Élő Víz, 1950
1950-június / 12. szám
BESZÁMOLÓ NAGYSZÉNÁSON március 12—17-ig volt az első evangélizáció Kemény Lajos püspökhe- iyettes szolgálatával. Az imaórai alkalmakon száznál többen voltunk, mig lecsökkent ez a szám kb. 80-ra, mert nem fértek be és siettek, hogy legalább a templomban legyen helyük. Egy órával a jelzett időpont előtt már csak állóhelyek voltak, ahonnan így is sokan mentek el szomorúan, mondván, holnap még korábban kell jönnünk, hogy beférjünk. Átlag 55U lélek volt minden este. Az evaugéilizáció Igéje Lukács 4:1—13. volt, Jézus megkísértése. Áldott alkalmak voltak a külön összejövetelek, asszonyok, leányok, férfiak, presbiterek részére. Ezeken is várakozáson felüli számmal vettek részt. Mikor az asszonyok összejövetele volt, alig lehetett észrevenni, hogy kimentek a templomból, pedig férfiak is sokan voltak, hiszen az ő összejövetelükön is a padsorok fele tele volt. Ezt külön megköszöntük Istennek, mert a férfiak kemónyszívűsége ismert. Az egész evangélizáció alatt valami szokatlan érzés vett erőt a gyülekezeten, sőt az egész falun. Akármerre mentem, mindenütt erről beszéltek. A dolgos emberek egésznapi munkája erre volt beállítva, hogy iparkodtak, reggeltől kezdve, hogy végezzenek a munkával, mert érezték Isten hívását, még azok is, kiket régen nem láttunk istentiszteleten sem. Azóta is látjuk őket templomban, bibliaórán, gyülekezeti napon. A mag kikelt s most nagyon sokat kell imádkoznunk, hogy a nap heve ki ne szárítsa a gyenge hajtást. Ezt kérjük azoktól is, kik e sorokat olvassák. Imádkozzanak miérettünk, egymás terhét, kísértéseit hordozván könyörgéseinkben, hogy Isten kegyelme még gazdagabban munkálkodhassék mikö- zöttünk is, ahol ez az evangélizáció az első volt ugyan, de hisszük, hogy nem az utolsó. A KISZSIDJNYI evangélizációról (március 26—április 2.) a következőkben számolok be Isten iránti sok hálaadással: Kiszsidány Kőszegnek kicsiny, 100 lelkes filiája, ahol még van némi nyoma a pietista ébredésnek, de nagyon mély hagyományos kegyessége is van. Csepreg szomszédfaluja. Majdnem minden házban olvassák rendszeresen a bibliát. Legalább is az öregek. Az evangélizációs héten végig 60— 70-en vettek részt. A betegeket és máshol munkában levőket leszámítva majdnem mindenki. A végén 61-en vettek úrvacsorát az utolsó estén, 8-an pedig betegágyon. A textus Laetare vasárnap óegyházi episztolája Zsid. 9:11—15. Emberi meglátás szerint a i. estén ragadott meg az Ige néhány lelket, amikor a holt cselekedetekről volt szó. Megdöbbenve vették észre, hogy minden kegyességük ellenére is kárhozatban vannak. Ez utána mindjárt kifejezésre is jutott egy esti háziáhítaton. Következő este jött az első asszony és kétségbeeseve tett vallást a bűneiről összejövetel után, A többi napokon ez folytatódott. Kilenc magángyónás és feláldozás volt. A j elek szerint ez azonos volt az életátadással. Az első asszonyt az evangélizáció végére anyósa és édesanyja követte. Szavaik szerint a fiatalasszonynak az egészen más boldog lelkiállapota volt rájuk az elhangzott Igén kívül a legdöntőbb hatással. Egy másik fiatalasszonyt pedig a férje követte a döntésben. Az életátadás komolysága abból is látszik, hogy haragosok kibékültek és most az Úrban testvérek. Morzsaszedésen kb. 20-an szólaltak fel és tettek bizonyságot az Úr Jézusban ezen a héten nyert bűnbocsánatról és új életről. A morzsaszedés annál kedvesebb volt a számomra, mert itt soha nem volt még evangélizáció. Konferencián sem volt még soha senki. Péntektől kezdve hirdettem, hogy morzsaszedéssel fejeződik be az evangélizáció. Vasárnap délben kérdezte meg tőlem a gondnok, hogy a morzsaszedés offertóriumot jelent-e. Így tehát a morzsaszedési felszólalásban semmi rutin nem volt még. Általános benyomásaim a következők: 1. A régi egyházi kegyesség, valamint a pietista ébredés ezzel összefonódva még él a gyülekezetben. Minden nagyon jól volt, csak éppen az üdvbizonyosság hiányzott. 