Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-01-30 / 2. szám

1916. január 30.ELŐRE KÉPES SZÉPIRODALMI és TUDOMÁNYOS HETI FOLYÓIRAT. 7. oldal A világháború hatása az TUDOMÁNY vívmányai — Ostwald szerint — soha el nem múló, el nem veszhető kincsekké váltak az emberi­ségre nézve azáltal, hogy az irodalom az ismeretszer­zés, a kutatás és tapasztalat becses adatait az emberiség számára maradandóan megörökítette. Az irodalom, a tudomány és szépiroda­lom, az ész és gondolkodásnak, a hasz­nosság és szépségre való törekvésnek mindig ébren levő vágyától nyert életet. Amit agy és szív, képzelet és teremtő zseni alkotott az irodalomban nyert meg testesülést. Az irodalom egész kultúrák­nak lerakodóhelye, gyűjtő tárháza, mely­ből szabadon meríthet bárki, aki a tudást, az ismeretet, a szépet és művészit, a hasznost és szükséget bírni akarja. Mint­hogy az irodalom az általános emberi műveltség tápláló forrása, csak termé­szetes, hogy. mindaz, ami az emberiség nagy tömegére átalakító hatással van, nyomot hagy az irodalomban is. A jelenlegi világháború az emberiség történetében átalakító hatást idéz elő, tehát magától értetődő, hogy az irodalom ban is nagy változást fog előidézni. A 20-ik század eme véres világkatasztrófá­ja uj fejezetet nyit az irodalom minden ágában. Minthogy a háború még koránt­sem ért véget, kijelenthetjük, hogy a gyökeres átalakulás az irodalomban a háború után fog megindulni. A háború nemcsak a disztingvált, az érzékenység tulfinomultságával rendel­kező írókra, művészekre van nagy hatás­sal, hanem a tömegre is, különösen pe­dig lélktani szempontból. A tömegérzés átformálódása magával hozza aztán azt is, hogy az irók, akik a tömegeknek ír­nak, az általános hangulatváltozás nyo­mása alatt kénytelenek lesznek a ma­guk egyéni impresszióit bizonyos tekin­tetben a tömeg lelki hangulatához simí­tani. Jóllehet, hogy a habomban részt­­vett irók sem vonhatják ki magukat a rettenetes katasztrófa mindent lenyűgö­ző lelki depresszióitól. Azonban az irói szuggeszció is nagyban elősegíti a jövő évtized irodalmi átalakulását. Az irók, költők a maguk megfigyeléseit, tapasz­talatait, benyomásait az elkövetkező bé­ke csöndesebb napjaiban rendezik majd és a létrehozandó müvek képe, belső ér­téke aként fog emelkedni vagy sülyedni, ahogyan az iró, költő vagy művész lelke a háború benyomásait felfogta. A nem­zeti irodalom aként fog átformálódni, hogy a győztes népek irói a hazafiasság, a nemzeti önérzet és büszkeség csillogó optimizmusának lesznek szószólói, a le­győzött, nemzeti önérzetükben lefoko­zott népek irói pedig a nemzeti pesszi­mizmus, a letűnt nagyság vagy önállóság interpretálóivá lesznek. A közel jövő------ Irta: ÉBER LÁSZLÓ------­irodalma tehát mindenképpen nemzeti színezetet fog felvenni. Mig a háború előtt a modern irodalmi irány, különösen a nyugateurópai iroda­lomban, az általánosított kozmopolitiz­­mus jelében fejlődött tovább annyira, hogy egyes megnyilvánulásaiban már nemzetközi alakot öltött, addig a háború alatt —■ és előreláthatóan utána is — a sovén nemzeti irány kerül felszínre. Az általános kultúra szempontjából tehát, minthogy “nemzeti” kultúráról nem, hanem földrész-kulturáról be­szélhetünk csak -— ez az irány vissza­esést fog jelenteni az irodalomban. Az az iró végez, az emberiség kultúrájára nézve, értékesebb, maradandóbb becsű munkát, aki nem egy csoportnak, (nem­­ban ir vagy alkot. .