Élő Víz, 1951
1951-január / 1. szám
akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet" (Zsid. 10:35—36). 4. Végül gondoljunk még arra, hogy a vándoroknak össze kell tartaniok az úton. Tartsuk nagyon drága dolognak, hogy nem kell egyedül bandukolnunk a mennyek felé vezető ösvényen. A keskeny út vándorai Jézus Krisztusban igazán közös alapra kerültek, és ezen az alapon egyek is kell, hogy maradjanak. A kölcsönös meg_ bocsátás, egymás terheinek a hordozása, az egymást elszenvedő szeretet ennek a vándorúinak a belső törvénye. Egyedül járhatatlan az ösvény, de együttesen, egymásra támaszkodva, testvéri közösségben sok örömnek, drága tapasztalatnak a forrása és biztosan a célhoz vezet. Menjünk mint testvérek, Vidáman karöltve. Hozzunk így örömöt E kietlen földre. S miként József inte, Testvérek, az úton Mi se vesszünk össze. Egyik, ha elesnék, Vegye fel a másik, Tegyen érte mindent, Mi üdvére válik. Sorakozzunk összébb, Szívesen szolgálja Az erős a gyöngét. Csodatevő Isten Jézus a nagy életmentő, bűnösök és betegek specia. listája minden időben, Mégis hallani istenfélő, kegyes emberek szájából is: „A testi gyógyulás csodái csak Krisztus idejében voltak meg, az apostoli időkkel együtt- eltűntek.'' Valóban igaz ez? Bibliánk is, a történelmi feljegyzések is egészen másról beszélnek. Az Cr Jézus tanítványaitól búcsúzva mondja: „Akik hisznek, azokat ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek... betegekre vetik kezeiket és meggyó. gyulnak.” Azóta Isten bizonyságot tesz szolgái mellett az evangélium hirdetésében csodálatos jelekkel és erőkkel. Ilyenekről olvasunk már a Cselekedetek könyvében bőséggel (Csel. 5:14—15. és 19:11—12). Később is egyszerű hívők megnyerték a gyógyítás ajándékát (I. Kor, 12:9). Jakab levele még a gyógyítás módját (5:14) és a gyógyulás feltételeit is leírja (5:15—16). Valóban eltűntek ezek a csodák a későbbi keresztyén gyülekezetekben? Nem. Sem az apostoli időkben, sem az után. Jézus mennybemenetele után 40 évvel írja Kelemen, Pál kortársa: Emberek megnyerték a gyógyítás ajándékát. Juslinus, aki 165-ben haH mártírhalált Rómában, így beszél a saját koráról: „Megszámlálhatatlanul sok megszállott gyógyult meg keresztyén emberek által Jézus Krisztus nevében való hitből, akiket a varázslást vagy gyógyszereket használók nem tudtak meggyógyítani. Ugyanerről tesz bizonyságot később Irenáus és a 3. században Tertultianus. Örigenes írja később: „Jézus nevében egyszerű imádsággal sokakat látunk megszabadulni mindenféle nyomorúságból, megbomlott kedélyüe- ket, őrülteket és számtalan beteget, akiken más módon nem tudtak segíteni.” Kelemen kb. ugyanebben az időben utasításokat ad a beteglátogatók számára: „könyörögjenek böjtöléssel, akik Isten dicsőségére megnyerték a gyógyítás ajándékát“. Marshall, Cyprianus fordítója írja, hogy Isten egészen Konstantinus idejéig csodálatos gyógyulásokat adott bizonyságul, Mosheim szerint ezek még a 14. században sem szűntek meg. Ekkor azonban olyan időszak következett, amelyben minden igazi hit majdnem kihalt, halott formaság volt a vallás, természetes tehát, hogy más lelkiajándékokkal együtt Isten ezt az adományt is megvonta. Legalábbis erről a korról nem találtunk még feljegyzéseket. De a valdensek már eleven lelki életet éltek és így tanítottak: „Hisszük és szívünkből valljuk, hogy ha betegek kívánják, az olajial megkenés és a velük való imádkozás a test gyógyulását hozza magával Zinzendorf írja: „Kétségbevonhatatlan bizonyítékaink vannak olyan betegségek gyógyulásáról, amelyek más módon gyógyíthatatlanok (rák, sorvadás, stb.). Ezek a betegségek egészen előrehaladott stádiumban