Élő Víz, 1950
1950-február / 4-5.szám
elhagyta a Kobe város lejtőjén épült kényelmes teológiai ^szemináriumot, kis ingóságát feltette egy talicskára és kill ltolta a város hírhedt nyomornegyedébe, Shinkavába. hogy ífll esztendőre olt vegyen lakozásl egy olyan deszkabódéban, rinamelynek a falán még ott volt meggyilkolt előző lakójának na vére. A 21 éves japán ifjú előtt is megjelent Istennek ez ■;a csodálatos edénye, amelyben benne volt a nyomortelep ini minden szerencsétlenje, hamiskártyások, szökött fegvencek, ii >emberárusok,, iszákosok, kéjnők, derítők, vérbajosok, tbc- sek, kártyavetők, varázslók stb. És ezek felett is, a mérni betétién szennyben, bűzben és bűnrengetegben élő emberek b't felett is, elhangzott a nagy tanítás: a kereszt elég mind- xn ezért. Soha nem kezdődhetett volna el a leghatalmasabb mi méretű szociális misszió, a legcsodálatosabb eredményekor kel biztató térítő munka, ha Kagawa nem tanulja meg ezt /; a nagy tanítást. Vagy honnan vette volna Kagawa azt a s* szeretetet, amelyről a következő szavai tesznek tanúságot: í„ „Szerelem az embereket, a legmélyebbre zuhant, félelmetes rn megszállott bűnözőben is van a lelke mélyén valami vonzó. I1 Ha megrohannak, elfutok előlük. Shinkavát gyakran elviselni hetetlenné teszik számomra, de végleg elszakadni nem tu- >b dók tőlük. A természet szépsége leköt és elbájol, de a E nyomortanyák elhagyott gyermekei épúgy érdekelnek. Nagy kiváltságnak tartom, hogy foglalkozhatom velük és í: a természet szépsége nem vonz jobban, mint ők. A bűn l?. szörnyen lealjasítja az embert. Ha az ital és a vérbaj nem >v volna, a legmélyebbre zuhantak sem lennének annyira ret- d! tentőek. Nem mondom, hogy a vérbaj által összeronesolt Iá ábrázatú ember szebb, mint a virág, csak azt érzem, hogy in nem tudok lemondani róluk, nem tudom nemszeretni őket. A A rajtuk uralkodó démoni erők elől el-elfulok, de ha kiig jőzanoaiak, újból keresem őket." Az Iszákosok Krisztus mentőszeretetétől hajtott bari rátja, Hadley Sámuel is úgy lehetett a világváros csatoma- 3! lakóinak mentőangyalává, hogy nem volt olyan elzüllött, ti megkötözött, deliriumos nyomorult, aki felől meg ne lett >7 volna győződve, hogv csak Jézus Krisztus szerelmének a >1 kiáradására és vérének az erejére van szüksége a teljes •) életűjuláshoz. Hadd beszéljen itt is őmaga: „A Water-utcai ti misszió legszívesebben látott vendégei azok, akik már tel- M jesen elzüllöttek, akiknek meg jobbul ásna irányuló minden ij törekvésük csődöt mondott; a társadalom mindkétnemű >1 kitaszítottjai, számkive'ettiei. Soha el nem Táradunk abban, rf hogv kinyújtsuk baráti kezünket, a csalók iszákosok és >f kéjnők után, addig, amíg elfékozolt boldogtalan életük it tart. Hálásak vagyunk, hogv a világ legelvetemültebb nép- e sége jár hozzánk. Mcgtértjeink között többszázan vannak n olyanok, akiket korábbi életükben ijesztő kinézésük miatt t a kutyák megugaltak volna az utcán. Az a vágy hajtotta j őket ide, hogy éiieli szállást, vagv egv hai-aoás ennivalót I kapjanak. Ugyanekkor itt Jézussal találkoztak, aki kegyelmével megváltotta őket. Ma ezek az emberek családjuk I gondviselői, jellemes és finom keresztyének, egyháztagok, : akik áldására vannak mindazoknak, akik ismerik őket, holott pár év előtt a társadalom szemetje voltak. Azért jöttek hozzánk, hogy megtérést keressenek(") nem! Csak azért, hogy szállást és ruhaneműt csikarjanak ki tőlünk. Senkit el nem utasítunk. Aki kér, annak adunk és aki ' kölcsön akar kérni tőlünk, attól nem fordulunk el. (Máté 5:42.) Így még a gonosztevő szíve is megnyílik. Eddig ahhoz szokott hozzá, hogy megrugdalják, megalázzák. Most aztán tágranvitja szemét. Szegénv szíve megtörik, keresi a forrást, amelyből ez a nagv szeretet buzog. Akkor elmondom néki, hogv én is tolvaj, iszákos és hazug voltam. Egyszercsak letérdel velem egvütt és mindent meggyónunk Jézusnak. Elindul az új élet útján. Lehet, hogv elesik. Nem is egyszer, de sokszor. Ki ne tenné? Csoda ez? Ismerősei mind iszákosok, a korcsmák úton-útfélen csábítgatják. De ha elbukik, felszedjük. Gyakran éppen ez az elbukás mutatja meg néki, hogv itt a test és lélek Istennek való teljes átadására van szüksége ..." Vapaavuori Tinire, a finn missziótársúlat igazgatója, Magyarországon járva elmondotta, hogy fiatalon, szinte a megtérésével egyidőben helyezte Isten a szívére a pogá- nvokért való felelősséget. Hosszú esztendők voltak még előtte — félbeszakadt középiskolai tanulmányai és az egyetem elvégzése — a misszió szolgálatába indulásig. S ezalatt az idő alatt rengeteg csábítás, kísértés és rábeszélés környékezte meg, hogy engedetlen