Élő Víz, 1950
1950-április / 8. szám
/ Hús vét vagy Páska? f. Nomen est ómen — mondották a régiek: a névből következtetni lehet arra is, aki vagy ami viseli azt a nevet. Hát valóban, ünnepeink neveiből is sokat következtethetünk „keresztyénségünk-‘-re. Hogy mennyire névleges, testies a keresztyénségiink. A mi Urunk, Jézus Krisztus dicsőséges feltámadásának, a Szentlélek kitöltésének, az „(ír napjának“ az elnevezése nálunk „vasárnap“, ékes bizonyságául annak, hogy névleges keresztyénségiink, amely elvilágiasodva hétköznapjaiban annyira elszakadt Istentől, ráadásul még az Ür napját is lefoglalta szórakozásai, evilági céljai számára s annyira általánosan e napon tartotta a vásárokat, hogy a nap neve is „vásárnap“, vasárnap lett. Ugyanígy vagyunk a húsvéttal is. A csodálatos, isteni cselekvésekről tanúskodó keresztyén ünnepek között talán ez a legcsodálatosabb: ekkor törte meg az Üdvözítő a halál hatalmát, amely mint a bűn zsoldja, mérhetetlen és örök gyászt jelentett az egész emberiség számára. E nélkül minden-minden hiábavaló: „ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is... még bűneitekben vagytok... (I. Kor. 15:14. 17.) — E^'az ünnepünk az, amelyet nem csak emléknapként állapítottak meg, hanem évenként változó időpontjával még az első húsvétnak bibliai időpontjához alkalmazkodik. — Anélkül, hogy többi nagy ünnepünk jelentőségét a legke- véshhé is kisebbítenénk, azt kell mondanunk, liogy húsvét tulajdonképpen az egyetlen drága főünnepünk. Ez adja a keresztyénségnek a minden más vallás fölé emelkedő páratlanságát. És mindebből mit mutat az ünnep neve? Semmit! Sőt, homlokegyenest az ellenkezőjét! Húsvét neve any- nyit árul el, hogy ez a névleges keresztyénségben a húsvétel ideje. Ezen a napon a hazug módon kényszeredetten vagy sehogyan sem tartott hatheti böjt után végre fölkerül az asztalra a főtt sonka, kolbász és nagy mohósággal magunkhoz vehetjük a húst, úgy megtölthetjük vele a kendőnket, hogy a szent napok tiszteletére még az utcákon is láthatók itt-ott az elrontott gyomor undorító következményei. S ugyanilyen mohósággal eshetünk a kibőjtölt szórakozásoknak Is. Talán hotránkozva olvasod e sorokat: Ilyesmit leírni egy cvangélizáciös lap nagyünnepi számában! Nos, akkor benned a Sátán maga botránkozik épji azért, mert leleplezzük őt! Jegyezd meg: Isten előtt sohasem a bűn leleplezése, hanem annak az elkövetése a botrányos. A Sátán szerint pedig fordítva: járhatunk feslettségben, bűnben, Isten előtti képmutatásban, — jaj, csak le ne leplezzék, mert az botrány! Röviden: tehát ez ünnepünk neve is szépen elárulja annak a „keresztyénségnek“ és „kereszténységnek“ az életét, amelynek innen kapta nevét legnagyobb ünnepe. Lehet ezt további farizeusi csürés-csavarással kimagya- rázni, védeni, leplezni de mégis áruló marad ez a név! — Szóval akkor ez a keresztyénség? Ez a mi nagy ünnepünk? ó, nem! Épp azért írjuk a sorokat, hogy rádöbbentsen: éppen nem ez a keresztyénség, csak a névleges keresztyénség ünnepe a név és tartalomszerinti „húsvét“! II. Az igaz keresztyénség ünnepe a Páska, Ez a szó azt jelenti: átmenetei, elmenetel. Az Ür Jézus vált- ságművét jelképező egyiptomi kivonulásban a tizedik csapásnak aina borzalmas éjszakáján átment az öldöklő angyal Egyiptom földjén és elment az izraelitáknak a megölt ártatlan kis bárányka vérével meghintett ajtai mellett öldöklés nélkül, míg Egyiptomra ez halált jelentett. Ennek következménye volt tehát, hogy Izráel is átmehetett a robot, bűn, halál Egyiptomából, a „szolgaság házából“, a „vas kemencéből“ az ígéret földére, Kánaánba- — Azután a mennyei At\a csodálatosan beteljesítette ezt az előképet az Ür Jézusban. Már Ésaiás prófétánál több, mint 70« évvel előre megjövendölte, hogy majd fog jönni egy igazi ártatlan Bárány, akinek éppúgy semmi köze sincs „Egyiptom“ sok nyomorúságához, bűneihez, mint annak az egyiptomi kis báránynak, és mégis meghal a Bűnegyiptom, a világ bűneiért. És akik az Ö bűntörlő vére alatt találtatnak majd e világ éjszakájának az ítéletet megérő éjfelén, akik ezt elfogadták hit által, azoknak sem kell elveszniük e világgal, hanem általment a halálból az életbe. Annak van Páskája, átmenetele, üdvbizonyossága: „bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete v á n és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre“ (Ján. 5:24); „megszabadított minket a sötét- ség („egyiptomi sötétség“) hatalmából és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába, akiben van a mi válságunk az Ö vére által, bűneinknek bocsánata.“ (Kol. 1: 13—14.) „Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe...“ (I. Ján. 3: 14.) „a mi Páskánk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk“ (I. Kor. 5: 7., eredeti szöveg). Azért így ünnepelj (I. Kor. 5:8)! Húsvétot vagy Páskát ünnepelsz-e? Általinentél-o már a halálból az életbe? Újonnan- születtél-e? Van-e üdvbizonyosságod? E hitben vagy-e? Hited kezdete-e a feltámadáshit, vagy' nehezen, esetleg sehogyan sem elfogadható bizonytalanság? Ha mindezekre nem tudsz határozott, boldog, valóságos megtapasztalásban Isten üdvtényére alapuló igent mondani, akkor Te legfeljebb csak „húsvétot“ ünnepelsz, de nem páskát. Akkor legfeljebb az ünnepi lakoma „húsvétele“ számodra ez az ünnep, de nem az „átmenetei“. Akkor bármilyen „vallásos“, „buzgó“, vagy „theologus“ létedre mégiscsak névleges keresztyén vagy. És akkor még mindig a kárhozatban vagy. s ha az „átmenetei“ idejében meg nem történik Veled, abban is maradsz. Gondolkodj Isten előtti becsületes alázattal ezen ... Segítség! — kiált kétségbeesetten a vizbefúló, s ki sem tartja túlzásnak, ha a társaság úszni és menteni tudó tagjai min dent otthagyva segítségére siet, de azt sem, hogy a szerencsétlen komolyan veszi a már torkán bugyborékoló vizet. Neked viszont nem tetszik az, ha valakinek mindennél fontosabb és egyedül szükséges dolog (Lk. 10, 42), hogy újonnanszülessen, megmeneküljön, vagy, hogy lelkeket mentsen. 'De ha ez így van nálad, nem gondolod, hogy meg kellene térned?
