Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-12-31 / 50. szám

A szocializmus Amerikában

A kapitalista termelés fejlettségének legmagasabb fokát az Egyesült Államokban érte el. A legtöbb iparágban beteljesedett Marx sokat vitatott jóslata: a termelés néhány ember kezében koncentrálódott. Ha ezt az állapotot nem a fölfalt kistőkés, sem nem a csak szűkös, közvetlen gazdasági érdekét látó tradeunionista, sem a moralista és filantróp szemével nézzük, hanem azzal a tudattal szemléljük, hogy a termelés, rendjének alakulása a társadalmi fejlődés rugója, akkor nem átkozódunk, nem szitkozódunk, hanem örömmel konstatáljuk: íme, közeleg az idő, a mikor a munkásosztály örökébe léphet a burzsoáziának. A burzsoázia kifejlesztette és arra a fokra emelte az ipari termelést, a melyen önmagát is fölöslegessé teszi. Hiszen senki sem hiszi, hogy a termelés szempontjából van még szükség Rockefellerre, Carnegiere és társaira. Megalakítván és a nemzeti termelés legfontosabb ágaira végig alkalmaz-JOHN D. ROCKEFELLER JR. apjával együtt az olaj-tröszt korlátlan ura s ennek a révén az egész világon érdekelt nagyhatalmú amerikai nagytőkés.

ván a tröszt-formát, társadalmi missziójuk beteljesedett. További létezésük élősködés, a fejlődés akadálya. A munkásosztályon á sor, hogy az egyes, és pedig főként a koncentrált iparágakon belül és azokon túl is szervezkedjék, tagjait az uj rend szükségességének, hasznának . és lehetőségének tudatával, szépségének, nagyszerűségének ideáljával megtöltse, a harcra iskolázza és ezen fölvilágosodott, lelkesedő és iskolázott tömegből — saját kebeléből — alkossa meg a szerveket, a melyek a termelés uj rendjét az összes termelők nevében, általuk és számukra szervezzék és vezessék.

Az amerikai szocializmust az európaival összehasonlítva a trösztök és gaz millomosok által különbözik az európaitól, ők adják meg annak egészen különleges lehetőségeit és szabják meg különöleges harcmódját, közvetlen céljainak és eszközeinek sajátosságait.

Mi foglalkoztatja a szocialista pártokat Európában? Legelsősorban a politikai de mokrácia intézményeiért folytatott küzdelem. Az általános választójog, a parlamenti kormányzat,, az egyház és állam szétválasztása, a bürokrácia és a militarizmus összeszoritása, a feudális privilégiumok eltörlése, stb. stb. Majdnem kivétel nélkül olyas valami, a mi tulajdonképpen a burzsoázia érdeke és az ipar és kereskedelem szabad fejlődésének és uralomrajutásának útját hivatott megnyitni. Kétségtelen ugyan, hogy a munkásosztály érdekeit is mélyen érintik ezek a kérdések. Mindazonáltal alig lehet kétség, hogy ezek a harcok olyan elemekkel keverik a küzdő munkásosztály ideológiáját, a melyek igen alkalmasak arra, hogy sajátos "helyzetéből faka dó, tisztán szocialista világnézetét elhomályosítsák, sőt háttérbe szorítsák és egészen elfödjék.

A politikai és polgári szabadságjogok — mert hiszen ezekről van szó: a kormányzatban való részvétel, a vélemény, a vallás, a sajtó szabadsága stb., a munkásosztály számára is szükséges jogok és követelésük magától értetődő. Bebizonyult azonban, hogy még arra sem elegendők, hogy a munkásosztály gazdasági harcának az államhatalom beavatkozásától mentes folyását biztosítsák. A legdemokratikusabb államokban is félrelökik a törvényekkel biztosított szabadságjogokat, mihelyt a munkásosztály gazdasági harca a munkáltatók egészének vagy egyes hatalmasabb csoportjának gazdasági érdekeit veszélyezteti s csak a munkásság szervezett gazdasági hatalma a gát a részleges gazdasági elnyomás ellen.

Ha a munkásosztály energiáinak túlnyomó részét mégis ezen szabadságjogok folytonos ujrakivivására fordítja, nekünk, kik nem hisszük, hogy tömegmozgalmak tévedéseken alapulhatnak avagy mesterségesen csinálhatok volnának, — szükségkép arra a következtetésre kell jutnunk, hogy Európában az ipar fejlettsége alacsonyabb, semhogy a munkásosztály sajátos harcának ideje a szocialista termelés rendjéért elérkezett volna. Ezek a harcok szükséges előkészítői a későbbinek. S a kérdés csak az, hogy mikor és mily mértékben érkezik meg a kapitalista társadalom végső mentsvárai elleni küzdelem szükségessége.

Az Egyesült Államokban — úgy látszik már érettebb a talaj. A hűbériség, a militarizmus (újabban ez is van) és bürokrácia nyűgeit teljesen nélkülözvén, politikai jog és tágabb szabadság birtokában, az amerikai burzsoázia szabadon fejlesztette ki gaz-ANDREW CARNEGIE az amerikai tőke egyik főképviselője s az acél-ipar nagyhatalmassága.

— 5 —