legyen az el- hívójával szemben. Barátjai a példán özönét sorakoztatták fel arra, hogy mások is kalandvágyó ifjúságukban külmisszióra gondoltak, be is írták nevüket az akadémikusok önkéntes missziói szövetsége díszes könyvébe, de azután kijózanodtak és szépen itthonmaradták. A családja tagjai finn falusi templomról álmodoztak, tó partjára épített nyírfalombos paróchiáról és minden áron ennek a képét akarták meggyökereztetni az ő lelkében is. A tanítói közül is sokan fontosabbnak tartották a hazai igeszolgálatot és még azzal is érveltek, hogy a teológiai fakultás is elsősorban a hazai gyülekezetek szolgálatára képez ki papokat, nem pedig távoli pogány világ számára. Az édesanyja is, aki pedig nem volt ellene missziói elhivatásának, gyakran mondotta néki: amikor te elhagyod a hazai partokat, nékem is megáshatják a sírt. Mikor lelkészi oklevéllel a kezében püspöke elé állt és kérte a külmissziói szolgá’alára való. kibocsátlalást, a főpásztora is azt mondta: nagv dolog, amikor egy kiváló képességekkel rendelkező fiatalember, aki előtt itthon nyitva áll az érvényesülés, arra szánja el magát, hogy elteinelkezzen a pogánvok közé. Ő azonban Afrika négereit látta szeme előtt, akik közül a pogányság, a tudatlanság, az erkölcstelenség, a Krisztus nélküli sötétség miatt a pokol szedi megszámlálhatatlan tömegben az áldozatait és csak annyit mondott, nagv dolog, hogy a világ hatalmas Ura és Istene, aki Egyszülöttjének a vére árán magával mindeneket megbékéltetett, engem nvomorult, érdemtelen embert arra méltat, hogy az ő evangéliumának lehessek a szószólója a pogánvok között. Ő is megértette a nagy tanítást, és nem tarthatta vissza senki sem. 1939 őszén Helsinkiben két hétig egv Kínából hazafelé tartó missziónáriusnővel, Graham kisasszonnyal lakhattam egy fedél alatt. Továbbutazásáig időznie kellett Finnországban, azonban azt az időt sem tudta tétlenül tölteni, annyira a szívén voltak azok, akik még nem ismerték Jézus Krisztus evangéliumát. Akkor már elkezdődött a második világháború félelmetes szakasza s Közép-Európa több országából a zsidók menekülni voltak kénvtelenek s egyre többen jutottak át a finn öblön is, hogv Helsinkiben keressenek menedéket. Az én lakótársam zsidó-m!sszió munkába kezdett. Kora reggeltől késő estig a szá'lodákat, kivándorló otthonokat, éjszakai menedékhelveket járta és zsidókat keresett, hogy bizonyságot tehessen előttük a Jézus Krisztusról, Aki az ő igazi Messiásuk. Egvik este lelkendezve jött haza és boldogan újságolta, hogv egy Csehszlovákiából menekülő magvar zsidóra talált, akivel, sajnos, nem tudta megértetni magát, mert csak magyarul németül és csehül tudott, ezeket a nyelveket pedig a misszionáriusnő nem beszélte. „Pedig olvan helves, értelmes nvilt tekintetű, bizalmat gerjesztő ember, akinek csak bizonyságot kellene tenni az Ur Jézus Krisztus ra w szeretetéről, atnellvel különösképen a zsidó népet s abban őt magát személyszerint is szerette és akkor bizonyosai hittel fogadná az evangéliumot és Jézus Krisztusban életet és üdvösséget találna." Arra kért, hogv keressem meg én és anvanvelvén vigyem el hozzá a kereszt szabadító evangéliumát. Soha nem felejtem el azt a csodálatos reménységet, ahogyan erre a magvar zsidó ifjúra tudott nézni fi se meríthette másból, mint abból a tanításból, amelyet a Kőszikla tanítványnak adott Cezáreába indulása előtt Mestere: akit én megtisztítottam, te ne mondd tisztátalannak. Bárcsak tudnánk mi is ilven reménységgel tekinteni minden zsidóra itt a mi hazánkban és hirdetnénk nékik is szeretettel a zsidók Messiását, a megfeszített és feltámadott Ur Jézus Krisztust. Én is megkaptam a nagv tanítást- Isten kerítő hálója összefogta és lelki szemeim e’é odaállította ennek az evan- gélizáciőnak is az egész gyülekezetét Mindazokat, akik csak olvasói vagy hallgatói lehetnek ennek a bizonyságtételnek. Kezdve a gépszedőn, akinek ujiaí alatt sorakoznak pedáns rendben a betűk, folv'a'va a korrektoron aki csak sajtóhibát kereső szemmel ful;a végig a sorokat, egészen addig, aki talán évek múlva eldobás etőtt valami csomagolópapír szövegébe olvas bele S közben ott vannak az evangélízáció hűséges szervezői, a csendes hallgatók, a magános olvasók, nagv összejövetelek meghúzódó résztvevői s a házi áhíta'ok alkalmi meghallgatni. És felőletek hangzik el hozzám a biztatás: amit az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalannak. Drága Testvéreim, érettetek is mindent elvégezett az Ur és számotokra is készen van az újjászületés és a diadalmas élet. Nincsen olyan bűnötök, amiért Krisztus vére ne hullott volna és nem szenvedtek élő víz 7
