Élő Víz, 1950

1950-február / 4-5.szám

FEBRUÁR 13., HÉTFŐ Énekek: Dt. 413. Éf. 104. 2. Megrendítő imameghallgatás Csel. 10:1-*. Kornéliusz, a ragyogó vallási egyéniség, minden ke­gyessége elégtelennek bizonyult. Hiába mutatkozott gyü­mölcs is a buzgósága nyomán, az istenfélő család és ház- nép, a jótékonykodás és aiamizsnaosztogalás, a zsidók hálás elismerése, mindez nem eiégílette ki. Lelke mélyén ott volt a döntő felismerés: Isten másra teremlett, másnak akar látni, nem vagyok az, akinek lennem kellene. Nem tudott megnyugodni kegyes élete mulatós eredményeinek a pár­náján, elhesegelte magától a dicsére eltel és menekült imád- ságos csendes szobájába. Térdre Isién előtt! Kérni, könyö­rögni és zörgetni tovább! Meglankadás nélkül! Ilyen az igazi felébredt ember. Olyan vágy támad a szívében, amit csak a beteljesedés tud kielégíteni. Éppen azért kér, vár, zörget, keres szakadatlan, míg csak meg könyörül rajta a nagy Ajándékozó és ki nem tárja előtte szeretetének kincsesházát. 1947 nyarán Stockholmban különös módon jutottam Froshberg Károly szabómester otthonába. Finn barátaim­mal volt találkozóm, akik időközben meghívást kaptak ehhez a családhoz és engem is elvittek magukkal. Több érdekesség várt ezen az estén. Elsőnek az, hogy ennek az előkelő fővárosi szabómesternek 16 élő gyermeke volt. És mindegyik otthon élt. Az egész családot meleg keresztyén levegő vette körül. Szíves vendégszeretettel látlak asztaluk­nál azon az estén is öt idegent. De a meglepőbb az volt a számomra, amikor a szabászaszlalon ott találtam Nygren Anders, akkor teol. professzor, most püspök világhírű teológiai munkáját a keresztyén szeretet-fogalomról: a két kötetes „Érosz és agapé”-t. Mikor éredklődlem, hogy kerül hozzá ez a nehéz teológiai szakkönyv, elmondta, hogy ő 19 éves korában ébredt fel a bűn álmából. Egy szabad- egyházi gyülekezetbe került, ahol prédikátorrá lelt. Tíz esztendeig munkálkodott igehirdelőként. Nem is eredmény nélkül. Amerre megfordult, mindenütt mozgás, ébredés kí­sérte a szolgálatát. Sokan szerették, hálásak voltak neki. Ö azonban egyre jobban meglátta annak az emberi eről­ködést követelő, érzelmi, élmény-vallásosságnak az elég­telenségét. Ingatag volt az alap, és összeomlott minden, ami ráépült. Teljes lelki krízisbe került. Nem tudta folytatni polgári foglalkozását és veszélybe került még az egészsége is Ha az a keresztyénség, amit ő eddig megismeri és gya­korolt, akkor ő azt nem hajlandó tovább folytatni. Be­vonult egy penzióba azzal az elhatározással, hogy ki nem jön onnan, míg meg nem találja az igazi békességnek az . alapját. Ha pedig nem lehet békességet nyerni, nem jön ki élve. Ott kerüli a kezébe a legnagyobb evangélikus teoló­gusnak a Szenlírás iegközponlibb üzenetéről, az Isten, sze­reidéről szóló páratlan fejtegetése. Ennek az útmutatása nyomán ismerte meg Istennek a Jézus Krisztusban kijelen­teni. szereidét. Azt a szeretelet, amely nem követel., hanem ajándékoz, aminek nincsen emberi feltétele, hanem kiárad válogatás nélkül mindenkire. A legmélyebbre süllyedt, leg­hitványabb bűnöshöz is lehajló szeretelet. Ezen az Isten építette sziklafundamentumon ő is békességet talált. Nem hiába keresett, várt és zörgetett lankadatlanul. ilyen volt Kornéliusz is. A Szentírásból egész élelújulás követelése hangzott hozzá és ő nem tudott kevesebbel meg­elégedni. Felébredt lelkiismeretét nem tudta semmi látszat­eredmény elaltatni. Böjtölt és- köüyörgött lankadatlanul. Egyik napon azután, amint imádkozott, délután 3 óra­kor különös látás törte meg az imádságát. Világosan, le- tagadhatatlanul Isten angyala ment be a szobájába és meg­állt előtte és szólította: Kornéliusz! Kornéliusz pedig ráemelte tekintetét és megrémülve kérdezte: Mi az, Uram?! Ki tudja, mióta imádkozik, most meghallgattatásra talál. És mégis rémülten kérdezi: Mi az? 1, Az iman^eghailgaltatás puszta ténye mindig megrendítő. A. h—i gyülekezetben végeztem vasárnapi szdlgálatot. Mivel a gyülekezet lelkészének éppen akkor távolban vi­déki szolgálata volt, kért, hogy még előző nap érkezzem meg. A felesége nagyon félt s ezért nem szívesen hagyta éjszakára egyedül á lakásban. Vacsoránál a ház asszonya elmondta, hogy