Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-01-30 / 2. szám
8. oldal ELŐRE KÉPES SZÉPIRODALMI és TUDOMÁNYOS HETI FOLYÓIRAT 1916. január 30. ADATOK A GYERMEKNEVELÉSHEZ ÁLTALÁNOS NEVELÉSI MÓDOK. JELEN társadalom iskolája az abba került gyermeket a kapitalista társadalom szellemében, annak érdekében neveli; a hivatalos tanterv utasításaiban — és majdnem minden országban, ahol van népnevelés — benne van az, hogy “hazafias, vallás-erkölcsi alapon” kell a tanításnak és nevelésnek, egyaránt folynia. Ez azt jelenti, hogy e két említett szempont az, amely kell, hogy vezérelje a mai népiskola oktató személyzetét. Aki ezekkel ellentétbe kerül, aligha maradhat helyén, noha talán mint pedagógus kiváló erő. A munkásság számára — a jelenlegi körülmények között — csak az -a választás marad fenn, hogy — ahol lehet — szorítsa a kapitalista iskolák irányitóit arra, hogy szabaddá tegyék a tanítást, de főleg a nevelést. Hogy milyen irányban kell e követelést a munkásságnak érvényesíteni, megértjük, ha röviden összefoglaljuk, mire is törekszik tulajdonképpen az öntudatos munkásság a jövő iskolájának érdekében. A jelenlegi kapitalista, hazafias szellemű iskolának az a legnagyobb hátránya, hogy a sablon legridegébb formáihoz ragaszkodik. A mai polgári irányú nyilvános iskolák a tömegnevelés disciplinája szerint, a kiszabott és körülhatárolt állami vagy felekezeti tanterv szerint, irányítják a gyermekek nevelését minden fokon. Ez a nevelés nem elvek, hanem élettelen szabályok szerint folyik és az eredmény meg is látszik az ifjúságon, különösen Amerikában. Szocialista szempontból nem módszeres nevelést, hanem elvek szerinti nevelést kellene folytatni az iskolákban. Nemcsak tisztán politikai elveket kell ezalatt értenünk, hanem általános oktatási elveket. Hogy miért helyes ez a felfogás? röviden szólhatunk róla: A polgári pedagógiának elméleti álláspontja szíikkörü. Öntudatlanul és önkéntelen is azon az állásponton vannak, amely a mai államalakulásnak kezdetén kettészakította az államot, testi munkában görnyedő rabszolgákra s hódítókra, akiknek egyik kiváltsága egyebek közt a több kultúra is lett. A szellemi és testi munka kettéválasztásán alapszik a kizsákmányolok és kizsákmányoltak mai társadalma s a polgári pedagógia törekvései ennek a kettéválasztásnak tényét nem veszik észre és örök időktől s örök időkre adattnak föltételezik. A tudományos szocializmus adja meg azt az alapot, amelyben a szocialista meggyőződésű munkásságnak a maga kulturtörekvéseit valóra kell váltani. A szocializmus az uj társadalom szükségességét fejti ki a jelen társadalom feltételeit vizsgálva, ennek az uj társadalomEe'.ga leánykák dolgoznak a németek által h s-nált bányákban. nak uj kultúrája lesz, igazabban: csak akkor fog megszületni a kulturtársadalom. Azzal azonban, hogy a szocialisták részt vesznek a mai küzdelmekben, szüksége merült fel annak, hogy a mai viszonyokon belül is siettessék kulturtörekvéseiknek megvalósulását. A szocializmus társadalomelemző munkája a munka társadalomföntartó erejét bizonyitotta be, minden kétséget kizáró módon. A termelő munka kulturértékéből következik tehát a munka fontos és központi szerepe a jövő iskolájában. A praktikus tevékenységből, a mely megismerteti a tanulót a társadalmi munkálkodás főtipusaival, nőj jenek ki az elmélet feladatai. A