Élő Víz, 1951
1951-január / 2. szám
Nem sikerülhetett az asszimiláció. Isten Izraelre vonatkozó terveinek a megvalósu. lását keresztezni látszott az » veszély, hogy a szétszórt- sálban élő vá! sztott nép felszívódik más népekbe. A zsidóságnak 'öbb vezetőembere komolyan látta ezt a veszedelmet, már az első világháború e’őtt. „Vagy önmagára talál Izrael népe, vagy pedig néhány nemzedék alatt oltür.ik a népek között“ — írja egy zsidó író. Egy másik író, dr. Rupp írja: ,.A mostani asszimilációs mozgalomban a legnagyobb veszedelmet látjuk, ami a zsidóságot szétszóratása óta fenyegette... A felszívódás folyamata beláthatatlan méreteket öl a zsidóság között. Némely országban % zsidó nemzetiség teljes elvesztésére vezetet. De Kelet-Európáb m is aggasztó a helyzet. Nem kell neki 50 év és a zsidóság ott is ugyanolyan helyzetbe kerül, mint a nyugateurópai zsidók. Akkor pedig vége a zsidó népnek, elveszíti .önálló népként való létét a ‘öbbi népek között.“ — Webster .1. T. írja: „A más országokban történt zsidó em a,c-ipáció következményeire gondolva sokan úgy Látják, hogy a zsidóknak most Oroszországban osztályrészül jutott szabadság odavezet, hogy teljesen elszakadnak izraelita vallásuktól és származásuktól. Ez pedig végpusztulásba döntené a zsidóságot. Éppen azért- több zsidó vezetőember nagy veszedelemnek bélyegzi fajtestvéreik most kapuit szabadságát és inkább azt kívánják nekik, hogy kényszerüljenek vissza gbet- téjukba.“ így írtak harminc évvel ezelőtt. S ha a fejlődés haladhatott, volna zavartalanul az első világháború előtti irányba, akkor ezek az aggodalmak elég alaposak lelteik volna. Azonban a zsidó nép eltűnéséről, a többi népek közé való felszívódásáról még sem lehetett szó. Az asszimiláció nem mehetett végbe. Annak ellenére sem, hogy a zsidók maguk is nagyon szerették volna. Isten nem engedte. „És ami telketekben támadt, semmiképpen sem lesz meg, hoqy azt mondjátok: Leszünk oly. nők, mint a pogányok, mint « tartományok nemzetségei, szolgálván fának és kőnek. Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy erős kézzel és kinyújtott karral és kiöntött búsuiással uralkodom rajtatok. És .kiviszlek titeket a népek közül, és egybegyüjtelek titeket a tar- to’nányokból. melyekbe elszól ed telek, erős kézzel és kinyújtott karra! és kiontott búsulással.“ (Ezék. 20:32 -34.) A II. világháború döbbenetes módon akadályozta meg a zsidóság felszívódását. Ki ne látná meg, ezeken a<, eseményeken a tör én elem Istenének a kezenyomát? Ki g( ndolta volna csak 15—20 esztendővel ezelőtt, hogy megtörténhetik egy néppel az, ami a zsidósággal megtörtént? Ki merné azt mondani, hogy mindez véletlen? És éppen o>t kezdődött és ment végbe a zsidóságnak a legradikálisabb elkülönítése, ahol az asszimiláció is a legelörehaladoltabb xolt. Az most egészen más dolog, hogy Isten nem hagyta és nem hagyja büntetés nélkül azokat, akik az ő népét bántják. Hiszen a gyorsau leperget évtizedben már az antiszemitizmusak a súlyos bünhöóését is láthatjuk. Azonban mindez nem . homályosírhatja el azt a tény:, hogy Isten a szemünk előtt vit h teljesedésbe Jeremiás próféciáját: „Azért, ímé, e'jönnek a napok, ezt mondja az Úr, amikor nem mondják többé: Él az Ür, aki felhozta Izrael fiait Egyiptom földéről; hanem ezt: Él az úr, aki felhozta Izrael fiait északiak földjéről és mi adatna földekről, amelyekbe elszórta őket! Mert vissza viszem őket az n földjükre, amelyet az ő atyáiknak adtain, lmé, én sok halász után küldök, ezt mondja az úr, hogy halásszák ki őket; azután pedia elküldök sok v:dász után, hogy vadászszák ki őket minden hegyből., minden halomból és a sziklák hasadékeiből is. Mert szemmel tartom minden útjukat; nem rejtőzhettek ci orcám elöl. és nincsen elfeledve az ő büníik szemeim elöl." (Jer. 16:14—17.) Izrael nem tűnhetett el a népek tengerében, mert Isten halászokat kü dött az elöhalászásukra; nem lapulhatlak meg a.z ismeretlenség erdejeben. mert Isten vadászokat parancsolt felhajtásukra, akik még a sziklák h saüékai is átkutatták utánuk Isten kitépte őket abból a földből, amelybe már belegyökereztek, hogy visszavigye okét saját országukba és visszaplántálja őket az ígéret földjére. Lelki átalakulás Izraelben. Mindezek a jelenségek, amikről eddig írtunk., Izrael nemzeti önmagára találását mutatják. Tudjuk azonban, hogy ez még nem elegendő ahhoz, hegy Isten tervei végbemenjeuek. Ezékiel 37 próféciájára gondolva kb. azt a helyzetet látjuk most magunk előtt, amikor a esontmezö már megelevenedett, de lélek még nem volt bennük. A nemzeti felbuzdulás mellen azonban a lelki átalakulás jelei is kétségte.eniil feltetszenek. Enrek első jelensége a Biblia iránti érdeklődés felébredése. Zsidó írásokban egyre többet olvashatunk a Bibliáról. Egyik újságíró uí.: „Miért, szaki ettünk a Bibliával?