Élő Víz, 1950
1950-június / 12. szám
Hogyan született a bibliaolvasó vezérfonalunk? Május 26-án volt 150 esztendeje annak, hogy aherrn- huli testvérgyülekezet alapítója, a protestáns külmisz- sziói munka legnagyobb lelkesítője, Zinzendorf Miklós Lajos a szász választófejedelemség fővárosában, Drezdában, megszületett. Helyénvalónak tartjuk, hogy ebből az * évfordulóból kifolyólag emlékezetbe idézzünk egyet-mást az ő szolgálatban gazdag életéből s az általa elindított nagy lelki megmozdulás ajándékaiból. Mi magunk Zinzendorf örökségével s a herrnhuti testvérközösséggel legelevenebben a naponként használt bibliaolvasó vezérfonalon keresztül vagyunk kapcsolatban. Nem egészen érdektelen tudni, hogyan született meg az a gondolat, és lett a világ hívő keresztyénségének egyik legszorosabb összekapcsolójává a mindennap olvasott ugyanazon bibliai ige. 1728. május 3-án az énekórára összejött gyülekezeti tagoknak Zinzendorf Miklós a következő napra vezérigét adott. Ezzel vette kezdetét a napi igék használata. Dávid Krisztián az egyik herrnhuti hívő emlékezéseiben olvashatjuk: ezekről a vezérigékről akartuk egymást felismerni és megállapítani: harcolja-e mindegyikünk szabályszerűen a hit harcát, amint hogy háború idején a katonák is jelszót használnak egymásnak a felismerésére. Mivel pedig mi is állandó harcban állunk a külső és a belső világ ellen, nagy szükségünk van arra, hogy egy Lélekkel legyünk megitatvd és egyesült erővel tusakodjunk a sötétség hatalma ellen és így a győzelmet is elvehetjük. Bibliai igét választunk, ami legjobban illik a helyzetünkre és nyilvánvaló vezetést tartalmaz a számunkra. Énekóra után Zinzendorf, vagy valaki a testvérek közül rövid magyarázatot tart róla a jelenlevőknek s a következő reggelen egyikünk elviszi az igét minden herrnhuti otthonba. A testvérek bármiféle munkában vannak, erről a vezérigéről beszélgetnek, en-. nek az irányítását követik, hogy megmaradjanak ugyanazon az úton. A vezérige szertevivőjének nagyon jó alkalma van személyes kapcsolatba kerülni a családokkal és megismerni azok lelki állapotát. Mindjárt a kezdetben a testvérgyülekezet csodálatos erősítést és bátorítást nyert a vezérigékből. Mikor például 1728-ban megérkezett két testvérük bebörtönzésének a hire, a gyülekezet tagjai vezérigéje a következőképpen hangzott: ^Felette nagy az én örömöm, amikor hűséges maradhatok tehozzád!“ 1731-ben választottak először és nyomattak ki nyomtatásban is egész esztendőre szóló vezérigéket. 1744-ben a vezérigéket különösképen alkalmazták a külmisszióba induló gyülekezeti tagokra. Zinzendorf utolsó munkájaként az 17fíl-es esztendő vezérigéit szerkesztette. Halála után a testvérgyülekeiet vezetősége vette kezébe a vezérigék kijelölését és ekkor nyerte mostani formáját ez a tevékenység. Az igék kiválasztására a vezetőség ünnepi ülésre ül össze. Az asztalon kettőezer ótestamentumi ige van és mialatt mások imádkoznak, hogy az Űr Lelke által irányítsa a választást, a jelenlevők közül egy az esztendő minden napjára kihiíz egy Igét. Az Űjtestamentumi tanító Igét azután a kisorsolt Igéhez kapcsolódóan választják. Ugyancsak ezután állapítják meg a reggeli és esti olvasásra szánt hosszabb igeszakaszokat. A vezérigéket három évvel előre kisorsolják, hogy a bibliaolvasó iútmutató időbeli elkészüljön és a világ távoli részein munkálkodó misszionáriusokhoz is eljusson. A vezérigék minden évben megjelennek német, angol, francia, dán, svéd, cseh, finn, észt, olasz és magyar nyelven, sőt a külmissziói munkásokat szem előtt tartva, holland, angol-héber, eszkimó és szecsuana nyelven. A testvérgyülekezet az Űr kegyelmi ajándékának tartja, hogy ennek a kis könyvnek a megjelentetésével legalább kis mértékben is szolgálatot teljesíthet a Megváltó vég- rendelkezése beteljesedésének: ,,Hogy mindnyájan egyek legyenek!