á közelmúltban ismételten jártak betöi'ők a paróchián s azóta férje távoliélében nem meri lehunyni a szemét. Próbáltam bátorítani Jézus szavával, hogy az O tudta nélkül egy hajunk szála sem hullhat a löidre. Hogyne vigyázna O reánk éppen éjszaka, amikor különben se tud­juk magunkat megoltalmazni. Nyugovóra tértünkkor esti imádságomba belefoglaltam a ház békességét és kértem Uramat, hogy Ö osztassa el a papné szívének minden fé­lelmét és adjon neki nyugodt éjszakái. Másnap, amikor ta­lálkoztunk, háziasszonyom lelkendezve újságolta: Egyálta­lán nem léllem az éjszaka, olyan nyugodtan aludtam, mint amikor mellettem fekszik az uram! — És én megdöbben­tem ezen a híren. Nem mondtam rá, hogy ennek így kelleti lennie, hiszen én imádkoztam érte és a kérésemet Isten természetesen teljesíti. Olt ál.tam lehajtott fejjel és egészen áléreztem, hogy nincs abban semmi magától értetődő, hogy én kérek és az Isten ad. Rám szakadt az imádságom minden hiánya: felületessége, ötletszerűsége, a hitellenség amivel elmondtam, méltatlan élelem, erőtelen keresztyénségem és csak ámulni és csodálkozni tudtam raj La, hogy Isten meg­hallgatott. Erre a szürke esetre azonban azt mondhatná vala­melyik olvasóm, hogy gyatra imádkozó meglepődéséről van csupán szó. Az Isten nagy iraádkozói bizonyára nem így vették a meghallgatást. Hadd emlékeztessek egy 'kiemelke­dőbb esetre. Nem sokkal az alapigénkben leírt események után Péter aposlolt fogságra vetették és négy négyes katonai szakasszal őriztették. A legendás hírű jeruzsálemi gyülekezet pedig állandóan együtt volt és szüntelenül könyörgött érte Istenhez. Nem is hiába, mert éjszakának idején az Ur an­gyala megjelent és kiszabadította Pétert bilincseiből, a töm­lőéből s átvezette az őrségeken és a vaskapun ki az utcára. Péter első útja Márk anyjának, Máriának a házához veze­tett, ahol akkor is együtt volt az érette imádkozó gyüleke­zet. Zörgetésére egy szolgálólány megy ajtót nyitni, de ami­kor meahaljja Péter hangját, örömében elfelejtette kinyitni az ajtót, úgy rohant be a jó hírrel: Péter áll a kapu előtt. Senki nem akar hinni neki: Elment az eszed. Legfeljebb,, a szelleme lehet. Mikor azután Péter állhatatos zörgetésére végre megnyílik az ajtó és a fogoly apostol szabadon áll előttük „elálmélkodnak”. (Csel. 12:3—17.) Pedig ezeknek az imádságára már máskor is nyílt meg börtönajtó és mégse vált olyan természetessé, hogy az ő imádságukat meghall­gatja a gyülekezet Ura. Amikor mái' hallják a hírt kérésük teljesültéről, sőt a tömlöcbői kiimádkozott apostol maga áll előttük, akkor is csak álmélkodni tudnak Isten csodála­tos szabadításán. Vagy azt gondolod, hogy nem volt megrendítő, amikor • a házasságtörő és gyilkos Dávid töredelmes bűnvallására j tényleg megérkezett a bűnbocsánal és szabadítás üdvösséges ; öröme. (Zsolt. 32. és 51.) Mi adta volna Ezékiás király aj- ■ kára az élete 15 évvel való meghosszabbítása hírének vé- ■ telekor az álmélkodás szavait: „Mit mondjak? Hogy szólott J nékem és Ö azt meg is cselekedé! Nyugton élem le éveimet J lelkem keserűsége utáni?” Megrendítő volt számára, hogy ' az Ur imádságára szeretettel kivonta lelkét a pusztulásnak ; verméből, mivel háta mögé vetette minden bűnét. (Ésaiás í 38:1—18.) A legtöbb imádkozó embernek torkán akadna a szó, lf ha egyszer igazán megvilágosodnék előtte, hogy az, amit ő mond, magához az Istenhez száll. Teljesen kiveszett az j fmádságos életünkből az a tudat, hogy szent területen, járunk. Pedig megannyi imádkozó ember előtt megjelenhet- - nék Mózes égő csipkebokra a nagy figyelmeztetéssel: „Ne s jöjj ide közel, oldd le a te saruidat, mert a hely, amelyen t állasz, szent föld/’ (II. Mózes 3:5.) Vagy gondolod, amikor futtában, hányaveti módon, j bólogatva, bizalmaskodva, gondolataidban egészen másutt kalandozva imádkozol, akkor tudatában vagy annak, hogy v az Isten színe előtt állsz? Már imádkozni merni is megrendítő dolog, hát még 3 annak megtapasztalása, hogy a hatalmas Isten válaszra is « méltatja gyenge szavamat. Kornéliusz megrendültén kér- •• dezi: Mi az, Uram? Hát még egy ilyen kicsiny emberrel h is szóba áll az Isten, annak is számon tartja a nevét? 4 ÉLŐ VIZ.1

Next

/
Thumbnails
Contents