Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-01-23 / 1. szám
1916. január 23. ELŐRE KÉPES SZÉPIRODALMI és TUDOMÁNYOS FOLYÓIRAT 15. oldal A szerelem válsága Irta: H. Gy. A SZERELEM problémája napjainkban a természet s a társadalom öszszeütközésén alapszik. S közelfekvő az a kérdés, létezik-e egyáltalán oly mód, mely ezt megszüntesse vagy legalább csökkentse, mert azzal a két sarkalatos hibával, mely speciálisan az emberi szerelmet jellemzi, olyan útvesztőbe jutott az emberiség, melyből majdnem lehetetlen kijutni. Az egyik az emberi szabadakaratnak az a ténye, mellyel kiváltságos helyzetet teremtett magának az összes élőlények között, inikor az őket 'kötelező határok korlátozása alól felszaíbaitotta a saját nemi életét. A másik a szerelmi motívumoknak összevegyítése a gazdaságiakkal. Az első nyomán illik rá ez a kifejezés “over sexed”, vagyis, hogy szerelmi élete a normálison tuilfejlődött. A másodikra pedig az, hogy: “a szerelem a nőnek vagyont jelent, a vagyon a férfinak szerelmet’’. Ez a természetes ösztön az ember által már alapjában mellékutabra terelve, a kultúra által hozzá nem tartozó tényezőkkel vegyítve, a kereszténység közvetített hirdetői által elnyomásra itélive, a társadalom által képmutatásra kényszerítve, ma az ellentmondások oly özönét tartalmazza, minőt semmi más emberi tény. Keressük az egészséges, természetes középutat, de a ma érvényes társadalom-erkölcsi fogalmak mellett nincs reá mód. Hogy csak egyet említsek, felhozom például azt a törekvést, mely a nőt mindenáron z exkluzív “nőiesség” terére akarja korlátolni — ami elvégre sem jelenthet egyebet, mint a nemiséget — és ezzel szemben azt a kérlelhetetlen szigorúságot, amellyel társadalmon kivid állónak bélyegzi azt, aki tisztán nemisége alapján él meg. Ez beszélő példája az uralkodó felfogás következetességének. Ám saját Ítélőképességünk sem bir olyan biztos mértéket, mellyel pontosan megállapíthatná, melyik szélsőségtől kell jobban eltávolodnia, hogy a helyes irányban haladjon. Hibásnak látjuk például az irodalom túlzott tendenciáját, a szereltet, mint az életnek egyedül érdekes témáját odaállítani, de rögtön utána felmerül a kétely szebb-e, jobb-e a parasztnak fantáziátlan nyers ösztöne? S már hajlandók vagyunk a paraszti ösztönélettől a műveltséghez appellálni, mikor eszünkbe juc a gazdasági szálakkal átszőtt szerelem. Vagyon és művelődés együttjárnak, épugy, mint vagyon és szerelmi élvezet. Nem lesz a műveltebb emberiségnek az a jobb módja csábitó alkalom arra, hogy minél több élvezetet szerezzen magának? Valószínű, hogy igen s igy a műveltség várható növekedése, melyet egyébként minden bajunkra alkalmasnak szeretünk tartani, a szerelem tultengéseit nem fogja megjavítani. Történelmi tanúságok szerint épen a legműveltebb, legvagyonosabb nemzeteknél lépett fel az élvezetek oly fokú kultiválása, mely jellemüknek elpuhulására, hatalmuk leromlására vezetett. Hol a középút? Az aszketizmust tarthatatlannak véljük a természet élő erői között, de félelemmel fordulunk el a féke zetlen vad szenvedélytől. E kettő között kell lenni egy mindenkit kötelező, képmutatás nélkül érvényesülő, őszinte valóságnak, ezt várjuk olyan uj tényezők nyomán, melyet eddig nem ismerünk. Mert a társadalom az ő ellenszegülésével eddig egyetlen embernek a szerelmi életét sem javította, csupán a jellemét rontotta meg, mikor képmutatóvá tette. Bizonyos, hogy nem könnyű dolog, az emberiség hibásan kivételes szerelmi irányát alapjából visszafordítani és csak nagy, messzekiható, intenzív eszközökkel lehet megkisérteni. Nem tekinthetjük-e azonban ilyen gyanánt az emberiség nagyobb felének, a nőnek átalakulását. Eddig elhanyagolt értelmi erőivel, melyek az erotikum egyoldalú szolgálatában egy húrral felszerelt hangszerré fokozták le, a kultúra előbbvitelé- J ben, történelmi idők óta, alig játszott valami szerepet. Mig ha összes pihenő tehetségei, kifejlesztvén, a társadalom ható tényezői közé állíttatnának, el lenne érve az a kőzelebbi eél, hogy a férfiak megszoknék őket első sorban embernek tekinteni és csak azután asszonynak, és idővel az a távolabbi cél is, hogy az emberi szerelem a hibás “ower-sexed” természeti határait visszanyerné. GONDOLATOK. A türelemre több erőfeszítés kell, mint a tettre. A kiváló lények nem tudakolják a sikertől, miként kelt életre. A jó emberek olyanok, mint a jó zenészek, még a rossz hangszerből is tiszta hangokat tudnak kicsalni. A fájdalom és tapasztalás az embernek legjobb, de legrosszabb tanítója. * Az embereket és a könyveket mindig javítani kell. A nyelv szépsége a kifejezés rövidségében van. Jaj annak, aki saját házában is idegen nak szolgál. * ur-A kacérság mágnes. Az öntudatlan vonz, a tudatos eltaszit. « Amor nyila manapság csak akkor talál, ha a hegye erősen meg van aranyozva. Halott szerelmes verse. Ma már nem úgy szeretlek téged: csak úgy, mint özvegy feleséget a sírban is sirat a férj. Nyugalmas álmom vagy a párnán és éjjel, ajtómat bezárván, nem várom már, hogy visszatérj. Az ut, mely hozzám elvezetne, oly gazzal vert, oly messze, messze; már el is sülyedt, azt hiszem. Egy tiszta folyó tükre lettem mély tengerek felé viszem, s árnyékod, mely elszállt felettem, SOMLYÓ ZOLTÁN. A szuezi csatorna a háttérben a Lesseps emlékművel.
