Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-01-23 / 1. szám
1916. január 23.ELŐRE KÉPES SZÉPIRODALMI és TUDOMÁNYOS FOLYÓIRAT 3. oldal len, mert elszakítja a leányt, a tiszta tudományt, az anyjától, a technikától. Ezáltal pedig 'elszakítja egyrészt a tápláló anyaföldtől, másrészt pedig — ami talán époly fontos — megfosztja az illetékes vezetésétől. Történetileg is kifogjuk mutatni, hogy a tiszta tudományt isméiéire, akik élénk összeköttetésben és szoros re, akik élénk összekötetésben és szoros ismeretségben voltak a technikával, a gyakorlati élettel. Gondoljunk például a múlt század egyik legnagyobb felfedezésére, az energia törvényeire. Ezeknek első tételét egymástól függetlenül három férfi formulázta, kik közül kettő gyakorló orvos, a harmadik pedig serfőző volt. E férfiak: Mayer, Helmholtz és Joule. A második főtételt pedig, mely még sokkal nehezebb és finomabb gondolkodást követelt, Sadi Carnot fedezte fel, egy tüzértiszt és pedig miközben az éppen akkor gyakorlati használatba vett gőzgépről gondolkodott. Ha a múlt század másik nagy haladását tekintjük, az élőlények fejlődés-elméletét, vezető kutatóként ott találjuk Darwint, aki sohasem volt rendes értelemben vett tudós, akinek, mig az egyetem tagja, nem is támadtak ezek a gondolatai, hanem csak miután négy évig tartó világkörüli útjában a tényleges benyomások végtelen gazdagsága hatott az elméjére. A nyert tapasztalatok roppant változatosságban igyekezett összefoglalni és igy jutott alapvető gonlolatára. Tehát ma is mindenkor legyen rá gondunk, hogy a tiszta tudomány meg ne tagadja dölyfösen anyját, a technikát. Az ilyen viselkedésnek nem szoktak elmaradni a rossz következményei. A tiszta tudomány, mint igaz és szerető lánya a technikának, tartsa vele fönn mindenkor a szoros összeköttetést. Az utján talált javakat hordja a házi tűzhelyhez, tegye a technika révén az emberiség közkincsévé. Ebben rejlik a tudomány nagy szociális jelentősége, ezen az alapon múlja felül értékben a tudomány az összes többi szellemi munkásságot. Az ész hatalmára az világit rá legjobban: hogy kevés észre még az ostobának is, — több észre a legokosabb embernek is szüksége van. # Magunkról a jót épen olyan könnyen ‘ "el. hisszük, — mint másról a rosszat. # Egy reményről csak akkor szoktunk lemondani, ha másik van. # Vannak emberek, akiket egy' pillanatig minden érdekel, tartósan semmi. fjjt Vannak emberek, akik még az elismerést is irigylik, amivel adóznak. Az amerikai magyar sajtó. Z amerikai magyar sajtó az utolsó néhány esztendőben nagyot fejlődött. Ez a fejlődés azonban inkább mennyiségbeli mint minőiségbeli fejlődésnek mondható. Az Egyesült Államok területén megjelenő magyar lapok száma n.a már a félszázat is meghaladja és ezek között akad 1—2 olyan napilap is, amelyeknek példányszáma a 30—40.000 között mozog. Ez a nagy számbeli fejlődés arra vall, hogy a nyomtatott betű kultúrája az amerikai magyarság olyan rétegeibe is eljutott már, a melyek eddig csak nagyritkán vagy egyáltalán nem olvastak lapokat. Sajnos azonban, hogy a számbeli fejlődés.- • sei szemben a lapok tartalmi, szellemi nívója nagyon csekély fejlődést mutat. A gombamódra szaporodó vidéki hetilapok között elvétve akad olyan, amelyről azt lehetne megállapítani, hogy bármiféle formában is köze volna a kultúra terjesztéséhez. E lapok legnagyobbrészét nagyon csekély hozzáértéssel és még kevesebb tudással szerkesztik olyan emberek, akiknek sokkal több érzékük van az üzlethez, mint az újságírás nehéz és kényes mesterségéhez. Ezek a lapocskák, amelyek existenciájukat egy-két hirdetésre alapozzák teljesen ellaposodnak a legsekélyesebb locális ügyek és egy-két helyi nagyság személyi ügyeinek szolgálatában. Hasábjaiknak egy tekintélyes részét az egyházak és különféle tarka-barka egyletek értéktelen közleményei kötik le és ami hely még ezen felül fennmarad, oda egy csomó hazafias frázis, esetleg valami parázs helyi veszekedés szenzációja kerül. Kulturmunkát, tanító, nevelő cikkeket ezekben a lapokban 'hiába keresünk. Nem