“ ^ „A SEBEGEK URA HARCI SEREGET &ZAMLAL“. 1732. augusztus 21-én indult el Herrnhutból Dober Lénárd gölöncsér és Nitschmann Dávid ács a gyülekezet megbízásával, hogy elsőként vigyék pogányok közé az evangéliumot. Koppenhágában a főkamarás csodálkozva kérdezte tőlük: „Hogyan fognak Önök boldogulni misz- sziói munkában Szent Tamás szigeténf (Nyugat India.) — „Rabszolgaként fogunk dolgozni a rabszolgák között“ — válaszolta Nitschmann. — Ahhoz nem kapnak lehetőséget“ — mondta a főkamarás. — Akkor gyakorolni fogom a mesterségemet“ — mondta el határoz ott an az ács és faragó. — ,,Az még lehet, de mihez k.ezd majd a gölöncsért“ — őt magam is eltudom tartani“ — állította az ács. — „Igaza van, ilyen alapon el fognak jutni akár a föld végső határáig is!“ / 1732. december 13-án kötött ki egy holland vitorláshajó Szent Tamás kikötőjében. Ott állt a két testvér és a napi vezérigére gondoltak: „A Seregek Ura harci sereget számlál.“ (Es. 13:4.) Bár aranyló napsugár csillogott az előttük lévő sziget gazdag növény világán, mindez mégse volt nagyon biztató és bátorító, mert vágyott kicsinynek és erőtlennek érezték magukat, ök nem látták az Ur harci seregét. Két szegény, gyenge bizony- ságtevö állott a megszámlálhatalan nehézség és ellenség előtt. Azonban nyitva volt az ajtó és ők átlépték a küszöböt. Előőrsök voltak ellenséges területen és tudták, hogy ez a harci vállalkozás könnyen életükbe kerülhet. De utánuk jönni fog a kiküldöttek egész hadserege. Igazuk volt. A napi Ige, amellyel indultak, nem hazudtoltatott meg. 180 esztendő alatt több mint 2400 testvérük indult el a misszió munka mezejére ,.BÁTORODJÉK A TI SZIVETEK!“ 1733 januán 19-én Stach Mátét, Stach Keresztélyt, Beck Jánost, Böhnisch Frigyest és Dávid Keresztélyt indította el a gyülekezet imádsággal és kézrátétel áldásával, hogy Grönland szigetén az eszkimók között szolgáljanak az evangéliummal. Koppenhágában már ellenféllel találkoztak. Itt sokaknak volt közvetlen értesülése azokról a mérhetetlen nehézségekről, amelyek között a norvég Egede János lelkész példátlan szívóssággal, de minden eredmény nélkül több mint 10 esztendeje küzdött. Mindenki reménytelennek látta, hogy ezek a tanulatlan emberek bármit is kezdhetnének az örök jég országában. Mikor azonban a főkamarás látta hajlíthatatlan küldetés- tudatukat és sziklaszilárd hitüket, melléjük állott és és azt mondta a királynak: „Ezek a tanulatlan fiatalemberek talán elérik azt, ami a lelkes és nagyképzettségű Egede Jánosnak nem sikerült. Isten az 0 országának munkájában mindig kicsiny s szerény értékű eszközöket használ a legnagyobb céljai megvalósítására.“ A misszió barátai közül egyre többen álltak rhelléjük, gyűjtést rendeztek, fölszerelési tárgyakat ajándékoztak nékik és így segítették őket az induláshoz. „Grönland szigetén házat építünk magunknak és földműveléssel foglalkozunk“. — mondották az indulók. „De hiszen Grönlandban egyáltalán nincsen fa“ — figyelmeztették őket. „Akkor beássuk magunkat a földbe és ott lakunk“, — válaszolták. Április 10-én jött el az indulás napja..„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés“ (Zsid. 11:1) szólt 'hozzájuk biztatóan a napi
