Élő Víz, 1950

1950-március / 6. szám

hat a cigányok közt is ébredést. Bár csak látná meg végre az egész ke- jesztyénség, hogy néki kötelessége van a cigányokkal szemben. Vájjon hány hívő ajakról hangzik fel értük imádság? Nem darab kenyérre vágy­Evangélizáció a Kunágotán a falu szélén, külön- állva húzódnak meg azok a kis föld­házak — alig 26—28 —, ahol a falu cigányai laknak. Ritkán fordul meg náluk idegen, a falubeliek alig gon­dolnak rájuk. Közel másfél évtizede volt ott egy igen népszerű fiatal plé­bános, aki kijárt közéjük, szerette és tanította őket a Krisztus ismeretére rövid ideig, míg el nem került a fa­luból. Emlékezete lassanként megfa­kult közöttük, de talán éppen ennek az első magvetésnek nyomában sarjadt az Ige Utáni vágyakozás szívükben és fiaik szívében, úgyhogy nem állhat­ták ellene. Ami mindennek következ­ménye lett. arról egy kunágotai gyü­lekezeti munkás a következőkben számol: „1949 decemberében egy vasárnapi istentisztelet után közölte velem egyik testvérem, hogy várnak bennünket a cigányok és még ma ki kell men­nünk hozzájuk. Kicsit gondolkodóba ejtett,- de az Űr parancsát hallva (Márk 75:15—16) engednem kellett és el is indultam hozzájuk. Amint a gödröket megláttam, melyek elkülö­nítik a falutól a kis cigányviskókat, akkor már nem is a cigányokra gon­doltam, hanem az Úr Lelke arra irá­nyította figyelmemet, hogy Jézusnak mennyire meg kellett alázkodnia éret­tem! Ott kellett hagynia a mennyei dicsőséget, hogy engem bűneim sötét, mélységes gödreiből kimentsen. Ilyen gondolatokkal érkeztünk a házhoz, ahova két kis mezitlábos fiú vezetett bennünket. Lábuk a hóban liláskékre fagyott, de ők ezzel mit sem törődve boldogan szaladtak előre és nagy hati- gosan kiáltozták: „Itt jönnek már! Itt jönnek már!“ Beléptünk a kicsiny házikó ajta­ján s pár perc múlva úgy megtelt a ház az Ige után vágyakozó cigányok­kal. hogy le kellett venni a szoba aj­taját azért, hogy a konyhába kiszo- rultak is hallhassák Istennek üzene­tét. Kb. 50 személy lehetett jelen, akik mindnyájan szomjas lélekkel valóság­gal itták az Igének minden szavát, kimeresztett, könnyes szemük is er­ről beszélt. Drágák ezek az emberek az Űr előtt, mert egytől-egyig bűnösnek vallják magukat. Aki .az Igét szólta előttük, annak is el kellett szégyelnie magát, amikor cigánytestvéreink szivéből fel­tört az őszinte, mélységes bűnbánat. Amíg az Ige hangzott, feltört a szí­nak a cigányok csupán, hanem sze- retetrö. Isten igéje 6zól minden meg­kegyelmezett bűnöshöz: Menjetek az­ért a keresztutakra, és akiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőre.“ (Máté 22: 9.) G. J. Nagy tárcsa. cigányok között vekből a sok-sok kérdés: Hogyan ta­lálhatjuk meg Jézustt Élni szeretnénk örökké! De hogyan lehetséges ez? Nem akarunk a kárhozatban örökké szenvedni! Mit tegyünk? Áttérjünk? vagy mit és hogyan csináljuk, hogy ne jussunk a pokolba? Igehirdetés után megtanulták az ,,Óh gyertek zengjünk éneket a drága Úr előtt“ kezdetű dalt. Boldogan énekeltek s mi, akik közöttük voltunk, úgy éreztük, mintha Indonéziában lettünk volna. A mi drága cigány testvéreinken megnyugodott Istennek Lelke. Boldo­gan, túláradó örömmel vettünk köl­csönös búcsút. Egy hét múlva ugyanabban az idő­ben ismét kimentünk. Amint a gödör­höz értünk, hallottuk az ének drága hangját és boldogan siettünk a ránk örömmel várakozó kedveseinkhez. El­mondtam nékik igehirdetés után, hogy