akarok teljesen általánosítani, de a fenti jellemzés a hetilapok túlnyomó többségére vonatkoztatható és csak elvétve találunk egy-egy helyi lapot, amely néha önnálló cikket vagy egyéb értékesebb közleményt is tartalmaz. Ami a hetilapokra áll, az nagyrészben áll a napilapokra vonatkoztatva is. Ezeknek a napilapoknak fő jövedelmi forrását néhány nagyobb szövetség szubvenciója és egy-két nagyobb bank hirdetései adják. Ezekért a jövedelmekért azután hasábjaik egyrészét részint a szövetségek, részint a bankok foglalják le állandóan. Kultúrát, felvilágosító nevelést ezekben a lapokban is hiába keresünk, ellenben a 'hazafias maszlagolás valósággal tobzódik hasábjaikon. A polgári napilapok • egymás közötti nagy versenye egyéb szomorú következményeket is von maga után. A tekintélyes példányszámban megjelenő napilapok valóságos parasztfogdosási rendszert tartanak fenn, hogy olvasó-táborukat növeljék. Ha a legsötétebb vidéki place-n Tóth Kabók Jánosnénak gyereke születik, vagy Pöndörke Juliskának születésnapja van, úgy azt bő részletességgel találjuk leirva valamelyik napilapban. Ott kell lenni okvetlenül a koma nevének is és pótolhatatlan kulturális vesztesége lenne az amerikai magyarságnak, ha a Pöndörkéék születésnapi cécójáról készült fényképfelvétel ott nem ékeskednék egyik vagy másik napilapban. Amiig e nagy példányszámú napilapok második oldalukon nagyképűen vezércikkeznek a külpolitikai helyzetről, addig hasábjaik más részén a legsötétebb rátóti nivótlansfg és elmaradottság tanyázik. E sivárságban egyedül a munkásság lapjai képezik az oázisokat, mert bármily csekély anyagi eszközökkel és bármily nehézségekkel szerkesztődnek is ezek a lapok, hasábjaik nagyrésze — pártállásukra való tekintet nélkül — a tanításnak, a kultúra terjesztésének van szánva. Az amerikai magyar sajtó csak akkor válik a kultúra terjesztésének és a tömegnevelésnek valódi eszközévé, ha ezek a tömegek minél nagyobb mértékben fordulnak az öntudatos munkásság sajtója felé. SZABADOS ZADOR. Történelmi hivatás. Mi a modern proletárság történelmi hivatása? Ha részletezni akarjuk a dolgot, akkor az oszitályharc történetét és a szocializmus fejlődését utópiától tudományig kell felölelnünk. Lényegében azonban egynéhány tömör 'meghatározásban is kifejezhetjük ezt. Az, amit proletár forradalomnak jellemzünk, nem lesz más, mint az osztályharc végkifejlödése, az ellentmondások megoldása. Azon ellentmondások forradalmi megoldása, amelyek ma a kapitalista társadalomban a tüzanyagot adják az elnyomott munkásosztály szivébe, leikébe. Sokszor kérdezik naivabb emberek, hogy hát mikor is lesz szocialista társadalom. És a felelet soha sem lehet tökéletes, mert az osztályharc történetét és a tudományos szocializmus lényegét nem lehet egyes feleletekbe szorítani. A történelmi hivatásról, amelyet a modern proletáriátusnak be kell tölteni, lehet összefoglalóan szólni. A fenti kérdésre igy válaszolhatunk. A proletárság megragadja a hivatalos hatalmat és ezen hatalomnál fogva a burzsoázia kezéből kisikló társadalmi termelési eszközöket köztulajdonná alakítja át. Ezen tényével a termelési eszközöket eddigi tőke jellegükből megszabadítja és társadalmi jellegük érvényesítésére teljes szabadságot ad nekik. Lehetővé teszik az előre megállapított terv szerint való termelést A termelés fejlődése fölö'slegessé teszi a többféle társadalmi osztályok további létezését. Amily mértékben múlik a társadalmi termelés fejetlensége, époly mértékben fogy és alszik el az állam politikai tekintélye is. Az emberek végre saját társadalmositásuknak urai lettek s igy egyszersmind mint a természet és önmagunk urai — szabadok lesznek. Ezen világszabaditó tény keresztülvitele képezi a modern proletárság történelmi hivatását. A proletármozgalom elméleti kifejezőjének, a tudományos szocializmusnak pedig az a feladata, hogy ezen ténynek történelmi feltételeit és ezzel együtt természetét kikutassa, hogy a szereplésre hivatott s ma elnyomott osztályt szereplésének feltételeire és természetének tudatára ébressze.
