Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-12-31 / 50. szám
A dalról voltaképen csak dalban volna szabad beszélni, különösen akkor, amikor valakivel a dal mivoltát akarjuk megértetni. Mert a dalnak épen az a sajátsága, hogy benne az emberi kifejező eszközök két leghatásosabbja találkozik: a zene és a szó. És ha a kettő közül valamelyiá nélkülözhetetlen annak érzékeltetésére, hogy mi a dal, úgy semmiesetre sem a dal zenei, a melodikus és ritmikus része az,. Talán annak, a ki nem ért teljesen a zene legsajátaibb nyelvén, hihetetlennek fog tetszeni, de mégis úgy van, hogy csak zenével jobban ki lehet fejezni a dal lényegét, mint csak szóval. Mert elmondhatják nekünk, hogy a dal Urai ^költemény, mely közvetlensége, egyszerűsége, természetessége közérthetősége által különbözik a többi költői műfajtól, úgy ezzel még nem nyerünk több képet a daról, mint a mennyit például a napfelkelte szépségeiről nyer olyan ember, aki azokról sokat hallott, sokat olvasott, de magát a napfölkeltét mindig átalussza. Azt mondják azonban, hogy égj költői dal, mely megzenésítve nincs sokszor jobban cseng-bong és “énekel,” mint megzenésítése után, hogy vannak dalok, melyek nem zeneiek és mégis dallamosak, ütemesek és oly kifejezők, hogy azok elolvasása vagy elszavalása jobban kiváltja azokat az érzelmeket, melyek azok szerzőjében éltek, mint kőtára téve és elénekél• / ve. Ez csak látszólag van igy: vannak a költészet és a zene határán álló szerzemények, mint a hogy vannak oly érzelmek, melyek kifejezésére alkalmasabb a lírai költemény, mint a zenei dal. Mert némely érzelmekre nézve annyira jellemző annak'ritmusa, az a temperamentumbeli lüktetés, melynek keretében az lejátszódik, hogy minden melodikus járulék inkább ront, semmint hozzáad a dal kifejező erejéhez. Ez azonban nem cáfolja meg azt az állítást, hogy magát a dalt jobban képes meghatározni, definiálni egy zenei, mint egy szóbeli — ha még oly művészi, vagy tudomjányos leírás. Sokszor megesik, hogy egy-egy dal hallatára eltűnődünk azon, hogy mit ií akár dezzük, hogy mit érez, vagy gondol annak, hallatára, mindegyik, mást fog mondani. Mert minden ember minden daliban csak a saját érzését vagy annak egy foszlányát keresi. Ha ezt megtalálja, ha a “szivéhez szól,” akkor ezen érzésre Vagy érzésfoszlányra olyan kifejező erőt talált, a minőt szóval kifejezni — sem ő, sem más — nem képes. És ép úgy, a hogy bizonyos érzést nem lehet szavakkal, de lehet zenei hangokkal kifejezni, úgy magát a dalt és azt a soksok érzést, mely benne kifejezést nyerhet, nem lehet élőszóval, hanem csak zenével kifejezni. Csakugyan, a zene irodalmában van is egy nagyhírű és csodás szerzemény, a mely a dalnak utolérhetetlen definicióját adja: a nagy Bach "Ariá”-ja ez, mely méltó volna rá, hogy a legnagyobb költők lefordítsák a költészet nyelvére mint a hogy annyi nagy költő müveit öltöztették zeneszerzők a muzsika sokszínű köntösébe. Bármily tökéletlen volna Bach “Ariá”-ja ez, mely méltó volna adása is, mégis talán közelebb hozna sok embert annak megértéséhez, annak felfogásához, a mire ez a remekmű tanít, hogy a dalban méltó kifejezést nyerhet az életnek mindazon része, mely érzésekben játszódik le, tehát az életnek legnagyobb és legnemesebb része. A ZENE HATÁSA. A zene legközvetlenebb hatása a táncban nyilvánul meg, mely eleinte, amig a különböző táncokat nem ismerték, abból állt, hogy a zene hangjait ritmikus taglejtésekkel kisérték. Régente a vándorzenészeket bűvészeknek tar tották. akik a zene hangjaival csodás hatásokat idéznek elő. Egyik ember sir,, másik nevet, örül, ujjong, táncol, sőtt arra is volt példa, hogy egyesek a zene hallatára dühöngeni kezdtek. ÉRTESÍTÉS. Raktárunkat nagymennyiségű uj, magyar, német, tót és cseh fonográf lemezekkel bővítettük ki. Meghívjuk Önt e lemezek meghallgatására. W. F. Frederick Piano Co. 635 Smithfield St., PITTSBURGH, PA. 1 ifejezni. Megesik, hogy egy dallam, melyet egyszer halottunk hetekig kisér minket és megesik, hogy ugyanaz a dal hasonló helyzetekben vagy hasonló lelkiállapotokban mindig eszünkbe jut, vagy ajkunkra tolul és mégis: a hány embert megismertetünk vele és ahánytól megkérSzáll a felhő... (Szövege lUdetzky Józsitól.; Kuliffay Izabella. (A “ioi magyar dal” cimü füzetből, mely KISS EMIL- nél, 133 Second Avenue New York kapható.) — 7 _ IHÉBÉHÉbíI ■