életem legboldogabb idejét meg­térésem után ebben a kis cigány- viskóban éltem át ővelük és drága Urunkkal együtt. Visszhangzott a válasz: hát még mi, akik még Jézus­ról ilyen sok szépet soha nem hallot­tunk. Bennünket a magyarok mesz- szire elkerültek. Templomba sem jár­hattunk, mert látja, hogy vagyunk. Hát igen. Nagyon szomorúan kellett látnom, hogy hideg télben kicsi gyer­mekeket meztelenül, éhesen hordoztak. Kire bízta Urunk ezeket az elhagyot­takat? Nemi vagyunk mi felelősek ér­tük? Mi eszünk, iszunk, melegszünk Jézus Krisztusban, és nem is fáj né- künk, hogy miattunk nincsen Jézu­suk, eledelük és ruházatuk. Jó len­ne, ha nagyon komoly figyelmezte­tésnek vennénk az Űr küldő szavát, és komolyan, hűségesen elindulnánk a kirekesztett, elkülönített drága ci­gány testvéreinkhez és oda-szeretnénk őket a Krisztus keresztje alá, hogy Urunk örvendezhetne a mi engedelmes munkás életünkön. Azóta is minden héten meglátogat­juk a mi testvéreinket. Az Űr kegyel­me készített egyhetes drága evangéli- zációt. amin minden este résztvett 40 —50 közülök. Amikor lelkész is jött ennek keretében hozzájuk, még annál jobban csodálkoztak és örültek, hogy Krisztusban egyek lehetünk mindnyá­jan. A záró összejövetelen 14 lélek tett bizonyságot, akiknek nagy része nem is járt iskolába és mégis szinte hi­bátlanul elmondták, hogyan fogad­ták el Jézust. Az idvesség útját job­CIGÁNY-ÉNEK 1. Az útszélen egy vén cigány áll, Mellette nője, s gyermeke. Nem szánja senki, állnak árván. — Dermesztőn fúj a tél szele. 2. Hol fogunk mi aludni máma? Kérdi a fiú vacogva. E szó anyját szíven találja, — Süvítve zúg a szél szava. 3. ,,Fiam‘‘ — a cigányanya így szól — Azt csak a jó Isten tudja; Ö gondoskodik jó lakásról, Mint eddig, ma is megadja. 4. Tovább sietnek a cigányok, A két öreg s a gyermekük, Kíséretképpen egyedül csak A süvítő szél van velük. 5. Ki látja az igazi írtját Ki szánja a cigányokat? ... A keresztyénség miért nem lát? S mért nem mutat nékik utat?! 6. Te, földön élő kóbor népség: Világ zaja nyugtot nem hoz. Csak Istennél van a segítség, Lakás is, — térj Krisztushoz! ban ismeri több is közülök, mint azok, akik évtizedek óta szorgalmas temp­lomlátogatók. Többek között volt két békülés is, — még az evangélizáció le­folyása alatt. És azóta mindig jönnek az evangé- lizációra, mikor közeledek, messziről hallom lélekből énekelnek s mindig nehezen mennek el, ott szeretnének lenni örökké. így mondogatják. Mindezekért legyen a dicsőség a mi Urunké, aki nem ismert határt a sze- retetben. Közli: T. E.. Medgyesegyháza. Élő Víz csendesnap. Foton március 26-án az Élő Víz munkatársai szolgálatával egészna­pos elcsendesedés lesz a Belmisszói Otthonban. 20-ig jelentkezőknek az Otthon vezetősége éjjeli szállásról is gondoskodik. 10—• Ft ellenében az Otthon egynapi étkezést is tud adni. A napi Programm reggel fél 9-kor kezdődik és este 7-kor úrvacsorái kö­zösséggel fejeződik be. Szeretettel hívjuk az Élő Víz olva­sóit és barátait, hogy a nyomtatott betűn való érintkezés után Isten előtti együttes elcsendesedésben és közös imádságban még valóságosabbá legyen a lelki közösségünk. . Konferenciák Fóton. Asszonyoknak: március 14—17. Csendesvasárnap: március 19. Leányoknak: március 21—24. A konferenciák ellátási költsége, mint tavaly, tehát napi 6 forint, napi 30 dkg kenyérliszt, 15 dkg fe­hérliszt, 3 dkg zsír, 1 tojás. élő víz 7

Next

/
Thumbnails
Contents