Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-06-18 / 22. szám
AZ ÉRZÉKSZERVEK működésének a fejlődése is lassan halad előre. — A szem az első napokban igen érzékeny a fény iránt, az újszülött azért majd nem mindig csukva tartja a szemhéját. Körülbelül a nyolcadik napon képes az újszülött a világosságot a sötétségtől megkülön böztetni. A szemgolyók mozgása ebben az időben még nem történik együtttsen, azért kancsalit rendesen a párnás újszülött. Az első hetek ben csak a levegőbe néz, négy-hat - hetes korában kezdi a csecsemő szemével követni anyja vagy ápolónője tekintetét. A háromhónapos csecsemő szeme már fölismeri a körülötte foglalatoskodókat. A könnymirgyek csak a harmadik hónapon túl kezdenek működni. Ezen időig a csecsemő szemébe nem gyűlik könny, akárhogy sir is. — A fül ellentétben a szemmel, az első időben teljesen érzéktelen. Az újszülött élete első napjaiban süket. Ez onnan van, hogy a fül belseje, dobürege nyálkával van kitöltve, mely a hallást lehetetlenné teszi. Csak mikor ez a nyálka a vérbe fölszivódott, kezd a csecsemő hallani. Ez a fölszivódás lassan történik s előhaladásával fokozatosan erősödik a csecse, mö hallása. Hirtelen zajra eleinte úgy reagál a csecsemő, hogy fölnyitja a szemét. Később a fejét a zaj irányába fordítja. Erős lárma nagyon bántja a csecsemőt az első esztendőben s azon túl is könnyen megijed és megremeg. — A tapintás és izomérzés az újszülöttnél jól ki vannak fejlődve. Ujjaival végigtapogatja a testét érintő tárgyakat. Ha hozáérnek az ajkához szopási mozgásokat kezd végezni, a csiklandozzák a talpát, akaratlan mozgásokat csinál. Az újszülött jól megtudja érezni a meleget és a hideget. Fájdalomérzése is van a második naptól kezdve, melyet kiabálással, sírással ad tudtunkra. — Az izérzés az újszülöttnél tökéletesen ki van fejlődve. — A szaglás kevésbé fejlett. AZ ALVÁS az újszülöttnek a rendes állapota. Álmát az újszülött csak akkor szakítja meg, ha a gyomra követeli a jogát és ha valami bántja, így ha szennyes, nedves lett a pelenkája vagy ha szoritja a ruhája. Csak a második-harmadik hónapban szokott itt-ott rövid ideig nyitott szemmel feküdni. Alvásközben a csecsemő még a későbbi hónapokban is jellegzetes helyzetet fogalal el. Mindig a hátán fekszik. Két karját testétől eltávolitva s könyökben meghajlítva úgy tartja, hogy a keze a nyaka magasságában 5 van. Kezét ökölbe szoritja, lábszárát a hasára huzza. Ez a testtartás olyan tipikus, hogy valami bajra kell gyanakodni, ha a csecsemő nem úgy fekszik, mint itt leírjuk. A MOZGATÓ SZERVEK. Az újszülött izmai nagyon fejletlenek, működési képességük azért igen csekély. Az izmok gyöngesége miatt az első hetekben az újszülött fejét a mellére hajtva tartja, a lábszárait térdben meghajlítva a hasára huzza s csak néha rugdalózik és nyújtózkodik. A hát, izmainak fejletlensége miatt, domború görbü letet képez. Mig a felnőttnél az izmok a test súlyának majdnem a felét képezik, az újszülött izmainak a súlya csak negyedrésze a test súlyának. A test fejlődésével erősödnek az izmok is. A második hónap végén a csecsemő már föl tudja emelni a fejét, a félesztendős gyermek pedig már a test törzsét is föl tudja egyenesíteni, sőt ülni is próbál. Állni és járni az első év végén kezd az egészséges gyermek. — A csontok az élet első hónapjaiban igen puhák, engedékenyek, mert sokkal több bennük a vér, mint a későbbi korban. Innen van az, hogy csontelgörbülések olyan gyakoriak a gyermekeknél. Különösen a gerincoszlop azért, mert sokkal mozgékonyabbak, mint a későbbi korban. A csecsemő gerincoszlopa nem mutatja még azokat az állandó hajlásúkat, melyek a felnőtt ember gerincoszlopán láthatók. A csecsemő gerincoszlopa végig egyenes és előre-hátra, jobbrabalra könnyen hajlítható. A lábszárak gyakori elgörbülésének pedig az az oka, hogy a puha, engedékeny csontok nem bírják el azt a nagy súlyt, melylyel az egész törzs a fejjel rájuk nehezedik. A súlyos gyermek természetszerűen későn kezd ezért a járáshoz, viszont a gyönge, vékony gyereknek nem kell megengedni a korai állást, mert csontjai tulgyöngék. Általában soha sem kell erőszakolni a mozgást — megjön az magától. NEW YORKI “TRADE SCHOOL.”. A felsőipariskolákban járó leányok a vegytani laboratóriumban kémiai kísérleteket végeznek. Egy keveréket hevítenek a lángon s annak módosulását, átalakulását tanulmányozzák. Sok fiatal lány végzi el ezen tanfolyamot s ügyes vegyészek kerülnek ki soraikból. Vannak köz- és magán ipariskolák nappali és esti tanfolyamokkal. NÉMET NŐK, MINT VEGYÉSZEK. A háború alatt a vegyészetiéi foglalkozó férfiak helyét is nők foglalták el s a vegyésznők tökéletesen megállják helyüket e téren is. Képünk azt mutatja, hogyan dolgoznak a német vegyésznők a laboratóriumban.
