Élő Víz, 1950

1950-február / 4-5.szám

olyan rabságban, amiből ő ki ne tudna szabadítani. Nem véletlenül kerültél ez elé az írás elé. Isten küldte drága üzenet ez a számodra. Egyszülöttje vérével pecsételte meg az igazságát. Higgy néki, fogadd el bűneid bocsánatát. Ha az eszed rugódozik is ellene, ha a tapasztalataid mást is állítanak, még ha a szíved is lázad, ne törődj vele. Mind­ezek felett van az, aki szól: amit az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalannak. Hiheted magadat Jézus véréért egészen tisztának. Amen. Imatárgyak: ^VALLJUK MEG, milyen kevéssé merünk építeni a Keresztre, Jézus Krisztus áldozatára, a teljes váltságra, a biintörlő vérre, Isten bizonyos igéjére. ADJUNK HÁLÁT, hogy ennek ellenére minden kész, hogy Isten maga készítette el a váltságot és Jézus Krisz­tus áldozatához nem kell semmit hozzátenni. KÖNYÖRÖGJÜNK a pogány misszióért, a zsidómisz- szióért, iszákosok, elbukottak és rabok közötti mentőmun­káért. FEBRUÁR 15, SZERDA Énekek: Dt. 323., Éf. 107, 4. Elkészített szív Csel. 10:13—23. Már az első versek alapján megláttuk, hogy Isten hogyan készítgette Kornéliuszt a maga számára. í. Elve­zette a pogányság élettelenségének a belátására s meg­mutatta néki, hogy milyen némák és tehetetlenek a bál- ványaik. 2. össze vezérel le az ószövetség népével és az ószövetségi kinyilatkozta ássál és ennek á fényében a Vele való élet teljességének csodá'a os lehetőségeit bontogatta ki előtte. 3. Lelkiismerelét megőrizte az elközönyösödéstől és a magával való megelégedés önámításától. A saját val­lásosságával va’ó elégedetlenség indította Kornéliuszt lan­kadatlan könyörgésre az igazi életért. 4. Imádságának a meghallgatásaképen Isten angyalt küldött hozzá s az angyal által hívta fel figyelmét Péter apostolra, mintegy arra lévén ígéretet, hogy mindazt, amiért Iíornéliusz az eget ostromolja, itt a földön Péler által fogja megkapni. Úgy látszik, hogy ez a legnehezebb lecke az Istennel való közösség, újonnanszületés és Szentlélek u'áni vágya­kozó ember számára. Kornéliusz se la iulta meg mindjárt az angyal üzenetéből. Követeket küld ugvan Péterért, el­hivatja a házához, de érkezésekor még's elébe megy, lá­baihoz borul és imádja őt. Istenként fogadja. Az Isten nélkül élő embernek leküzdhetetlen meg- kötözőltsé^e, hogv csak Is-entől macától hajlandó segítsé­get elfogadni, mégpedig közvetlenül. Jézus maga is lépten-nvomon abba a nehézségbe üt­között, hogy a kortárraii túlságosan embernek látták. Is­merték a szüleit, testvéreit, nem volt előlük rejtve gyer­mek és ifjú kora, tudták a foglalkozását és éppen azért botránkoztak meg raj la, amikor mennyei üzene'ei hirdetett és az Isten Küldötté igényével lépett fel. Hányszor álllak elébe azzal a kívánsággal, mutasson valami jelet ami azt bizonyítaná, hogy nem csupán ember, hanem isteni fel­hatalmazással cse’ekszik. Jézusnak nagvon sok harca volt mindig az ilyen jelkívánással és csodavárással, mert nagyon jól látta, hogy az ilyen szív nem alkalmas az Isten mun­kájára. Egyszer is, amikor "Názáretlien az otthonában nyil­vános fellépése után először ment be a zsinagógába és nagy tömeg gyülekezett össze, kiolvasta a szemükből, hogv csodát várnak tőle: „Bizonyára azt a példabeszédet mond­játok nekem: orvos gyógyítsd meg magadat! Amiket hal- lőttünk, hogy Kaperneumban történtek itt, a te hazádban is cselekedd meg azokat.” (Luk. 4:23.) Jézus akkor meg­próbálta alkalmassá tenni a szívüket az evangélium el­fogadására éppen azzal, hogy rámutatott a csoda egészen más jelentőségére. Utalt arra, hogy Illyés idejében is sok özvegyasszony volt Izraelben a három és fél éves szárazság idején és a próféta mégsem küldetett máshoz, csak a po­gány sareptai özvegyhez. Elizeus idején is sok bélpoklos volt Izráelben és az Isten embere mégsem gyógyított meg mást, csak a siriai Naámánt. A csodák tehát nem az Isten népe számára adattak, mert pékik sokkal megdönthetetle- nebb bizonyosságuk volt Isten felől a kinyilatkoztatásban^ Isten beszédében. Názáret számára se az hozta el Isién ked­ves esztendejét, hogy ö itt betegeket gyógyíthat, polcoso­kat tisztíthat vagy halottakat támaszthat, hanem abban, hogy hirdeti nékik az Ésaiás jövendöléseinek a beteljesül­tél. — Hogy a csodavárás milyen alkalmatlan magatartás Jézussal szemben, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy Ná­záret népe is haragra gerjedt, megragadják Jézust, kitaszi- gálják a város szélén lévő hegynek a meredélyére, hogy onnan letaszítsák. Isten nem szokta igazolni a csodavárást s ezért csap át az ilyen magalarlás a teljes elutasításba. Ma is hordozzák sokan ezt a megkötöttségei. Hányán emlegetik, hogy ők nem tudnak hinni addig Istenben, amíg nem történik velük valami nagy do'og. Olyasmi, ami egé­szen természetfeletti és ké'ségkívül Isten beavatkozását bizonyítja az életükbe. Várnak kiszámítha'atlan fordulatra, előre nem látott esemény hirtelen bekövetkezésére, testi vagy lelki megrázkód'a'ásra, látomásra vagy valami hatal­mas élményre. — És rendszerint hiába várnak. Csak nem akarja semmi bizonyítani előttük és körülöttük, hogy Isten törődik velük, nem a' arja kárhozatukat, hanem életre és üdvösségre hívta el őket. Pedig ugyanakkor sok nagy dolog történt velük. Az életük kétségte’en je'eit szo’gá’tatja Isten beava'hozásának, csak persze mindezt a hi'e'len szem nem veszi észre És mindennek a láttán a hitetlen szív nem kezd el hinni. Ugyanez a beállítottság a magyarázata annak, hogy emberek szívesen keveredrek természe’Pdefti spekulációkba, teozófus és okkultista könyveket bújnak, soiritisz'a szeán­szokra járnak, szellemeket idéznek, jövendőt kérdeznek, jósoltatnak. S mindezt egészen a val’ásosság, gvakran a keresztvénség jegvében. Persze bűntől való szabadulás, gonosz feletti dia^almat, igazi békességet és az üdvösség bizonyosságát senki nem meríti ezekből, hanem csak a u Sátán ha'a’ma lesz egvre döbbenetesebb s a rabságába kerültek mind tehe'e'lenebbek. Jézus soha nem kereste a redelmess^g^t, nem keltette a ti'okza'ossás látszatát s ál’andóan harcolt a lélek ilven l>eállbottsága eben. Is'en vPá^osság, Őbenne nmesen semmi sötétség. Az útiai is egvszerűek, nvp'ak és félreórthetet’e- nek. Hadd álljon itt előttünk egy példa, amikor sikerüli va’akit megszabadítania ettől a megkötözöPségtől A ka- pernaumi királyi ember kérésére is azt fele’i: , ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” Leleo’ez' a csoda­várást. A férfi könvörgésébő': „Uram iöi j, mielőt’ a gver- mekem meghal”, az ana teljes tehetetlensége és Jézusra irányuló bizalma csendült ki, úgyhogy Megváltónk szíve megesik rai'a és azt moodia néki: „menj el. a te fiad él”. A csoda helvett igét ad neki. És ez az ember elfogadta. Lemondott helytelen mara^artásáról és rálépett a Jézus útjára. Az van felőle feljegyezve: „és hitt az ember a szó­nak, amit Jénis mondott neki és elment”. Talán ő is ki­színezte magában, miiven boldogan fog sietni a nagy or­vossal, hadd lássa az halálos beteg fiát elgondolhatta, mi­lyen nyugalmat árasztó lesz maid Jézus személve a fel­zaklatott békéid házban és hogvan üdíti fel csendes érin­tése a lázrózsás arcot,, de mindez nem következett be. Csupán egy ígéretet kapott. Egvszerű szót, amit Jézus ajka ejtett. De néki elég volt ez. Boldogan sietett vele haza Bizonyára ezek a í?orok eljuthatnak olyanoknak a ke­zeihez is, akiknek vágyakozik a szívük Istennel való meg­békélésre, bűntől való szabadulásra és új életre, csak még mindig csodához, élményhez, természetfeletti megtapaszta­láshoz kötötték. Ettől az evangébzációtól is olyasmit vár­nak. Péter sietve állí'otta talpra az őt imádó Kornéliuszt: „Kelj fel. én magam is pmb«r vagvotk.” Azon nvomban ki­zökkentette minden hamis illúzióból és téves várakozásból. Én is kérve kérek most mindenkit, adja fel a csoda­várást, tegye le a természetelfetti utak kikötését Istennel szemben. Törődjön bele, hogy Istennek úgy tetszett, hogy 8 ÉLŐ VÍZ

Next

/
Thumbnails
Contents