És ez a mód az álta­­ban ir vagy alkot. Éz ez a mód az álta­lános, nemzetközi irány az irodalom­ban. A 20-ik század első évtizedében ez a kívánatos irány dominált a modern Íróknál és félő, hogy a háború után e téren visszaesés fog bekövetkezni. Az irodalom szempontjából kiváló fon­tossággal bir a nyelvkérdés is. A háború előtt a német, angol és francia nyelv volt a világirodalom számára az ut, amelyen egyes kiváló szellemek szóltak a civili­zált emberiséghez. A jelenlegi háború azonban már előreveti sötét árnyékát és ha gazdasági szempontból (szociális te­kintetben) teljesen mindegy, hogy az an­gol vagy a német imperializmus van a népek nyakára tolva, nagyon fontos azonban az, hogy, ha e két hatalom egy­mást legyűri és vagy az egyik vagy a másik kerül felül, melyik nyelv kerül a fórumra. Évtizedeknek kell lefolyni, mig a nemzeti sovinizmus annyira lehiggad, hogy nem ágál a másik — esetleg le­győzött — nagy nép ellen, amelynek nyelve a világirodalomban domináló volt. Ha a német világbirodalom kiala­kul, akkor a világirodalom nyelve is né­met lesz és fordítva, ha az angol kerül felül. Égy reménységünk lehet csak s ez az, hogy az irodalom hamarabb tulteszi ma­gát a nyelvi határokon, mint bármi más, mert az irodalom csak a nemzetközi ér­vényesülésben látja igazi, nagy erejét és értékét. A sovinizmus már most is felüti reakciós fejét az irodalomban, mert a háború alatt alig jelent meg olyan köz­érdekű könyv, amely a világirodalom nyelvén — a legelterjedtebb nyelveken egyszerre —• jelent volna meg. Előre is érezhető, hogy a háború után a különbö­ző ellenségek közt irodalmi téren fog ki­törni a harc. ,És most attól függ, hogy milyen mederben, mennyire általánosan, a közös kultúra egyetemességének érde­kében, fog ez az irodalmi forradalom irodalomra. lefolyni? Biztos az, hogy a fegyverek elpihenése után, az egykori ellenfelek közt, a toll háborúja fog megindulni. Ebből a háborúból azonban csak az em­beri kultúra kerülhet ki győztesen. AZ ÉLET HAJRÁJA. Sorsomnak vagyok versenyparipája, Nyakamon a lerázhatatlan Végzet; Telkembe vágja osil 1 ag-sarka 11 tyuját, Én futok egyre, s egyre <vérzek. Már tomporomon habos tajtékvérrel Verődik ki veszett vágtába vágott Elernyedésem. Hova rohanunk még? Átövezzük tán a világot? Előttem gátak; elbukottak vére Rózsázza piros-eleven sövényét. Inamszakadtan ugróm. Hajrá! Hajrá! Köd veri már be szemem fényét. Nagy fordulóknál megcsap a halál-láz, Testvér-árnyak rohannak nyakra-főre, Az ostor egyre pergeti vérünket, És egyre ordít az Előre! Szédületes forgás örvénye forgat Szörnyű körpályán, mely magába vész el. Egy nagy Szelem forgó-komédiáján Keringelünk, halálkerinigeléssel. Megállás nincs. Gél nem szegi pályánkat. Zabolánkon csikorog rossz fogunk. Szakadtig verjük ütemre a földet, Száguldónk, mig csak össze nem rogyunk. OLÁH GÁBOR. ‘Az akaratban benne van a nemakarás.’ Akarok valamit: s ugyanakkor annak ellen­kezőjét nem akarom. A “bölcsek köve” a legkeményebb kőntl is “keményebb dk/

Next

/
Thumbnails
Contents