Élő Víz, 1950
1950-április / 9. szám
nincs íeivevő szerve. Aki újonnanszületett, az a világ lényétől elszakadt, s új életfeltételeivel a kegyelemnek és az Istentől függő életnek a talajára jutott. Jézus ezért fogja össze tanítványai számára az egész evangéliumot pár szóban: „Maradjatok én- bennem, — - mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek!" (Ján. 15:4—5.) Persze, nem mindig asszony az, aki Isten odaszentel tjei számára Delilává válhatik. Sokaknak a vagyon, másoknak a tudás, ismét másoknak a művészet, vagy ki-ki maga tudja, mi lett életében azzá a zátonnyá, amelyre ráfutott a lelkűk. A szívük úgy csüggött valamin, hogy a világ ölébe vonla őket. Sámson ideje óta sokan veszítették el ezen az úton az erőt, és merültek alá világtól függő viszonyba, világ rabságába. Minden bukdácsoló és meg nem bizonyult életre pedig rendkívül jellemző az, hogy mint Sámson, megkísérli lerázni a hurkokat úgy, amint annak- előtte cselekedte. De már nincs hozzá erő. Akárhogyan is végzi tovább azt, amiben előzőén isteni élet erői nyilatkoztak meg, nem jut többre annál a tehetetlenségnél, ami bekövetkezett. Isten erejét lehetetlen kifejtenünk, ha Isten ereje már elhagyott, magasabbrendű életet lehetetlen árasztanunk, ha az önmagunkban megaludott. ’ Bármennyire magátólértetődők is ezek az igazságok, Krisztus egyházában mégis éppoly kevéssé szívlelik meg ezt úgy az egyesek, mint az összeség. Ha egy mozgalom Jézus Lelke által kezdte s Isten erejében munkált, ám később a kísértésekben elbukott és testben végezte, — mégis ritkán változtatott a formáin és szokásain. Rázta tovább, mint azelőtt tette, jóllehet, semmi erő sem volt benne, mert az Úr eltávozott a mozgalomból. Kár a sok pénzért Alkalmilag elhangzanak számítások arra vonatkozólag, hogy milyen sok pénzbe kerül egyetlen pogány megtérése. Az ember előveszi azt a számot, amit évenként áldoznak erre a célra, ezt elosztja az egy évben keresztyénekké lettek számával és készen van a számítás. Nyilvánvaló, hogy némely embetr sajnálja a sok pént. Sőt egyesek egyenesen felháborodnak ilyen nagy pazarlásért. Miért kell ezt a sok pénzt a messze' idegenbe küldeni? Nincsen elegendő pogány itt a közelünkben? Nem volna-e jobb ezzel a pénzzel az ínségeseket némileg segíteni? Ezekre a kérdésekre három pontban adjuk meg a feleletet, és egy negyedik pontot meggondolásra. 1. Amikor Mária egy szelence drága nárdus kenetet töltött ki Jézus lábára és törölte meg azt saját hajával, akko csak Júdás volt az, aki felháborodva szólt: „Mire való ez a tékozlás? Mert eladhatták volna ezt a kenetet drága áron, és adhatták volna a szegényeknek“. De az evangélista megjegyzi: „Ezt nem azért-mondta, mintha néki a szegényekre volna gondja“. — Az Ür Jézus takarékos. Ezreket lát vendégül és a maradékot is össze- gyiijteti. De ahol a szeretet Neki hoz áldozatot, ott még azzal adja rá áldását: „fagyjátok őt békében!“ 2. Egy cipésznek egyszer meg kellett hallania, miképpen ütközött meg egy alkalommal egy képzett ember a nagy missziói kiadásokon. A cipész szerényen csak ennyit jegyzett meg: „Csak csendesen, kedves uram, magától egy fillér sincs a kiadásban“. 3. Jézus egyszer így szól: ,,Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall?“ Az Ö értékelése szerint tehát egyetlen lélek nagyobb érték, mint az egész világ. Sőt a pénznek a legnagyobb összege is értéktelen, ha azáltal csak egy És még egy valami különösen jellemző ebben az állapotban. Azt olvassuk Sámsonról: „még nem tudta!" Csak a mindent eldöntő pillanatban ismerte fel Sámson, hogy az Ür eltávozott tőle s az erőt elveszítette. Rendszerint csak a szolgálatban, s az élet döntő harcaiban mutatkozik meg, hogy vannak-e még bennünk isteni erők, avagy nincsenek. Beszédünk, buzgóságunk, szolgálatunk, imádságunk, bizonyságtételünk külsőképpen még egészen annak az időnek a vonásait mutathatja, amelyben az Űr velünk volt, — pedig már eltávozott. Mások veszik csak hamarosan észre, hogy már nem áradnak belőlünk azok a világot legyőző erők, amelyekben azelőtt testvéreinket szolgáltuk. Az a legfájdalmasabb, ha valaki, aki elveszítette az Erőt, még mindig azt képzeli, hogy árad belőle. Amidőn Izráel egykor, Hóseás napjaiban a régi Jehova-hittel együtt fiatal erejét is elveszítette, a prófétának így kellett szólni népéhez: „Idegenek emésztik erejét, de ő nem veszi észre. Ősz hajjal is hintve van már, és azt sem veszi észre." (Hós. 7:9.) Aki úgy véli, hogy még erő származik belőle, jóllehet, Isten ereje nem lakik benne, az már vallásos illúziókban él. Az Erőhöz való visszatérés, a hit életének a gyógyulása csak ott gondolható el, ahol az ember felismeri, hogy szegény és mezítelen lett. Amikor Sámson tudatára jutott a gyalázatának és tehetetlenségének, csak akkor kezdett lassanként visszatérni a régi ereje. Mialatt a világ Isten népének tehetetlenségében gyönyörködik, azalatt növekednek a megalázott Sámson fürtjei. De mennyi szívfájdalmat és szégyent takaríthatott volna meg Sámson, ha maradt volna, ami volt: az Úr odaszenteltje! lélek volna megmenthető. Különösen ha az a te, vagy hozzátartozód lelke Volna. 4. Milyen hihetetlenül nagy összegeket követel ésemészt fel a bűn. Számoljunk csak egyszer azokkal a csillagászati összegekkel, amiket az elmúlt háború lopott ki a zsebünkből, nemcsak készpénzbe^, hanem megrongált ingatlanban is. Ezek olyan nagy összegek, hogy kifizetésükre évtizedek kellenének, ha egyáltalán kifizethetők. Milyen nagy áldása lenne ezzel szemben a világnak, ha ennek a kimondhatatlan tartozásnak csak egy részét fordítottuk volna az evangélium terjedésére, rombolás helyett építésre, áldásra pusztítás helyett. Egyébként ezt mondja mindenek Teremtője: „Enyém az ezüst és az arany!“ Az enyém — nem a tiétek. Ebből szeretne a pogányok szükségére is áldozatot látni. Kedves Olvasó! Ne engedd, hogy sajnálattal töltsön el a sok pénz, inkább a pogányok nyomorúsága. Reád is bízta az egyház Ura és a világ Üdvözítője az evangélium terjesztésének ügyét. Engedd, hogy hű sáfárnak találtassál! AZ EVANGÉLIKUS MISSZIÓ gyermekbibliakörvezetők számára havi missziói munka- Programmot készül kiadni körlevél formájában. A műn- kaprogramm példányszámának megállapítása céljából kérjük mindazokat a gyermekbibliakörvezetőket, akik maguk is missziói felelősséget éreznek és ezt a felelősséget a gyermekek között is ébresztgetni akarják, közöljék nevüket és címűket mielőbb az Evangélikus Misz- szióval, (Cím: Evangélikus Missziói Intézet, Nagy tárcsa. U. p. Kistarcsa.) 6 ÉLŐ VÍZ
