Élő Víz, 1950
1950-április / 8. szám
jól teszed. Harapj csak bele a húsvéti valóság kenyerébe! Inkább vedd kosaradba az első darab mellé a másodikat is. Ennek h ú-sv é t i félelem a neve. Ne gondold, hogy ettől Mária Magdaléna, Salóme és a többi asszony is megmenekült. Éppen a lenyűgöző valóság, hogy üresen találják a sírt, hogy a kezükben marad a drága kenet, hogy a levetkezett gyolcsot lelik csupán, hogy Jézusnak a felállásáról, feltámadásáról kell hírt hallaniok, éppen ez kelti bennük a félelmet!' Első érzésük nem az öröm, hanem a félelem. Nem mernek benn maradni a sírboltban, kijönnek és futnak, ahogy a lábuk bírja. Parancsot kaptak, hogy vigyék a hírt és valami rettentő remegés lepecsételi az ajkukat. Az egyik evangélista az eksztázis szót is használja rájuk. Vagyis önmagukon kívül voltak, belezavarodtak a tényékbe; a csodálatosnak az a foka ragadta el őket, amelytől meghűl bennünk a vér, végigfut gerincünkön a hideg, megborzaszt! Így csak Is t e n t ő 1 szokott félni az ember, az ő isteni csodatetteinek megtapasztalásakor, midőn közvetlenül érezzük az Isten kezét működni, midőn Isten jelenlétének a szentsége, felsége ijeszt meg, midőn az utolsó ítéletből történik meg előre valami. Izrael várta a napoknak végén a feltámadást. Krisztus is beszélt róla életében. Az asszonyok se tagadták, ezt. De hogy Jézusban már most előre megtörtént, hogy az utolsó idők végső eseményei kezdetüket vették: ez félelmetes volt számukra! Csak vedd egyszer szó szerint a húsvéti történetet mint valóságot és te is remegni fogsz! Nézd, mily nagy temető a világ! Menj ki egy délután a nagyvárosi temetőbe: mily sok neked 10—15 gyászoló menetet végignézni. Aztán gondolj a világ milliónyi millió temetőjére. Aztán arra, hogy a temetés évezredek óta folyik. Mil- liószor és százmilliószor ugyanaz a tapasztalat, mindenütt és mindenkor: vég, halál, enyészet, por. És csak egy, egyetlen egy esetben a föltámadás! Nem borzadsz bele!? Az újságába, a nagyságába, az isteniességébe?! Hogyan, hogy a haláltól megborzadsz, holott milliszor ismétlődik, márpedig, ami ismétlődik, megszokottá válhatik; a feltámadás hallaIszonyat „Iszonyat az igazaknak a hamis ember, és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.“ (Péld. 29, 27.) Befogadtad már valósággal a szívedbe Jézust, aki teljesen át akarja venni életed irányítását? Remélhetőleg jól tudod, hogy csak két eset lehetséges. Ha befogadod Őt, hatalmat kaptál (Jn. 1, 1'2), s iszonyodnod kell a bűntől (Róma 12,' 9), s a gonosz embertől. („Gonosz“ az, akinek életében Jézus nem lett úr, aki számára néni lehetett személyes megváltóvá.) Néha viszont az történik veled, hívő testvérem, hogy visszagondolsz az egyiptomi húsosfazekakra, a régi élet úgynevezett örömeire. Megirígyled a hitetlent, hogy annak tára pedig egykedvűen tovább mégy? Csak úgy, hogy a halált valóságnak veszed, a feltámadást pedig eddig még nem nézted valóságában! Ettől a félelemtől nem kímélhetlek meg hús- vétkor, csak vedd a kosaradba. De ha azt akarod, hogy szét ne vessen, tégy bele egy harma dik darab kenyeret is: a húsvéti hitét. Húsvét félelmét csak a hit győzheti le. Húsvét valóságát csak a hit képes elfogadni. Történet, esemény Krisztus Urunk feltámadása, csakhogy isteni történet, isteni csodaélmény. Történeti és történetfeletti valóság. Más, mint mondjuk a mohácsi vész vagy Napoleon száműzetése.1 Ezeket józan ésszel senki kétségbe nem vonhatja. Krisztus feltámadása is valóságos történeti esemény, mégis hit nélkül senki el nem fogadhatja. Előbb volt a feltámadásról a hí r, csak azután jelent meg Jézus tanítványainak. Avégett történt ez így, hogy hittel lehessen megragadni. Megjelenni is csak a választoltainak jelent meg, Pilátusnak, Heródesnek és a főpapoknak nem. Tamásnak azt mondja: boldogok, akik nem látnak és hisznek. Már akkor a legtöbben a puszta hírnek kellett, hogy higgyenek, nem a szemöknek. A feltámadás kétszer kettő-négy módjára soha senkinek nem bizonyítható. Nem azért, mert valóság nélkül szűkölködik, hanem csak azért, mert oly isteni valóság, melyet egyedül hittel lehet megragadni. Mint ahogyan a színt csak a szemünkkel foghatjuk fel, a fülünkkel soha, akkép Krisztus feltámadását is csak a hitünkkel, semmi egyébbel. Krisztus feltámadásának története •ezért oly védtelen is századok óta. Mindig volt, aki tagadta, csúfolta: a hitelen ember. Ugyanakkor mindig voltak s lesznek, akiknek életét az élő Krisztus újította meg s erről nem hallgathattak. Az asszonyok is megszólaltak később, félelmük örömre, ujjongó hitre változott. Ez a hit a Szentlélek adománya. Te is megnyerheted. E' sorok olvasása közben is. Csak ne légy gyáva, ne szórd el kosarad megszentelt kincseit. Inkább oszd ki házad- népének. Énekeld el a küszöbön: A Úr feltámadott! Halleluja! Halleluja! S várd rá a visszhangot: Bizonnyal feltámadott! Bizonnyal feltámadott! Ámen. „szabad“ csalni, paráználkodni, hazudni, gyűlölködni, a maga útján járva önmaga helyett Jézitst megtagadni, s Jézus helyett önmagát követni. Neked viszont — gondolod talán — „muszáj“ mindezektől tartózkodni, hosz- szú igehirdetéseket „végigszenvedni“, szorgalmasan iűiádkozni, igét olvasni, s ami a legkellemetlenebb, bizonyságot tenni. Nem iszonyat előtted a gonosz, hanem irigylés tárgya. ‘ Ha nem vagy Jézusé, akkor az iszonyat előtted, aki magát megtagadva Jézus akaratát igyekszik teljesíteni, s szinte elég a szolgálatba)i, mert a Krisztus szerelme szorongatja. Te azonban lelkiismereted fialtatására túl- > zónák tartod azt, aki komolyan veszi, hogy van üdvösség és kárhozat. Ha iszonyat előtted az, aki valóban átadta magát Jézusnak, akkor nem vagy az övé! Új szivet viszont te is kaphatsz tőle . . . \ 2 ÉLŐ VlZ