“ cím alatt többek között a következőket írja: „Az cgtsz világ olvassa és t..nulmányozza az Ótestamentumot. csak mi ve jük eJ magunktól... A Bibliát a világ legjobb és legnemesebb könyvének tarják, ezt bizonyítja hihetetlen elterjedése, de Izrael még mindig nem akarja elismerni ezt a tény . Azt mondja: „Mit érdékel ez bennünket? A brbliatársu’atok keresztyének és azért terjesztik a Bibliát, hogy vele a keresz- tyénséget terjesszék, nem pedig a zsidóságot. N'ncs nekünk : bból semmi hasznúink!” Mi azonban azt válaszoljuk: „Bár a kezek, amelyek a Bibliát ter jesztik; keresztyének, mégis a zsidóság Bibliáját terjesztik. A keresztyének minden java a mi Bibliánkban gyökerez k ... Az egész, emberiség a mi forrásunkból merít, cs k mi tar juk magunkat távol tőle. A saiát Bibliánk idegen Ó3 ismeretien a számunkra, mintha nem kapcsolna hozzá bennünket semmi- Hol van a zsidó biblia terjesztő társul t? Hói vannak a zsidó bibliaolvasók. akik úgy olvassák és terjesztik a B.hJiát. mint a keresztyének. Sokkal kevesebbe olvassuk a Bibliát, mint a keremiivé r.ek! Nem szégvelnivaló dolog ez? Még azok is, akik héberül tanítják a gyermekeiket, más könyvet olvastatnak velük és nem a Bibliát. Pedig nincs jobb tankönyv, mint a Biblia. Olvassátok együtt a gyermekeitekkel, az egészen kicsinyekkel is! Adjátok iifja>ito*k kezébe útitársul! Ezen fordul meg az egész jövendőnk, a Bibliában van a jövendő reménységünk." — Ismert cionista mondta: „Szükségünk van a Bibi ára, de b blia- kritika nélkül. Az a Biblia Kell nekünk, amelyet egykor Jeruzsálemben olvastak. Ez sürgetőbb szükség a számunkra, mint bankok és gyannatok alapítása.“ Ez az érdeklődés azonban nemcsak az Ótes'amen- tufti iránt ébredt fel, hanem az Újtestamentum iránt is. Nemrég Palesztinában járt evangélikus .lelkész írta, hogy a zsidók közül nagyon sokan olvassák az Űjtee- tamentumot és ezer kérdés támad bennük a nyomán, amiről nagyon szívesen és nyíltan beszélnek. A Biblia iránti érdeklődés maga után‘vonja Izraelnek a Krisztushoz való viszonya megváltozását is. Valamikor az orthodox zsidó semmit nem gyűlölt úgy, mint Jézus .tevéi. Nem is em’eget ék másképpen, m nt „az a kivégzett“, „az átkozott“, ..a fattyúgve- rek“. Ma már a határtalan gyülóle' helyett inkább tisztelettel, bámulattal, sőt szerete tel besté nek róla. Hadd lássunk néhány idézetet erről a ‘erületről is: „Jézus a zsidóság leggyönyörűbb virága. Az ő tanítása Izrael prófétáinak legmag sabb betetőződése. ö maga Izrael utolsó, igazi prófétája." — Krisztus az eszményi zsidó. Az ő imádsága a leggyönyörűbb, -mi valaha is eihangzo t hívő ember ajkán, és tele van zsili gondolatokkal. Hegyi beszéde a rabbinista er- kö’cst rínak a legmagasabb kiteljesedése. Jézus éppannyira lélek a mi leikünkbü', mint test a mi testünkből. Valahányszor zsidó ember elmélyed az írásbeli forrásokban és Jézussal foglalkozik, önfeédten ke 1 felkiáltania: Ő a mi f jtánk és mi követeljük, hogy ismertessék el hozzánktartozónak." — „Mi, mai zsidók, nem tudjuk megvalósítani Jézus eszméit és eszményeit. Nem tudjuk és nem akarjuk a balorcánka; od tartani, amikor a jobbat ütik, de Jézusra azzal a tiszteletei tekintünk, amit jogg.l elvárhat tőlünk minden idők és minden népek iegniagasztosabb jelensége, és a szemeink nem vakok annak a meglátására, hogy azért, ami az emberiségnek -j legdrágább érék, a magunk részéről mi is néki tartoznak hálával.“ — „Ha apám fiatal korában zsin gógánk szószékéről Jézus nevét habot a volna, azon nyomban kimenc volna a helvéről és rabbi bizonyára nem maradt volna sokáig hivataában Mostar r.ában pedig gyakran halljuk Jézus m. gasztalását és élő víz 3
