Élő Víz, 1950
1950-június / 12. szám
tályrészünk. Sokan megfeledkeztek már arról az Isten népében, hogy különböző nemhez tartoznak. — Wrede Matild, a börtönök angyala, írja le naplójában, hogy egy alkalommal az egyik íe- gyenc-gondozotfját nagyon felindult állapotban találta a cellájában. Izgalomtól remegve rohant fel s alá a cellában s amikor Wrede Matild végül rá tudta venni, hogy árulja el felíndultságának az okát, azt mondta: két év óta ma láttam először nőt az udvari séta alkalmával. Pedig az alatt a két év alatt a fiatal bárónő nagyon sokszor bekopogtatott a cellájába Jézus követségében. Rajta soha nem vette észre, hogy a másik nemhez tartozik. A szentek közössége mindig az ige- és imaközösségben lesz valóságossá. Ahol ketten-hárman Jézus nevében együtt vannak, ott ígérete szerint az Úr Jézus is jelen van. És osztogatja ajándékait, adja bőséggel az áldást. A Szentlélek is így öntetett ki először a tanítványokra, amikor mindnyájan egy akarattal együtt voltak (Csel. 2:1). A gyüNehézségek, lehetetlenségek hegye tornyostil elénk. Ha hitünk csak akkora, mint a mustármag, nemcsak Isten elé vihetjük azt, hanem a Megváltó hatalma teljességében parancsolhatjuk• néki mi magunk: „Kelj fel és ugorj a tengerbe!“ — és úgy lesz. Az utunkat álló erősgyökerű fának is mondhatjuk: „Szakadj ki tövestül!“ Nem arról van tehát szó, hogy a hegyen át utat vágjunk vagy a fa ágait levágjuk és a fejszét gyökerére vessük, hanem arról, hogy hitben mondjuk nekik: Ugorj a tengerbe! Szakadj ki tövestül! Kedves Testvér, a nehézségeknek egész hegye lehet az életedben, de Isten meg akarja adni neked is a hit isteni jutalmát, hogy az Űr dicsőségére eltüntesse ezeket a hegyeket és fákat. Hogyan nyerhetünk ilyen hitet? Először azt kell tudnunk Isten igéjéből, hogy mi a hit tulajdonképen. „A nem látott dolgokról való meggyőződés.“ Sokan várnak áldásokra, amiket Istentől kértek, de közben így panaszkodnak: Semmi jelét nem látom a me ghallg altatásnak! Az ilyen nem hit. Az igazi, valódi, kitartó hit nem kutat jelek után. Hit alapján bizonyos abban, hogy eljön a meghallgattatás előbb vagy utóbb. Az igazi hit biztos, erős alapon áll: Isten szaván és ígéretein, nem függ attól, amit látunk vagy hallunk. Áldott legyen az *Űr ezért! Ha semmit sem látunk, de bizalommal nézünk az Úr arcába, akkor mondhatjuk neki: „Segíts, hogy hitem által dicsőíthesselek Téged, mindegy, hogy meddig tart ez a próba. Ha te, Uram, eltűrheted, hogy tekintélyed csorbát szenvedjen azok előtt, akik engem figyelnek, akkor én is. A te tekintélyed, hűséges Uram, nem picradhat sokáig homályban, benned bízó gyermekedet igazolni fogod és tudom, hogy hitem szerint fog történni minden“. „A hit reménylett dolgoknak a valósága.“ Amint valódi hitem van egy Isten ígéretén alapuló ügyben, abban a pillanatban az enyém az, és Isten már kinyújtotta a karját, amely nem rövidült meg, és mindent megtett értem. Ha hited megegyezik Isten szavával és akaratával — és csak ilyen feltétel mellett nyerhetjük el az igazi hitet, — akkor megmozdíthatod Isten karját. Amint van hited, már valami elvégeztetett, a dolgok azonnal megváltoznak. Most már csak az a kérdés, hajlandó vagy-e továbbra hinni Istenednek, hogy máris megváltozott minden, hajlandó vagy-e akkor is, ha hitedet