Élő Víz, 1950
1950-április / 9. szám
Elveszített erő ,,És monda Delila: rajtad a filiszteu- sok, Sámson! Mikor pedig- az az 6 álmából felserkent, mondta: Kimegyek most is, mint egyébkor és lerázom a kötelékeket; mert még nem tudta, hogy az Ür eltávozott őtőle.“ ' (Bírák 16:20.) Bármennyire rángatta is Sámson, nem volt képes letépni magáról a köteleket, amelyekkel a filiszteusok megkötözték. Az eddigi megtapasztalásai semmit sem segítettek, akármennyire rájuk hagyta is magát. Mert elveszítette azt a rejtett forrást, amelyből eddigi győzelmes életéhez erőt nyert. Az Úr eltávozott Sámsontól. Új erő áradásának biztosítékát nem a korábbi tapasztalatai jelentették, hanem az Ür, akinek odaszentelte az életét. Amikor az Úr kilépett az életéből, akkor nem rendelkezett tovább azzal az erővel, amellyel addig szét tudta tépni a filiszteusok köteleit. A tegnapi erő nélkül lehetetlenek a tegnapi megtapasztalások. Az erő tartóssága mindig az Istennel való tartós közösséghez van kötve. Csak a kipróbált hitéletből árad tartósan az erő. Mert az a forrás, amelyből a hit erőt vesz, nem az emberi képesség, hanem az isteni cselekvés. Azért az igazi hit mindig csak az isteni cselekvés talaján bizonyul meg. Nem merül ki a saját erőlködésében, hanem, megtanul lépést tartani Isten cselekvésével. Ezért van az, hogy mindig olyan mértékben legyőzhetetlen, amilyen mértékben Isten cselekvésének az áramában van benne. Ennek a hitnek a hordozói bármilyen nyomorúságokba és nehézségekbe kerültek is, mindig nagyobbnak bizonyultak, mint környezetük. Újra és újra megélték a drága Ige igazságát: ,,A világ elmúlik, és annak k'vánsága is, de aki az Isten akaratát cselek- szi, megmarad örökké." (I. Ján. 2:17.) Akármilyen kicsinyek és észrevétlenek voltak is a világ szemében, akármilyen megvetően és lekicsinylőén bántak is velük, amit az isteni erőből magukban hordoztak, az legyőzte a világot, s a legmagasabb és elmúlhatatlanabb értékeket közvetítette az embereknek. De ezek az isteni erők elveszhetnek. Ez az a megrendítő tragédia, amit az írás intőén szemléltet nekünk Sámson életében. Lélekben kezdte az életét és testbe hullt vissza. Nem bizonyult meg ki- próbáltnak. Hogyan is juthatott idáig? Nem maradt az, ami kora ifjúságától volt: az Úrnak odaszentelt! Meg van írva róla serdülő korából: „És megáldotta őt az Ür és kezdte az Urnák Lelke őt indítani." (Bir. 16:24—25). S amikor felnőtt, Isten esetről-esetre szabad?4ást adhatott rajta keresztül az ő súlyosan szorongatott népének. Iz- ráel bírája lett Sámson. Az ő idejében különösen nehéz misszió volt ez. Kormányozni mindig nehéz, de különösképpen nehéz olyan időben, amikor kiveszett a népből az igazságos kormányzás megértése. Sámson idejében mindenki azt tette, amit akart. (Bír. 17:6.) Bírói missziója igen kevés megértésre talált felebarátai körében, annyira, hogy készek voltak őt kiszolgáltatni a filiszteusoknak. Élete harcát egyedül kellett megharcolnia, anélkül, hogy támaszra talált volna a társainál. A baj azonban mégis csak az volt, hogy nem maradt az Ür odaszenteltje. A szeme lett végzetessé az életében. Végiglegeltette a földön, s a világ lányainak a szépsége tetszett meg neki. Ha ezen az úton nem is vesztette el mindjárt az erőt, utoljára mégis odajutott Sőrék völgyében ahhoz a Delilához, akinek az ölében képes volt elrejtett erejének a titkát elárulni. Amikor a filiszteusok fejedelmei megtudták, hogy beleszeretett Delilába, felmentek hozzá, és ezt mondták néki: ,,... Tudd meg, miben áll az ő nagy ereje és miképpen vehetünk rajta erőt... és mi mindenikünk adunk néked ezerszáz ezüst sik- lust." (Bír. 16:5.) A fejedelmi ajánlat kísértése nagyobb volt, mint Delila szerelme Sámson iránt. Az asszony nem nyugodott addig, míg ki nem vette belőle erejének titkát, hogy elárulja a filiszteusok fejedelmeinek. Mindig ez volt az az út, amelyen Isten ellenségei az isteni erő hordozóinak elerőtlenítésére törtek. Mihelyt az ellenség észreveszi, hogy az életünk és az erőnk más, magasabb forrásból árad, meg akarja találni ezt a forrást, s el akar tőle vágni bennünket. Tőlünk nem fél, de fél attól az erőtől, amely nagyobb nála, s amely legyőzhetetlenné tesz bennünket. S mindezideig minden Delila titkos szövetségben állt lelkünk ellenségeivel, és adott pillanatban kész volt kiszolgáltatni bennünket a világnak. A kötelékek, amelyek Delilát a filiszteusokhoz kötötték, erősebbek voltak, mint azok, amelyek Sámsonhoz kapcsolták őt. Sámsonnak Delilával való kapcsolata így lett számára hurokká. Dédelgette ezt a kapcsolatot, amelynek olyan nagy ára volt, s egy- szercsak elcsábult rá, hogy erejének a titkát elárulja. Amikor Isten odaszenteltjei elkezdettek a világ ölén pihenni, még mindig a világ szolgaságába jutottak. Ügy éppen, amint mihelyt megtudták a filiszteusok Sámson erejének titkát, levágták a haját, kiszúrták a szemeit, s vasraverve Gázába vitték, ahol őrölnie kellett a fogházban. Ilyen tragikusan végződött Sámson útja, amelyen kapcsolatot keresett a világgal. Mihelyt nem Isten erejében uralta ellenséges környezetét, az lett az ő urává s megmaradt erőit a saját szolgálatára használta ki. A világ barátsága és a világgal való közösség Isten népét mind máig is kimondhatatlanul koldussá és nyomorulttá tette. Mihelyt összeálltak a világgal az Istentől születettek, elveszítették azokat az erőiket és javaikat, amelyeket addigi életükben az Istennel való közösségből nyertek. Amikor Lót felhagyott a jövevénység életével Kanaán földjén, s kedvesebb lett neki Sodorna kapujában sátorozni, hamarosan harcba keveredett s elvesztette minden javait, amelyeket addig Ábrahámmal való közösségben a hit útjain nyert. Csak a Jézussal megfeszített s Tőle függő élet talaján találja meg a hitünk azokat az életfeltételeket, amelyekben megerősödhetik és megbizonyulhat. A kipróbáltságnak és erőnek az élete csak az Istennel való zavartalan közösségben gondolható el. Aki ezt a forrást élveszíti, az — mint egykor Sámson — ma is a világ bűnének szolgaságában végzi. Csak amikor Pál apostolnak megfeszít- teiett a világ és ő is a világnak, lett az Úrnak azzá a legyőzhetetlen apostolává, aki által a zsidókat a törvénytől és a görögöket a filozófiától megszabadította s Jézus Krisztus evangéliumához köthette. Isten népe csak annyira hord magában magasabb erőket, mint a világ, amennyire magába fogadja azokat az isteni erőket, amelyek felé a világnak élő vtz 5
