Élő Víz, 1950
1950-június / 12. szám
» vezérige. Amikor május 20-án megérkeztek Grönland partvidékére, nagyon meglepődtek a meztelen sziklák és a hófedte hegyek láttán. De a napi Ige most is csak biztatta őket: ,.Legyetek erősek és bátorodjék a ti szivetek mindnyájan, akik várjátok az Urat!“ (Zsolt. 31:25.) Sátort építettek maguknak és a visszatérő hajóval Stach Máté levelet küldött a testvérgyülekezetnek: „A kegyelemben és irgalomban gazdag isten az ő nagy szeretedében elvezetett bennünket erre a földre. Az ő nevében legyen érte dicsőség! Azt találtuk itt, amit kerestünk, nevezetesen pogányokat, akik semmit sem tudnak Istenről, hanem csak azzal törődnek, hogy minél több fókát, halat és rénszarvast ejtsenek zsákmányul. Meg akarjuk bizonyítani ez előtt a nép előtt, hogy van Isten, van Jézus és van Szentlélek, de sajnos még nem tudjuk az ő nyelvüket. Fel akarjuk őket keresni de nem tudjuk, hogy hol tartózkodnak. Ugyanis mindig a vadászzsákmány ny(Imában vándorolnak. Mi tudunk itt boldogulni, azonban a szívünket a lelkek mentésének a vágya füti, bár még el se kezdtük. Hisszük, hogy mikor eljön a pogány ok ideje, Grönland sötétsége ragyogó nappá, fagyos hidegsége forrósággá változik s a jégburku sziyek fölmelegednek és megoldódnak“. A testvérek hite az örök hó és jég sötét országában sokkal súlyosabb próbára tétett, mint azt ok csak sejtették volna. A yiyelvtanulás Egede lelkész vezetésével is igen nehezen ment, mert előbb dánul kellett megtanulniuk és azután foghattak hozzá a latin nyelv szabályaiba tört eszkimó nyelv tanulásához. Pestis aratott szörnyű eredménnyel a benszülöttek között. Belső egyenetlenség is gyengítették a testvéri frontot. Külföldi barátaiktól elszakadtak s az eszkimók nem adtak el nékik éleimi- szert.Fáztak és éheztek nagyon sokat. A gyakorlati kérdésekre vonatkozóan még csak meghallgatták őket az eszkimók, de amikor a lélek dolgára került a sor, indultak útjukra: „Nem kívánkozunk a ti mennyországotokba., mert ott nincsenefr fókák“. Gúny, csufondáros megvetés, sőt gyűlölet és fenyegetés jutott a misszionáriusoknak osztályrészül. Szerény sátrukban az evangéliumok fordításán dolgoztak, amikor egy csoport eszkimó lépett be. „Mi van abban a könyvben, amit írtok, — hangzott a kérdés és élénk beszélgetés kezdődött. „Ki teremtette az eget és a földet és az embereket?“ — kérdezték a misszionáriusok. „Nem tudjuk — volt a felelet. — de valami nagyon gazdag úr lehetett.“ S aztán egymás után mondották el a világteremtés és a bűnbeesés történetét és azt, hogyan jött Jézus a bűnösök megmentésére. Amikor Jézus szenvedésének és halálának történetét olvasták föl az evangéliumból, egy Kajarnak nevű eszkimó előbbre lépett es egész lényében mégindultan kérdezte: „Hogyan történt? Mondjátok el mégegyszer! Én is akarok üdvö- zülni!“ Beck János meglepődötten tekintett a kérdezőre, könnybelábadt a szeme és szent remegés áradt el az egész lényén, amikor újra beszélni kezdett Jézus szenvedéséről és az üdvözülés útjáról. Megindultság uralkodott a jelenlévőkön s az eszkimók kérték, hogy tanítsák őket Jézus ismeretére és imádságára. ígérték, hogy újra el fognak jönni. 1739. húsvétján már megkeresztelték az első eszkimó családot. Kajarnak lett Grönland zsengéje. S akkor megindult a jég. Az áldásnak valami csodálatos „Vagyok olyan legény mint te" Nem motoszkál néha ilyesféle gondolat a fejedben, mikor egy-egy bizonyságtevés, vagy egyéb szolgálat után más keresztyénekkel kezded magad összehasonlít- gatni? (Lehetőleg persze olyanokkal, akiket magadnál álábbvalóknak tartasz.) „Gyakorlott bizonyságtevő, kísértésekben erős, alázatos keresztyén, rutinírozott imádkozó vagyok, gazdag vagyok, meggazdagodtam, semfolyama kezdődött. 