Élő Víz, 1950

1950-március / 6. szám

BŰNÖS: Uram, miért szegezték kezedet, lábodat ke­resztre? (Zsolt. 22, 16. Jn. 20, 25.) KRISZTUS: Hogy kezeddel igazságot cselekedj és lá- boddal a békesség útját járd. BŰNÖS: Uram, miért éppen a Koponyák hegyén fe­szítettek meg? (Mt. 27, 33.) KRISZTUS: Hogy bizonyos lehess afelől, hogy ha­lálom élet a halottaknak. BŰNÖS: Uram, miért kóstoltál méreggel kevert ece­tet? (Mt. 27, 34.) KRISZTUS: Hogy angyalok kenyerét ehesd és élet vizét ihasd. BŰNÖS: Uram, miért mondtad a keresztfán: „Elvé-. geztetett“. (Jn. 19, 30.) KRISZTUS: Hogy megtudd: hálálom által a törvény betelt és váltságod végbement. BŰNÖS: Uram, miért lett olyan nagy sötétség szen­vedésed és felkiáltásod idején? (Mt. 27, 45.) KRISZTUS: Hogy ezáltal megszabadítsalak a sötét­ség örök láncaitól. (2. Pét. 2, 4. Júd. 6.) BŰNÖS: Miért szegeztek széttárt karokkal keresztre? KRISZTUS: Hogy téged nagy szerelemmel magam­hoz kapcsoljalak. BŰNÖS: Uram, hogyan nyerhette el az üdvösséget az a lator, aki azelőtt sohasem cselekedett jót? KRISZTUS: Hogy meglásd, hogy halálom mekkora hatalom a megtérő bűneinek bocsánatára, hogy egy bű­nösnek sem szabad kétségbeesnie. BŰNÖS: Uram, miért ajánlottad lelkedet szent Atyád kezébe? (Lk. 23, 46.) KRISZTUS: Hogy megmutassam: te is így csele­kedjél, mikor eljön utolsó órád. BŰNÖS: Uram, miért hasadt ketté a templom kár­pitja halálod óráján? (Mt. 27, 51.) KRISZTUS: Hogy megmutassam, hogy a lévitai tör­vény nem válaszfal többé zsidó és pogány között, ha­nem az ég útja megnyílt minden hívőnek.. (Ef. 2, 14. Zsid/ 10, 19—20.) BŰNÖS: Uram, miért indult meg a föld és hasa- doztak meg a sziklák halálod óráján? (Mt. 27, 51.) KRISZTUS: Mert megrendültek halálomon és a bű­nös szivek keménységén. BŰNÖS: Uram, miért nem törték meg lábszáradat, mint a melletted kivégzett latrokét? KRISZTUS: Hogy megtudd: egyebet nem követhet­tek el rajtam, mint ami meg volt jövendölve. (2. Móz. 12, 46. Zsolt. 22, 19. Zak. 12, 10.) BŰNÖS: Uram, miért döftek dárdát oldaladba? (Jn, 19, 34.) KRISZTUS: Hogy ezáltal utat, találj szívemhez. BŰNÖS: Uram, miért nyíltak meg a sírok szent ha­lálodkor? (Mt. 27, 52.) KRISZTUS: Hogy megjelentsem: halálom által dia­dalmaskodtam a halálon s halálra sebezve legyőztem a halált. BŰNÖS: Uram, miért temettek el? (Mt. 27, 60.) KRISZTUS: Hogy ezáltal bűneid soha fel ne támad­janak ellened szolgáló bizonyságul. BŰNÖS: Uram, miért támadott fel tested? (Mt. 28.) KRISZTUS: Hogy bizonyos lehess afelől, hogy min­den bűnödet eltöröltem és megigazultál. (Róm. 4, 25r „Odaadatott bűneinkért és feltámasztatott megigazulá- sunkért.“) BŰNÖS: Mit adjak, Uram mindezért? KRISZTUS: Szeresd Teremtődet és változzál új te­remtéssé! (Gál. 6, 17. 