2. Ami történt Zsidányban, az a régi magvetésnek az aratása. Magam egész héten át tusakodtam. Isten nagyon megmutatta a tehetetlenségemet ezen a héten. 3. Aggódom a kis csoport jövőjéért, mert a lelkész csak havonta tud kijárni és nincsen alkalmas vezetője a közösségnek. Jó lenne, ha közben más is ellátogatna oda. Magamról még annyit, hogy nagyon sok áldásban volt részem. Én kaptam a legtöbbet. Számomra ez minden eddigi evangélizációs szolgálatnál ál- dottabb volt. Én is megújulhattam a szolgálat közben. Weiler Henrik A BAKONYSZENTLÁSZLÓI gyülekezetben április 6-tól 11-ig volt az első gyülekezeti evangélizáció. Az evangélizációt Sümeghy József soproni vt. lelkész tartotta. Az evangélizációt Isten gazdagon megáldotta. A gyülekezeti evangélizáció áldásai már az első reggeli áhítat után megtartott imaközösségi órán megnyilvánultak. Egymás után nyíltak meg az ajkak buzgó imára és kérték az Ur áldását. A templom zsúfolásig megtelt mind az ünnepi istentiszteleteken, mind az esti evangélizációkon. A látogatások száma: 26 volt, mely alkalommal nemcsak a család, de a szomszédok is szomjas lélekkel hallgatták a közvetlenül hirdetett Igét. Külön összejövetel volt két-két alkalommal az iskolásgyermekek, az ifjúság, a férfiak és nők részére. A buzgóság az áldozatkészségben is megnyilvánult. A gyülekezetnek hitben való megmaradásáért és további ébredéséért imádságokat kérünk! DÉLSZABOLCSI KÖZÖSSÉGEK TALÁLKOZÓJA Április 30-án tartották a délszabolcsi közösségek második találkozójukat Nyíregyházán az aznap délelőtt felavatott gyülekezeti házban. Délsza- bolcs jellegzetes gyülekezet. Több kisebb és nagyobb egymástól teljesen különálló és távoleső gyülekezetből áll, s ezek önálló, egymástól független hitéletet élnek, összekötő kapocs az egyes gyülekezetek között a lelkész személye. Ezekben a gyülekezetekben az elmúlt év végén egyszerre volt evangélizáció kilenc evangélizátor szolgálatával. Az evangélizációnak és az azt követő gondos utómunkának gyümölcseképen mindenütt kis közösségek alakultak és ezek a közösségek igyekeznek egymással is felvenni s tartani a kapcsolatot. Már egy ilyen találkozó volt ez év januárjában, ez a mostani a második. Ez alkalommal hét különböző helyről közel százan voltak együtt férfiak, ifjak vegyesen. Megerősödést, új munkára erőt Hozott ez a Krisztus előtti elcsendesedés. TANÍTÓ JELLEGŰ EVANGÉLIZÁCIÓ volt április 16—22-ig Pesterzsébeten. Jézus váltságművének központi tényei elevenedtek meg. Emberré levése, lelki teste, az egyház, a nagy ellepvető (diabolos antikrisztus) s végül a mennyei Jeruzsálem, mint a váltság- mű teljessége és célja, volt az egyes esték igehirdetésének, illetve tanításának a tárgya. Istennek tetszett, hogy az evangéizációnak ezt az új „módját“ is megáldja, s Igéje hatalmasan munkálkodott a gyülekezet tagjai, de mások szívében is. Az utó- összejövetelek személyes kérdésekkel, gyakorlati problémákkal foglalkoztak. A szolgálatot Balikó Zoltán végezte. Az evangélizáeióval párhuzamosan a gyülekezeti teremben gyermekevangé- lizáció folyt flanelográffal. Itt Höl- vényi Magda szolgált. RÉPCELAKON augusztus 1—6-ig is lesz serdülő leánykonferencia a már közölt részvételi feltételek mellett. élő víz