szocializmus jövő célja — s minden nevelés a jövő nemzedéket jövő célokért alakítja — a társadalomnak kettészakitását akarja megszüntetni s ez a cél megköveteli a jövő nemzedéknek részvételét a munkában s kultúrában egyaránt. Egységes társadalom, melyben mindenki munkával szerez jogokat kulturéletre, az a cél, amelyre a szocializmus törekedik s ennek a szolgálatában fog munkával munkára szoktatni a jövő iskolája. A GYERMEK LELKI VILÁGÁBÓL. AMIKOR a kis gyermek zsigeri életéből kibontakozik, és az előtte elterülő nagy világ eseményeinek küszöbe felé tart, öntudata kezd derengeni, érzi, hogy dédelgetik, hogy nyöszörgésére rögtön feléje nyúl az oltalmazó anyai kar, hogy mindenki vele -foglalkozik, őt nézik mosolygó arccal, hozzá szólnak kedveskedő hangon, ölelgetik, cipelik, mókáznak vele. Ha mosolyog, annál több a szóbeszéd ,és a móka, ha sirásra nyúlik meg orcácskája, akkor se hossza se vége a vele való játszi kedveskedésnek, mely mindaddig eltart, mig orcáján újra megjelenik a boldogító mosoly, az a mosoly, mely boldogsággal tölti el a szülők világát. A kisded érzi, hogy létezik, és mentül gyakrabban érzi, hogy szeretik, annál inkább fejlődik a létezés érzése, melynek fokozatai során elérkezik az “én” fogalmához. Eleintén csak szűk határok között mozog ez a fogalom, és teljes kielégítést nyer a szülői szeretet legkülönbözőbb megnyilatkozásaiban, melyek után vágyódik, hisz ez az ő egyedüli világa. A határok azonban fokozatosan tágulnak. U. i. a szülői szereteten kívül érzi egész környezetének szeretetét a vele való foglalkozásban, dédelgetésben. A család minden egyes tagja a picikével foglalkozik, mosolygó arccal hódolnak előtte. Ezt érzi, és ez az érzés fokozatosan tágítván a létezés érzésének határait, fejleszti az “én” fogalmát . Eleintén csak igen halvány alakban nyilatkozik meg ezen fogalom felébredése, inkább csak a bírni vágyás alakjában, minden után nyúl, mindent akar, és Iha óhaját rögtön nem teljesitik, szaporán mozgatja kis lábacskáit, mintha a birni vágyott tárgy felé akarna menni, vagy kacsóival tapsodásszerü mozgásokat végez, melyekkel talán nem is annyira kérni óhajt, mint inkább jelezni azt, hogy fogni szeretne. A tárgyakban nem válogatós, az ő érzése nem egy ismert, nem egy fix tárgy felé vonzza őt, ő csak birni akar, tekintet nélkül a tárgy jellegére és alakjára. Másként áll azonban a dolog, ha a kis gyermek szellemi életének megnyilatkozása, mely létezésének felismeréséből és az “én” fogalmának fokozatos kidomb-orodásából fakad és melyet, legalább bizonyos fokig, máris az akarat jelentkezésének kell tekintenünk. A gyermek minden néven nevezendő helyes cselekvéseihez feltétlenül szükséges az akaratnak bizonyos mennyisége; — a szótfoga-dáshoz, az engedelmességhez, a jó viselkedéshez, mint a lélek legelemibb nemes megnyilatkozásaihoz, bizonyos akaraterő kell. Ha pedig a tett megnyilatkozik akarat nélkül, mintegy automatice, ha ahhoz nem csatlakoznak nemesebb érzések mint p. o. a szeretet, a felsőbbség mintegy érzett elismerése, hanem az csakis az u. n. vakengedelmességnek monoton kifejezése, akkor a gyermek szellemi életének fejlődése csorbás és két végzetes ut előtt áll. Az egyik az elmének gyengesége felé vezet, — a másik a jellemgyengeséghez. Csak a test vétkezik, a lélek sohasem. * A szerelem nem okoskodik s ha igen, nem az többé.