2. Kor. 5, 17.) (Részlet B a i 1 y: Praxis Pietatis, azaz Kegyesség­gyakorlás c. könyvéből, melyet angolból magyarra for­dított Medgyesi Pál 1636-ban.) CityUHtyOk U&XÖU — Menjetek azért a kereszt­utakra és akiket csak ta­láltok, hívjátok be a me­nyegzőre. Máté 22: 9­Vasárnap délutánonként szoktam kimenni a K—i cigánytelepre. Isten küldött közéjük először még a nyár folyamán. Első látogatásom alkalmá­val még együtt volt a törzs. Azóta több, mint hat hónap telt el. A Nagypapa meghalt, egyik család put­rija az esőzés következtében össze­omlott. Mi lesz most a családdal? Ki­lenc rajkó lakás nélkül — a legki­sebb alig féléves. Most nem segít Is­ten? Hát mégsem igaz annak a ci­gányéneknek az a sora, hogy „Ö gondoskodik jó lakásról“!? Pedig mi­lyen szépen hangzik! Isten keze azonban most sem rövi­dült meg. Valóra vált az ének. Még az ostrom alatt lerombolódott egy téglagyár, most .ennek egy épségben maradt kemencéjében talált menedé­ket a pereputty. Most már ebben a kemencében ke­restem fel ezt a családot. Kicsi, sö­tét cellaszerű lakás, de jó meleg. — Mindjárt szeget vertek a falba, hogy legyen hova akasztani a kabátomat. Székkel is megkínáltak volna, de az csak egy van az egész törzsnek és líú&ztus követségébe* az ott maradt a telepen. A prices szélén szorítottak égy helyet, s köz­ben aggodalommal figyelték, vájjon leülök-e a kétes tisztaságú „ágyne­műre“. Leültem. Zsebemből egy sze­let csokoládét vettem elő, és szét­osztottam a rajkók közt. A kis két és féléves Panni egyre azt hajtogatta, hogy még, még. « Ezután makarónit főztünk. (A Zel­ler lelkészné vezetése alatt álló ham­burgi cigánymisszió közbenjárására Svájcból érkezett egy kilenc kilós csomag a magyarországi cigányok részére. Volt benne zsír, liszt, meg cukor is.) A nagyobb fiú vízért sza­ladt. Sonka néni elmosta az edénye­ket. Egy-két szóból kész lett a finom vacsora, Sonka néni berántotta a le­vest, én meg leszűrtem a tésztát, az­tán jól meglekvároztam, és rászór­tam vagy három marék cukrot. A „Jöjj, Űr Jézus, légy vendégünk .. .“ elmondása után körül álltuk a lábost és megkezdtük a vacsorát. A leves kicsit erős volt, de hamar elfogyott. Utána jött a lekváros makaróni. Ilyet még nem ettek a purdék, de még fel­nőttek se nagyon. Vacsora után egy cigánygyerek kíséretében visszaindultam a ci­gánytelepre. Itt is főztünk egy lábos tésztát. Közben Jézusról beszélget­tünk. Már régebben beszéltem egy fiatal háromgyermekes cigányasz- szonnyal, aki sehogysem akarta el­hinni, hogy a halálon túl élet van. Mikor végre el tudta fogadni, hogy ezután a földi élet után kezdődik csak az igazi, akkor örömében, hogy ő meglátja az édesanyját mégegy- szer, szinte nem tudott hova lennL Azelőtt soha nem állt még ilyen va­lósággal előtte az örökélet. Azok közt, akik olvasni tudnak* evangéliumokat osztottam szét. Meg­ígérték, hogy olvasni fognak belőle. Egy tíz év körüli gyermek azzal jött hozzám, hogy adjak néki is, de még nem tud olvasni. A másik meg azt mondja, hogy ő fog imádkozni az­ért, hogy én sokszor kimehessek kö­zéjük. Amikor először mentem hoz­zájuk, Jézust még csak úgy ismerte, mint a „betlehemi Jézuska“. Most már tudja az egész telep, hogy Jé­zus Isten Fia, aki meghalt a mi bű­neinkért. Sokan köztük szeretnének egészen Jézusé lenni, de nagyon ne­héz a környezet miatt, mert bizony vannak olyanok is, akik csak addig szeretnek a közelembe lenni, amíg van valami nálam, mikor Jézusról kezdek beszélni, elmennek máshova. Látszólag nem nagy eredménnyel fo­lyik köztük a munka, de Isten meg­áldhatja még ezt a munkát is és ad­6 élő víz

Next

/
Thumbnails
Contents