumot értünk alatta, West Orange, N. J.ban, hol egy, a vegytan, fizika és egyéb tudományokban gyakorlott csoport összmunkája produkálja az úgynevezett Edisonféle újabb találmányokat, vagy tökéletesíti a régieket. A modern háborús ütközetek sikere nem függ többé a lángeszű tábornoktól, hanem inkább a csapatok gyakorlottsága, fegyelme és kifogástalan felszerelése döntik el, az ütközet kimenetelét. Egyedül a művészeteik tere az, mely még mindig nyitva áll a lángész, a magasabb típusok egyéni kifejlése számára. Az Igazi művésznek pedig nem anyagi jutalom képezi a siker mértékét, hanem a közvélemény elismerésében, a publikum rajongásában ,taps és ujjongásbán látja a használható megfigyelésre, a távolból való fényképezésre és a fényvisszaverés felfogására, aszerint, hogy milyen focusba van beállítva. Hozzá van szerelve egy spectogratf, amellyel a csillagfény elemezhető. Egy mozgatható óramű segítségével az óriási készülék hajszálnyi pontossággal mozgatható, beállítható. De nemcsak a megfigyelő cső mozgatható, hanem az egész teleszkóp is, mégpedig erős motorok segítségével átvihető egyik helyről a másikra. A mozgatásra 7 villanymotor szolgál; a lassú mozgatásra, vagy forgatásra és a sebesebb re egyaránt külön-külön motor van felszerelve. A kezelés megértése igen részletes volna, képünkön csupán a műszer alsó része látható, ahol a megfigyelő végzi a dolgát és a 72 inches lencse formája. A nagyobb kép a felszerelt teleszkóp készüléket teljes egészében mutatja be. Megjegyzendő, hogy van még egy nagy teleszkóp: a Yekers Telescop, amelynek 40 inches a lencséje és a chicagói egyetemhez kapcsolt obszervatóriumban van felállítva. siker, a dicsőség, koronáját. Ezek a művész sikerének igazi fokmérői. A hadvezért sem a pénzbeli jutalom izgatja, hanem a világ elismerése és bámulata, míg az államférfinak a népszerűség a legszebb jutalma. Az athéni művészet fénykorában ismeretlenek voltak a nagy vagyonok és pénzbeli jutalmak, mégis olyan irodalmat, szobrászatot és építészeti remekeket alkottak, amelyek egyedül állanak a történelemben. Arról sem találunk semmi feljegyzést, hogy annak a kornak államférfiai, vagy hires orátorai, mint Perikies vagy Demosthenes, rendkívüli pénzbeli jutalmat kaptak volna. A modern kapitalista társadalom mindent elkövet a tehetség és lángész elnyomására, de ez nem egészen sikerül neki, s hogy milyen mértékben támogatja az egyéni törekvést, arra egy eklatáns példát találtam legutóbb egy újságcikkben, melyet a New York Times egyik múlt havi számában olvastam. A cikk szóról-szóra igy szól: “Alig volt még tragikusabb esemény az amerikai művészet történetében, mint amely most jutott nyilvánosságra Ralph Blaklock festőművész élettöténetével kapcsolatban. Mialatt festményei ma oly magas árakat hoznak az árverezéseken, hogy nincs még egy festő, aki felvehetné vele a versenyt, addig a művész maga a Middletown-ii tébolydába van bezárva, családja pedig a legnagyobb nélkülözéseknek néz elébe, de ez még semmi azokhoz a részletekhez képest, amelyek e szerencsétlen ember sorsát előidézték. Evekkel ezelőtt a Blakelock-család állandóan anyagi zavarokkal küzdött. Évröl-évre születtek a gyermekek, nagyobbodott a család, és nagyobbodott vele a szegénység, a nélkülözés. A művész kénytelen volt képeit nevetséges potom áron eladni. A kilencedik gyermeknél beállt a krizis. A család helyzete oly kétségbeejtővé vált, hogy a felesége elhivatott egy mübarátot, aki már azelőtt is vett a férjétől néhány képet, és megmondta neki, hogy mindenáron pénzt kell kapniok, különben kiteszik őket a lakásból. A mübarát átnézte a keretnélküli festményeket (Blakelock-nak sohse jutott keretekre) és kijelentette, hogy nem lát egyet se, amit használhatna. Végre egy kicsi képre mutatott, hogy azt megvenné, ha nagyobb lenne; végre hajlandónak nyilatkozott ugyanezen képért nagyobb méretben kétszáz dollárt fizetni. A festő persze nagy örömmel fogadta el a megbízást. Amikor elvitte hozzá a képet, a mübarát ezekkel a szavakkal fogadta: Bizony az egyszer nem sikerült a munka, mert én nem ezt a képet rendeltem és> nemhogy kétszáz dollárt nem adok érte, hanem be se teszem a lakásomba. De aztán megbánta a szavait és egy sokkal kisebb összeget ígért. A sértés már egy kicsit sok ivóit még Blakelocknak is, és visszavitte a képet. De az éhség erősebb volt még a sértésnél is és a művész kénytelen volt viszszavinni a, képet a vásárlóhoz, aki újra csak egy nagyon alacsony árat ajánlott fel és leolvasta neki a pénzt. Blakelock hazavitte a pénzt, megmutatta a feleségének, szép lassan megolvasta előtte a konyhán, és bedobta a tüzbe. így végződött a karrierje egy hires amerikai festőművésznek. Még aznap heves őrülési rohamokat kapott, másnap elvitték, és még aznap este megszületett a kilencedik gyermek. Mr. Leo« Dabo, hires festőművész, aki barátja rvolt neki, beszéli, hogy Blakelock kénytelen volt, két — általa jól ismert’ — képet (harmincöt dollárért eladni. E képek közül az egyik múlt évben nyolcezer dollárért lett eladva. Az a mübarát, akinek az a kép tizenhét és fél dollárjába került, háromszázezer dollár értékű festményeket ajándékozott az amerikai nyilvános múzeumoknak.” A társadalomnak ilyen hiénái juttatták azt a szerencsétlen embert a tébolydába, és ezt nevezik müpártolásnak. Nagy vagyonokat szereznek képekből, melyeknek alkotóját éheztetik és az őrültségbe kergetik. Olvastam azóta, hogy jóakaratu barátjai mozgalmat indítottak, hogy megmentsék szerencsétlen helyzetéből. Elmegyógyászok véleménye szerint, megfelelő környezet, még visszaadhat neki valamit művészi képességeiből. És mit tett a Nemzeti Akadémia szegény Blakelock-ért? Mikor az már tizennégy évig volt a tébolydában, akkor beválasztották tagnak, mert kereskedelmi értékre emelkedtek a képei. Az őrült Blakelock-ot beválasztották tagnak, mert a józan Blakelock-nak egy képe tizenháromezer dollárért kelt el. A Toledo-i szépművészeti muzeum azóta húszezer dollárt fizetett egy Blakelock képért, tehát most már elnöknek is megválaszthatná az akadémia! Nem igaz tehát azoknak a nézete, akik azt vallják, hogy a szocialista társadalom az egyéniség kimúlását hozza magával, sőt ellenkezőleg, az a társadalom ép az egyéniség teljes, diadalmas, nyűg nélküli kibontakozásához vezet. A szocializmus ellenségei e világmozgalom növekedését ilyen érvekkel nem fogják megakadályozni, annál kevésbé, mert az érvek hamisak. 9