is imádság áltál eltűntek” 1730-ban mondja: „Ebben az időben az egyház különböző természetfeletti adományokat kapott és csodálatos gyógyulások történnek.” Bőst a morva testvérek történetét írva, egy asszony pillanatnyi csodálatos gyógyulásáról emlékszik meg, aki már halálán volt és mégis 35 évig élt még azután. Wattervilles János imádságára történt a gyógyulás. Bruce Róbertról mondják, hogy sokféle reménytelen be. tegségben szenvedőt és megbomlott elméjű embereket gyógyított imádság által, Luther imádsága ragadta ki Melanchtont a halál karmaiból. Baxter Richard is bizonyságot tesz: „Nagyon sok olyan esetről tudok, amikor a hitből való imádság segített olyan betegeket, akikről az orvosok már lemondtak. En magam is többször átéltem ezt és az imádság mindig segített." Bengel írja: „Isten meghagyta a gyógyítás ajándékát az egyház számára. Drága előjog ez, amit csak a hitetlenség zavar meg.” Trudel Dorottya a 19, század elején Männedorfban tízezer embert gyógyított meg imádság által. Maga a svájci kormány is kénytelen volt neki jogot adni az ilyen gyógyításra. Egy egyszerű parasztot Franciaországban, Violában messze földről sokan felkerestek gyógyulás céljából és a gyógyítás ajándékával sok-sok embernek áldására volt. A múlt század ébredésének ismert munkásai: Seckendorf, Blumhardt, Seitz, Stockmayer, Paul írásaikban és munkájuk tapasztalata által bizonyítják ezeknek a szentírásai igazságoknak erejét. Isten még üdülőkkel is megajándékozta őket ahol hitből gyógyulhattak meg betegek, ahol sok csoda történt és sok lélek menekült meg a kárhozattól. Abban a korban írta valaki: „A ke- resztyénség minden idejében voltak ilyen helyek, de a világ embereinek nincs idejük arra, hogy magukba szádjának és sok okoskodó csak vállat vonva megy el az élő Isten ilyen csodálatos kijelentései mellett. Ma is történnek csodák? Nagyon sokról nem is tudunk. Napjainkban az isteni beteggyógyítás mindenütt megvan a világon. Maga Isten adja vissza az elvesztett ajándékokat. A liberális theo- lógia kudarcai után Isten maga vezeti bele gyermekeit ezekbe a tapasztalatokba mindenütt, ahol hívő sáveket talál. Néhány esetről számolok be. 1644-ban Leonbergben a Szentháromság utáni 13. vasárnapon a hívek között egy 20 éves leány is jött a templomba. Nyolc évvel azelőtt súlyosan megbetegedett, mindkét combja és lába erősen megdagadt, azután összezsugorodott és egészen összeaszott, a térdhajlásban begörbült. szinte összenőtt. így elhalt lábaira ráálni sem tudott és a földön csúszva húzta őket maga után, két kezével kicsi mankókra támaszkodva. Testben teljesen nyomorult volt, de lélekben buzgó imádkozó és hálás Isten gyermeke. Azon a napon az irgalmas Samaritá- nusról szólt az'igehirdetés, az Ür Jézusról, akinek könyörülő szíve van félholtak számára is és szívesen segít a nyomorultakon. A leány sávbői jövő mély sóhajtással fohászkodott fel a nagy Orvoshoz és mialatt a gyülekezet énekelt, Jézusba vetett erős bizalommal kinyújtotta kilencedik éve tehetetlen lábait, rájuk állt és minden segítség nélkül járni kezdett. Az istentisztelet végén a többiekkel együtt kifelé indult a templomból. majd kicsi kézi mankóit visszavitte és Raumayer akkori superinten- denssel együtt — sokak csodálkozó tekintetétől kísérve — az oltár előtt térdre esett és az ég felé emelt arccal sírva mondta el a 103. zsoltár szavait: „Áldjad én lelkem az Urat... aki meggyógyítja minden betegségedet ..." A stuttgarti konsistorium Hivatalosan felvette az adatokat a csodálatos gyógyulásról és ünnepélyes hálaadó istentisztelet tartását rendelte el. Egy asszony írja levelében egy lelkésznek, hogy 9 ÉLŐ VÍZ
