Élő Víz, 1950
1950-június / 12. szám
AZ EVANGÉLIKUS EVANGÉLIZÁCIÓ LAPJA Szentek közössége A keresztyén hit nem egyes emberek ügye. Mindig közösséget teremt és közösségben él. Isten gyermekévé egyenként születünk, de érett keresztyénné csak testvéri közösségben, Isten gyermekeinek nagy, lelki családjában növekedhetünk. Egyáltalán nem a hitbeli erő jele, ha valaki nem érzi szükségét annak, hogy keresse a testvérek közösségét, ellenkezőleg, lelki elferdülésre, a keresztyén élet valamely fontos tényezőjének a hiányára mutat az ilyesmi. Az újonnanszületés által idegenné leszünk ebben a világban: más Atyának a gyermekévé, más országnak a polgárává. S ebből ered, hogy vonzódás támad a szivünkben ugyanazon Atya gyermekei és ugyanazon ország polgárai irányában. Láthatatlan, de mégis valóságos kapcsok kötnek össze bennünket; erősebbek, mint a vérségi és a barátsági kötelékek. Az Istentől születettek keresik és megtalálják egymást. Valami egészen különös új érzékszerv irányítja őket ebben. Melyik keresztyén ne tapasztalta volna ezt egészen ismeretlen, soha nem látott emberek irányában. Az első percekben már úgy vagyunk egymással, mint régi ismerősök, sőt testvérek; egy Atyának a gyermekei. A szentek közösségében közös alapra kerül mindenki. Sehol se vagyunk annyira egyenlők, mint Isten színe előtt. Mindnyájan vétkeztünk és Isten dicsősége nélkül szűkölködünk. Mindnyájan Isten ingyen való kegyelméből igazultunk meg a Jézus Krisztusban való váltság által (Róm. 3:23— 24.) A kegyelem fundamentumán minden nagyság összeomlik, minden választófal ledől és leszünk igazán egyek. De ezek a kegyelem alapjai! Amikor erről a fundamentumról letérünk, akkor nyomban emelkednek újra a választófalak. A bűnös által sóvárgott kegyelem mindig egyforma, de az önigazság mértéke mindig különböző. A Jézus bűntörlő vérére szorulók teljesen egyek tudnak lenni, de a saját érdemeikre építők között mindjárt vetélkedés és rangsorolás van. Legyen ez akár hierarchia, melldöngető egyháziasság, vagy a hívők osztályozása. A szentek közössége nemcsak keresztyén tanítás, amit hinnünk kell, hanem valóság, amit minden igaz keresztyén megtapasztal. Itt „nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Jézus Kriztusban.“ (Gál. 3:28.) Krisztus népe között nincsen faji vagy nemzetiségi különbség. Tanúja voltam, mikor keresztyén gyűlésen hollandok és indonézek együtt imádkoztak a népük között dúló háború megszűnéséért; németek és franciák tudtak egyek lenni Jézus Krisztus megszentelő akaratának a keresésében; csehek, szlovákok és magyarok rendezték Isten színe előtt vitás 'ügyeiket és kölcsönös bűnvallás után egy szívvel-lélekkel tudtak imádkozni az igazság és szeretet érvényrejutásáért népük között is. — A faji gyűlölet tombolása idején is sok hívő tapasztalhatta meg valóságnak, hogy közéjük nem tudott gátat emelni a gyűlölködés, habár két nem zetséget (Ef. 2:14.) képviseltek is. Társadalmi, műveltségbeli és osztálykülönbségek is eltűnnek a szentek közösségében. Az a Jézus Krisztus, aki a történelem legnagyobb társadalmi szakadékát áthidalta és a szökött rabszolgát gazdájának a testvérévé tette (Filem. 16.), azóta is megbizonyította ezt a hatalmát, amikor szegényt a gazdaggal, műveltet a tanulatlannal, alkalmazottat a főnökével igazán testvérévé tett nem csupán az istentisztelet vagy bibliaóra tartamára, hanem a hétköznapi életre is. Sokunk számára felejthetetlen, amikor az egyik gyenesi konferencián az egyetemi tanár a koldusasszonyt bátorította testvérként a bizonyságtételre. A szentek közösségében elveszíti kísértő voltát a nemek különbsége is, amiből pedig annyi veszedelem, romlás és bűn származik. Jézus Krisztus vére megtisztítja a nemeket és megtisztítja a szívet. Persze ehhez az kell, hogy a mi óemberünk a halálba kerüljön, a test cselekedetei a Lélekkel megöldököltessenek és a test az indulataival együtt megfeszíttessék, hogy Jézus Krisztus valóban be- tölthessen bennünket az Ö Lelkének teljességével, különben öncsalás és gyászos kudarc lesz az ősz- t ÉLŐ VÍZ 1 VI. ÉVFOLYAM 12. SZ. 1950. JUNIUS 4.
