Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-12-31 / 50. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAKAMERIKÁBAN Egy évre . . . $2.00 Félévre . . . 1.00 Negyedére ... .60 MAGYARORSZÁG s a többi külföldi országokba Egy évre . . . $4.00 Fél évre ... 2.00 Negyed évre . . 1.00 Előfizetések és hirdetések erre a címre küldendők: “ELŐRE képes folyóirat“ 5 E. 3rd Sí. New York Telefon: Orchard 8390. Előre Hungarian Illustrated Weekly Magazine Fublished Weekly by the Hungarian Federation of the S. P. 5 East 3rd Street, New York, N. Y. foseph L. Sugar, Treas. Zádor Szabados, Editor-in-chief Ladislaus Eber, Managing Editor Entered as second class matter January 24, 1916 at the post office at New York, N.Y. under the act of March 3rd, 1879 SUBSCRIPTION rates. IN AMERICA For 1 year . . $2.00 For half year . . 1.00 For 3 Months. . .60 HUNGARY 3 and other foreign countries For 1 yeer . . . $4.00 For a half year . 2.00 For 3 Months. . . 1 00 Editorial and Bus. Office address all communications ELŐRE H ungarian Illustr. Weekly Magazine 5 E. 3rd St. New York Telephone: Orchard 8390. Vol. L No. 50. New York, Vasárnap, December 31, 1916. I. Évf. 50. szám Az uj esztendő. Úgy illene és úgy is szokás, hogy az újság, amely az esztendő minden hetében pontosan bekopogtat a munkáshajlékba, ujesztendő napján “boldog uj évet kivánunk”-kal köszöntsön be. Szokás ez, amely nem kerül megerőltetésbe annak, aki mondja s nem megterheltetés arra, aki fogadja. Csak az a baj, hogy ez a jó kívánság — különösen a mi sorsunkban, munkásemberekében — soha sem teljesülő fogalom, hazug frázis, amelyet megszokásból ismételnek el minden újévkor. Amikor azt szeretném leírni, hogy “boldog uj esztendőt kívánok az Előre Képes Folyóirat minden olvasójának” — eszembe jut az elmúlt 1916-ik esztendő minden gyászos napja, bajos, gondterhes hete, csalódásban, küzködésben lefolyt minden hónapja s az egész év úgy él emlékezetemben, mint egy megpróbáltatásokkal, szenvedésekkel, nehéz küzdelmekkel nehezen lemorzsolt időszak, amelynek átnyúló terhét az uj esztendő átviszi a munkásmilliók megkínzott vállaira. Boldog volt-e a nagy munkástábor az 1916-ik évben? A tegnap súlyos robotja vájjon lehull a megterhelt izmokról az uj mával? Avagy a jövendő holnap kiegyenliti-e azt az óriási ellentétet, amely a társadalmi élet minden terén a dolgozó milliók és a henyén élők kis csoportja közt fennáll? Ezt nem hiszi e egyetlen öntudatos munkás sem s tudja, érzi, hogy a küzdelmes napok, évek sorozatára kell készülnie. Harcra, kemény birokra edzett bennünket a múlt s a közelfekvő jövő nem lehet más, mint e harc tudatos, célirányos folytatása. Milyen boldogságot kívánhatunk tehát a küzdelembe merülő proletároknak? A holnap kicsiny emberi örömeit, a centes élet szerény beteltségét, a mosolyt és vidámságot elnyelik a meszszenyuló viaskodások, amelyekkel nem lehet, nem szabad felhagyni. Nem lehet a forrongó lázadásnak elnémulnia mindaddig, mig egy éhes ember s egy munkanélküli van a társadalomban. Minden boldogság, amire az 1917-ik évben proletársorsunkban számíthatunk az az öröm, amelyet a tudatos harc, maga a küzdelem nyújt. Lelkes örömmel kell harcolnunk, hogy ne csak kívánjuk, hanem ihirjuk is az élet, a béke és nemes munka testvéries örömét! Az elmúlt esztendő emléke véres árnyakkal van tele, az uj gyászos képet tár szemeink elé. Óhajtjuk és akarjuk a boldogságot, de a hozzá vezető utón a szervezett ellenség légiói állanak, elvakitvaj elbolonditva s entestvéreikre uszítva, holott ők sem boldogok, mert minden nap rájuk csaphat az erő, a hatalom, a világ zsarnoka: a kapitalizmus, amely vágóhidra, nyomorba és szenvedésbe taszitja tudatlan szolgáit és áldozatait egyaránt. A szokásos kívánság helyett inkább egy kis buzdítással köszöntünk tehát be. Kívánjuk, hogy az 1917-ik évben még többen, még erősebben óhajtsák és szomjuhozzák azt a boldogságot, amelyért milliók küzdenek a szocializmus zászlója alatt. Ne csekély morzsákkal, a dús asztalok hulladékával érjük be minden újév napján, hanem legyen telhetetlen az akarásunk, ne kérjünk, hanem követeljünk — nem egy embernek egy napra való, hanem egy egész világot betöltő boldogságot ! Az 1917-ik évvel egy idő-lépéssel közelebb törtettünk ahhoz a célhoz, amely legy világremény megvalósulását rejti méhében. Könyveljük -el ezt a lépést s örüljünk neki, hogy sokan vagyunk, akik meggyőződéssel hisszük — hogy előre léptünk.
