Élő Víz, 1950

1950-április / 8. szám

jól teszed. Harapj csak bele a húsvéti valóság kenyerébe! Inkább vedd kosaradba az első darab mellé a másodikat is. Ennek h ú-sv é t i félelem a neve. Ne gondold, hogy ettől Mária Magdaléna, Salóme és a többi asszony is megmenekült. Ép­pen a lenyűgöző valóság, hogy üresen ta­lálják a sírt, hogy a kezükben marad a drága kenet, hogy a levetkezett gyolcsot lelik csu­pán, hogy Jézusnak a felállásáról, feltámadásá­ról kell hírt hallaniok, éppen ez kelti bennük a félelmet!' Első érzésük nem az öröm, hanem a félelem. Nem mernek benn maradni a sírboltban, ki­jönnek és futnak, ahogy a lábuk bírja. Parancsot kaptak, hogy vigyék a hírt és valami rettentő remegés lepecsételi az ajkukat. Az egyik evan­gélista az eksztázis szót is használja rájuk. Vagyis önmagukon kívül voltak, belezavarod­tak a tényékbe; a csodálatosnak az a foka ra­gadta el őket, amelytől meghűl bennünk a vér, végigfut gerincünkön a hideg, megborzaszt! Így csak Is t e n t ő 1 szokott félni az em­ber, az ő isteni csodatetteinek megtapasztalása­kor, midőn közvetlenül érezzük az Isten kezét működni, midőn Isten jelenlétének a szentsége, felsége ijeszt meg, midőn az utolsó ítéletből történik meg előre valami. Izrael várta a napoknak végén a feltámadást. Krisztus is be­szélt róla életében. Az asszonyok se tagadták, ezt. De hogy Jézusban már most előre megtör­tént, hogy az utolsó idők végső eseményei kez­detüket vették: ez félelmetes volt számukra! Csak vedd egyszer szó szerint a húsvéti történetet mint valóságot és te is remegni fogsz! Nézd, mily nagy temető a világ! Menj ki egy délután a nagyvárosi temetőbe: mily sok neked 10—15 gyászoló menetet végignézni. Aztán gon­dolj a világ milliónyi millió temetőjére. Aztán arra, hogy a temetés évezredek óta folyik. Mil- liószor és százmilliószor ugyanaz a tapasztalat, mindenütt és mindenkor: vég, halál, enyészet, por. És csak egy, egyetlen egy esetben a föl­támadás! Nem borzadsz bele!? Az újságába, a nagyságába, az isteniességébe?! Hogyan, hogy a haláltól megborzadsz, ho­lott milliszor ismétlődik, márpedig, ami ismétlő­dik, megszokottá válhatik; a feltámadás halla­Iszonyat „Iszonyat az igazaknak a hamis ember, és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.“ (Péld. 29, 27.) Befogadtad már valósággal a szívedbe Jézust, aki teljesen át akarja venni életed irányítását? Remél­hetőleg jól tudod, hogy csak két eset lehetséges. Ha befogadod Őt, hatalmat kaptál (Jn. 1, 1'2), s iszo­nyodnod kell a bűntől (Róma 12,' 9), s a gonosz ember­től. („Gonosz“ az, akinek életében Jézus nem lett úr, aki számára néni lehetett személyes megváltóvá.) Néha vi­szont az történik veled, hívő testvérem, hogy vissza­gondolsz az egyiptomi húsosfazekakra, a régi élet úgy­nevezett örömeire. Megirígyled a hitetlent, hogy annak tára pedig egykedvűen tovább mégy? Csak úgy, hogy a halált valóságnak veszed, a feltámadást pedig eddig még nem nézted valóságában! Ettől a félelemtől nem kímélhetlek meg hús- vétkor, csak vedd a kosaradba. De ha azt aka­rod, hogy szét ne vessen, tégy bele egy harma dik darab kenyeret is: a húsvéti hitét. Húsvét félelmét csak a hit győzheti le. Hús­vét valóságát csak a hit képes elfogadni. Történet, esemény Krisztus Urunk feltáma­dása, csakhogy isteni történet, isteni csoda­élmény. Történeti és történetfeletti valóság. Más, mint mondjuk a mohácsi vész vagy Napo­leon száműzetése.1 Ezeket józan ésszel senki két­ségbe nem vonhatja. Krisztus feltámadása is valóságos történeti esemény, mégis hit nélkül senki el nem fogadhatja. Előbb volt a feltámadásról a hí r, csak azu­tán jelent meg Jézus tanítványainak. Avégett történt ez így, hogy hittel lehessen megragad­ni. Megjelenni is csak a választoltainak jelent meg, Pilátusnak, Heródesnek és a főpapoknak nem. Tamásnak azt mondja: boldogok, akik nem látnak és hisznek. Már akkor a legtöbben a puszta hírnek kellett, hogy higgyenek, nem a szemöknek. A feltámadás kétszer kettő-négy módjára so­ha senkinek nem bizonyítható. Nem azért, mert valóság nélkül szűkölködik, hanem csak azért, mert oly isteni valóság, melyet egyedül hittel lehet megragadni. Mint ahogyan a színt csak a szemünkkel foghatjuk fel, a fülünkkel soha, akkép Krisztus feltámadását is csak a hitünk­kel, semmi egyébbel. Krisztus feltámadásának története •ezért oly védtelen is századok óta. Mindig volt, aki tagadta, csúfolta: a hitelen ember. Ugyanakkor mindig voltak s lesznek, akiknek életét az élő Krisztus újította meg s erről nem hallgathattak. Az asszonyok is megszólaltak később, félelmük örömre, ujjongó hitre változott. Ez a hit a Szentlélek adománya. Te is meg­nyerheted. E' sorok olvasása közben is. Csak ne légy gyáva, ne szórd el kosarad megszentelt kincseit. Inkább oszd ki házad- népének. Énekeld el a küszöbön: A Úr feltáma­dott! Halleluja! Halleluja! S várd rá a vissz­hangot: Bizonnyal feltámadott! Bizonnyal fel­támadott! Ámen. „szabad“ csalni, paráználkodni, hazudni, gyűlölködni, a maga útján járva önmaga helyett Jézitst megtagadni, s Jézus helyett önmagát követni. Neked viszont — gon­dolod talán — „muszáj“ mindezektől tartózkodni, hosz- szú igehirdetéseket „végigszenvedni“, szorgalmasan iűiádkozni, igét olvasni, s ami a legkellemetlenebb, bi­zonyságot tenni. Nem iszonyat előtted a gonosz, hanem irigylés tárgya. ‘ Ha nem vagy Jézusé, akkor az iszonyat előtted, aki magát megtagadva Jézus akaratát igyekszik teljesíteni, s szinte elég a szolgálatba)i, mert a Krisztus szerelme szorongatja. Te azonban lelkiismereted fialtatására túl- > zónák tartod azt, aki komolyan veszi, hogy van üdvös­ség és kárhozat. Ha iszonyat előtted az, aki valóban át­adta magát Jézusnak, akkor nem vagy az övé! Új szivet viszont te is kaphatsz tőle . . . \ 2 ÉLŐ VlZ

Next

/
Thumbnails
Contents