Élő Víz, 1950

1950-június / 13. szám

Román ébredési ének qom- ro GcyöbreJms éje - ken 1 Jó - vei, ne hoqyj ma<j a mra (jyotrelmes éje ■ 'ten1 Révpartra hogy érhetnék, Oh én bűnös, szegény, [: Ha Te nem lennél vélem A vészek tengerén? :] Csak Benned van reményem, Kőszálam vagy nekem, [: ínségben erős váram, Halálban életem! :] Te vagy egyetlen vágyam, Szívem érted eped. \i Teérted, drága, áldott Megváltó szeretet. :] Jövel hozzám örökre, Jövel, s maradj velem! [: Szívem utánad vágyik, Sóvárog szüntelen. :] Románból fordította: KOVÁCS L. Krisztus bűntörlő kegyelmét. Azután csendesen bejött a szívembe Krisztus Ez ismét megtapasztalás. Olyasmi, mint amit szemünkkel látunk, ujjunkkal tappintunk. Bennem van valami olyan szerelem Krisztus iránt, amit még soha nem éreztem és olyan öröm és boldogság, amit eddig soha nem tapasztaltam. Lehet, hogy valami akadékoskodó azt mondja erre, hogy mindez: roman­tika, illúzió, pietizmus, szektárius rajongás, élmény- keresztyénség, stb., stb. Mit bánom én! Eleget éltem rajongásmentes keresztyén életet s akkor nem voltam Krisztusémost pedig az övé vagyok/“ Külön öröm az, hogy éppen a fiatalabb lelkészek között hódít Istennek Lelke A papi családok közül is többen is megújultak és a papnék találkozási alkalmain is látható a megelevenedésnek sok áldott jele. Az ébre­dés tüze átforr ásította a rendszeres papi találkozások alkalmait is A hivatalos gyűléseket is, lehetőleg ige és imaközösségben töltött áldott csendesnapok előzik meg és az Úr előtti elcsendesedés nyilvánvalóan, megtermé- kenyitőleg hat a hivatalos gyűlésekre is. * A papi megújulások biztos következménye, a gyü­lekezeti megújulás. Az ébredés első lépéseiben és külö­nösen innen távolról, a gyülekezeti megújulás nem mér­hető fel eléggé. Még csak általános jelek mutatják, hogy a megújult papi életek új igehirdetésében a só- várgó lelkek egyre nagyobb számban ismerték fel a Jó Pásztor hangját és ezért űz utóbbi időkben igen meg­növekedett a templomba jár ok száma Lelkiekre is áll az, hogy evés közben jön meg az étvágy! Frissebben folyik a templomokban az élővíz, buzgóbban keresik a szom- juhózó lelkek. De ezen túlmenően, a Lélek több gyüleke­zetben már összeszedte és állandóan szedegeti azokat, akik Jézus világosságában élnek és áldott ige- és imaközösségi alkalmak születnek ezeken a rendszeres találkozásokon. Akár csak nálunk, Erdélyben is. az induló ébredés erősen sürgeti a közösségi élet .soKjele kérdésének tisz­tázását. Hisszük, hogy az az Űr, aki elmegy és meg­menti az elveszett bárányt, gondoskodni fog a bárányok legmegfelelőbb gondozásáról. Hiszen ígérte, hogy az ö kezéből senki ki nem ragadhat minket. Biztatás ez az imaközösségeknek is. Ahol Istennek Lelke dolgozik, ott tűz támad és ennek a tűznek a fényinél kiviláglik, hogy mindig csak kevesen vannak az ébredés ügye mellett és a többség ellene van Az erdélyi levelekből az látszik, hogy ott eltekintve néhány véleménykülönbségtől, mindenki egy­ségesen vállalja a lelki ébredés kibontakozó vona­léit. Kétségtelen, van ennek magyarázata is, hiszen az erdélyi egyház olyan mint egy kis család, amelyben könnyebb a kérdésekben összhangban lenni. Azonban akármilyen kicsiny a család, az ige szerint a Lélek éb­resztésekor az elválasztó tűz el nem maradhat. Innen távolról nézve, úgy gondolom, az erdélyi ébredésnek kél körülménytől kell tehermentesítenie magát, mint olya­noktól, amelyek nem az evangelizáció munkájára bí­zattak. Az egyik az evangélizálás és a tanítás elhatáro­lása. — Az Űr némelyeket evangélistákul, némelye­iét pedig tanítókul adott. A gyakorlatban is az volt és ma is az a helyzet, hogy csak az újjonnanszületett em­ber életében érkezik el a keresztyén tanítás közlésének az igazi, Istentől rendelt ideje Ezekből következik, hogy az evangellizálás alkalmain nem kell mással tö­rődnünk. csak a. megfeszített Krisztussal és nem kell mást nyújtanunk, mint az Ö halálán szerzett bűnbocsá­natot és üdvösséget. A megtérő bűnös magától fog majd érdeklődni minden iránt, ami a Bibliát alaposab­ban és rendszeresebb módon ismerteti. A másik keveredési felület a liturgia. Az erdélyi gyülekezetek szinte kivétel nélkül bevezették a miénk­nél sokkal gazdagabb lutheri (Járosi Andor által készí­tett) liturgiát. Ez örvendetes gyülekezeti lépés. A ve­szély ott kezdődik, amikor ilyen egymásmellettiségbe kerül a kettő: melyik a fontosabb, a hasznosabb? Az ébredés vagy a liturgiái megújulás? Mindkettő fontos, de a maga helyén Az ember halott a megtéréséig és mit ér a halottnak a leggazdagabb liturgia? Ha ellenben feltámad a halálból s felragyog neki Jézus, akkor a fehérbeöltözöttek seregében már itt a földön örömmel üdvözöl minden olyan istentiszteleti formát, ahol fen­ségesen és örvendezve tör fel a megöletett Bárány éneke, dicsőítése. Az azonban egészen természetes, hogy a liturgia, nem mehet az ige hirdetésének rovására, mert a hívő ember éhes és szomjas szíve. Sátán által hajszolt élete, minden istentiszteleten még a liturgiái elemeknél is jobban sóvárog az evangélium prédikálására, az ige hallására. Amikor az ébredés emberei az evangelizációban csak a keresztről való bűnbocsánatot akarják együgyű módon hirdetni, ezzel nem tagadják sem a tánításnak, sem a liturgiái megújulásnak — a maguk helyén való — fontosságát, csak hűségesek szeretnének maradni az Űr legfontosabb és legelső megbizásához: evangéliumot minden embernek! Mi lesz a kezdődő erdélyi ébredésből? Ez az Űr dolga! Bajunk az múlik, hogy megakarunk-e maradni a nyomorult bűnös, koldus kegyelemre szorult állapotá­ban? A kevély, sem egyénileg, sem közösségbe tömörülve nem kap semmit, az alázatosnak pedig kegyelmet ad. Ez az ő törvénye! Az ébredés továbbhullámzását a fel­ébredtek alászállása és alázata segíti elő a léginkább. Az bizonyos, hogy nálunk is, erdélyi tetvéreinknél is. minél mélyebbre jutunk, annál messzebb harapózilc a Lélek lángja ' * Meg kell még emlékeznünk a többi egyházak hely­zetéről is: AZ ERDÉLYI SZÁSZ egyházat Isten nagyon meg­próbálta a háborúi folyamán. De a halál árnyékában lako- zók számára is felragyogott Krisztus világossága. Külö­4 ÉLŐ VÍZ

Next

/
Thumbnails
Contents