meglekezetben is akkor ismétlődött meg a Szentlélek erejének a teljes kiáradása, amikor egy szívvel- lélekkel felemelték szavukat Istenhez (Csel. 4:24— 31), és beteltek mindnyájan Szentlélekkel. A ma keresztyénségének nem az evangélizácíó, nem is az ifjúság közötti misszió, vagy a szeretet- munka, még kevésbbé az egyház anyagi életének a rendezése a döntő kérdése, hanem a szentek közössége. Az egyház szolgálata, jövendője azon fordul meg, hogy igazán eggyé tudnak-e lenni azok, akik a Krisztuséi. Ahol egyakaraton vannak, ott a hívők imádsága mindig meghallgatásra talál, ott bőséggel árad ki Istennek a Szentlelke és nem hiányzik semilyen kegyelmi ajándék. Ahol együtt lakoznak az atyafiak, csak oda küld áldást az Úr és életet örökre. (Zsolt. 133.) Te sóvárgod-e igazán ezt a közösséget? Kész vagy-e vállalni és szolgálni? Az Úr nagy dolgot készít ezen keresztül neked, gyülekezetednek és az egész magyar keresztyénségnek. próbálja? — Vagy visszaesel régebbi hitetlen állapotodba, kétségeidbe? Róni. 4:12-ben hasznos és fontos igét olvasunk a hitben járókról: „... követik Ábrahám hitének nyomdokait“ — azaz lábnyomait. Ügy örülök ennek a kifejezésnek! Hiszen mi olyan gyenge kicsi gyermekek vagyunk, hogy a hit útját csak kicsi lépésekben tanuljuk járni. Mikor gyermekem járni tanult, először csak kicsit lépett és el is esett, de lassan-lassan úgy megtanult járni, hogy már nem esett el, sőt szaladni is tudott. Isten pontosan tudja, milyen gyengék és balgatagok vagyunk. Atyai, sőt anyai szíve van és ért hozzá, hogyan tanítsa gyermekeit járni, örök karjainak isteni erejével támogat meg és a drága hitben egyik lépést a másik után téteti meg velünk. így vezetett engem is lépésröl-lépésre. Drága, bátorító hangja mindannyiunknak kiáltja: Lépjetek Ábrahám hitének lábnyomaiba! Ábrahám az összes hívők Atyja volt és amint te az első kicsiny lépést megtetted az Istenben való bizalom ösvényén és hittél Neki valamiben, amit nem láttál, de amiről tudtad, hogy a tied, mert Isten megígérte: akkor biztos lehetsz abban, hogy lépésenként tovább fog Isten vezetni, ha megengeded Néki. Róm. 4:17 megmutatja az első lépést: Hitte, hogy^Isten „azokat, amelyek nincsenek, előszólítja, mint meglévőket“. Tűlnagy lépésnek tűnik ez neked? Azt gondolod, ez az utolsó lépcső a hit létráján? Ha olyan hitről hallasz, amely nem látott dolgokra vonatkozik, azt gondolod, hogy már a legmagasabb hitlépcsőre jutott el az élőr hívő? Pedig ez a legelső lépés, mert ha a nemlétezőket nem úgy szólítjuk elő, mintha meglennének, akkor egyáltalán nincs hitünk! Ábrahám hit által eggyé lett Istennel, aki a nemlétezőt elhívja, mint meglévőt. Isten ezt teremtő erejével teszi és Ábrahám, Isten királyi gyermeke is megteheti hitből — és megteszi! Soha ki nem fáradok abban, hogy a hitnek ezt az első leckéjét gyakoroljam, Teljesen rá kell állnunk erre az alapra és semmi körülmények között nem szabad azt elhagynunk. Isten felhatalmaz téged is arra, hogy amit hited ügy ismert fel, hogy azt Ö neked szánta, azt hívd elő, mint valóságot, mint meglévőt akkor is, ha semmit sem látsz belőle. Hinned kell, hogy megvan, még ha a föld vagy a pokol minden hatalmassága az ellenkezőjét bizonyítaná is. Óh Istenem, jelentsd ki ezt ne2 ÉLŐ Víz 1. A hit természete A HIT TITKAIBÓL