1747-ben már 140-en vették fel a ke- resztséget. f A protestáns missziónak soha nem látott lendülete következett. ~A számra kicsiny herrnhuti testvérgyülekezet 20 év alatt többet tett, és nagyobb eredményt ért el, az evangélium pogányok közötti terjesztésében, mint a reformált kereszténység 200 esztendő alatt. Nyugat- India és Grönland után Labradorban, az északamerikai indiánok között, Surinámban Dél-Afrika hottentottái, majd a lapok, szamojédok között Alaszkában, Kaliforniában, Nicaraguában. Jamaikában, Holland-Guayaban, Guineában, Algiriában, Egyiptomban, Konstantinápolyban, Kaukázusban, Perzsiában, Kelet-lndiában, a Himaláján, Ceylonon, Kínában és Ausztrália bennszülöttei között teljesítette Urának missziói parancsát,. 1922-ben 129 fő missziói állomásuk, kb. 102.000 keresztségben részesült missziói gyülekezeti tagjuk és 290 misszionáriusuk volt. Bár a herrnhuti testvér gyülekezet taglétszáma sokra később sem emelkedett, anyagi forrásaik soha nem apadtak el. A misszió munka a testvérközösség életébe lényegesen beletartozott. A gyülekezetre magára olyan sok áldás származott belőle, hogy nem lehet eldönteni, a misszió kapott-e többet Herrnhuttól, vagy Herrnhut a missziótól „VÍG ADÓZ ÁSSÁL Jő ELŐ KÉVÉIT EMELVE“. Az 1750-es években Zinzendorf egészsége romlani kezdett.A munkáját azonban mindvégig fáradhatatlanul ellátta. Élete utolsó napján különösen frissnek érezte magát és lelkesen beszélt a körülötte lévőknek: „Nem találok szavakat annak kifejezésére, mennyire szeretlek titeket. Szinte most vagyok igazán elememben. Hisz mi itt úgy élünk, mint az angyalok. Egészen úgy, mint a mennyben. Ki gondolta volna közülünk, hogy a Megváltó imádsága: Mindnyájan egyek legyenek, ilyen áldott módon beteljesedik közöttünk?“ Azután név szerint említett sok testvér, akik már áltálmentek az Ur örömébe és elmerengett azon, milyen nagy dolgokat is cselekedett közöttünk 30 esztendő alatt az Ur.“ Ki gondolta volna kezdetben, hogy a Megváltó ilyen kimondhatatlanul sokat tesz. Amit mi a magunk szemével láthattunk a gyülekezetben, Isten szétszóródott gyermekei között, sőt még a pogányok földjén is? A pogányok közül csak néhány zsengét mertem kérni és az üdvösségre jutottak száma ma már ezrekre emelkedik. Milyen hatalmas karaván lesz majd a Bárány körül csak a mi gyülekezetünkből is! Ezen a napon 1790 május 9-én a következő Ige volt a vezérige: „Aki vetőmagját sírva emelve megy tova, vigadozással jó elő kévéit emelve“. <Zsolt. 126:6.) Utolsó szavaival Zinzendorf az ágya szélén ülő Watte- wille Jánoshoz fordult: „Most megyek a Megváltóhoz. Teljesen kész vagyok. Ha az Ur tovább nem akar használni itt, boldogan indulok hozzá“. A búcsúvételre gyorsan közel száz hívő gyülekezett össze, mint gyermekek járultak az atyjukhoz búcsút venni, aki már beszélni nem tudott, hanem cstfk ragyogó tekintete vonult rajtuk végig és a feje intésével adta rájuk utolsó áldását. Még- egy békességtől sugárzó tekintet s azután lehunyta a szemeit, hogy majd csak a dicsőség honában nyissa ki ismét. A Hut hegy temetőjében egyszerű sírba helyezték el és sírkövére többek közt ezt vésték: „Arra hivatott cl, hogy gyümölcsöt teremjen, ami megmarad“. mire nincs szükségem.“ (Jel. 3:17). S az Ige így folytatja: ,,és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen . . Talán csak titkos gondolatban kószálsz tiltott területre, most azonban rendkívüli igyekezetét fordítasz arra, hogy valamiképpen napfényre ne jöjjön szíved titkos belseje (Ján. 3:20). Bárcsak megtanulnád viszont, hogy másokat magadnál szíved szerint különbnek tarts (Fii 2:3), magadat pedig a bűnösök közül az elsőnek! (I. Tim. 1:15). 6 ÉLŐ VÍZ
